A búcsún a Ferenc pápának átadott ötkötetes kézzel másolt Biblia hasonmását helyezték ünnepélyesen trónra a szentmise elején, amelynek szónoka a soltvadkerti születésű Szakács Tibor volt, aki most fejezte be római tanulmányait a Pápai Biblikus Intézetben.
A prédikációban felidézte, hogy Szent Gellért miként is halt meg, szekeréről lerángatták, egy taligára tették, és a mélybe lökték. Mellébe lándzsát döftek, majd fejét egy kövön szétverték. „Szekfű Gyula is kiemelte, amikor tanított, hogy nem véletlenül kellett szétverni Gellért fejét, mert a tudománynak és a bölcsességnek a központját akarták szétverni, megsemmisíteni, azt, amivel ő győzött fölöttük” – fogalmazott Szakács Tibor. Kiemelte, Szent Gellért elsődlegesen tanár volt, aki szerette volna tudását átadni, s mindazt, amiben hisz. Erről tett életével és vértanúhalálával is tanúbizonyságot. Ebből látszik, mit jelent egy jó tanár: az emberek tőle akarnak tanulni. Ugyanez az óhajunk mindennap, mikor Krisztusra nézünk: „Igen, tőled akarok tanulni” – fogalmazott.
A szónok felidézte Gellért püspök azon megállapítását is, hogy furcsán működik a világ, hiszen azt tapasztalta, hogy az akkor élő emberek Istent tisztelték, ám az elöljárókat félték, pedig ennek fordítva kell lennie. „Az Istent féljük, ez a bölcsesség kezdete, s ebben az istenfélelemben a helyes utamat találom meg, és fölfedezem azt, aki valóban állandó és valóban örök. Elöljáróimat, tanáraimat tisztelem, mert reményeim szerint az istenfélelemre, a bölcsességre vezetnek el engem” – mondta Szakács Tibor. Úgy vélekedett, nem sokat tanultunk az elmúlt ezer évből, hiszen mintha ugyanazt látnánk, mint Szent Gellért idején: félelmet kiváltani könnyű, ám az észérvek, a tudomány és bölcsesség igazi erénye nem mulandó, és továbbmutat Isten felé. A lelkipásztor úgy fogalmazott, Gellért legjobb tanítványa Szent István fia, Imre herceg volt, s nem csupán abban, hogy milyen a jó hadvezetés, mi kell ahhoz, hogy valaki jó király legyen, hanem a hitben is, amely az igazi és biztos pontot jelenti számunkra.
A mise után két újabb plakettet helyeztek fel „a második Szegedi Panteonként” szolgáló templomkapura: Kass János Kossuth-díjas grafikus, szobrász, bélyegtervező, valamint Richter Ilona Munkácsy Mihály-díjas grafikus, illusztrátor alkotását. A plaketteket Benyik György plébános áldotta meg.
Forrás és fotó: Szegedma.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria