Újjászületés, megerősödés, Istenben való megnyugvás – Jubiláns házaspárok ünnepe Győrben

Hazai – 2022. szeptember 3., szombat | 20:46

Hálaadásra gyűltek össze szentségi házasságuk kerek évfordulóját ünneplő párok szeptember 3-án Győrben, a Püspökvár kertjében felállított szabadtéri oltárnál. Örömtelien nagy számban voltak együtt, hogy Veres András győri megyéspüspökkel ünnepeljék a házasság szentségét, a házastársi szeretet boldogságot adó valóságát.

740 ember ül a győri Püspökvár kertjében felállított sátor alatt. 370 házaspár, akik az 5., 10., 15., vagy éppen 70. évfordulójukat ünneplik. A sátor körül elhelyezett padokon hozzátartozóik, nagyszülők, gyerekek, unokák népes serege. Ünneplőben minden – a kék égen ragyog a nap, az utóbbi napok esőzéseinek köszönhetően friss zöldben virul az igényesen gondozott, rendhagyó kert a gyümölcsfákkal, zöldségültetvénnyel.

A Veres András megyéspüspök kezdeményezésére hat évvel ezelőtt elindult, a házassági jubileumukat ünneplő párok szentmiséje igazi tanúságtétel. A legidősebb pár 70 együtt töltött évért ad hálát, és nagy számban vannak jelen 65., 60., 55., 50. évfordulót ünneplők.  

Ez a nap a házasság ünnepe. Hálaadás, dicséret, áldáskérés, ima a megerősödés kegyelméért, öröm egymásban és egymás hűségében.

„Uram, segíts megmaradnunk híven abban, amit vallunk” – énekeltük az introitusban, és a szentmise további énekei, a válaszos zsoltár, az olvasmányok és a főpásztori homília is tanítás, köszönet és fohász Istenhez.

Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK)  elnöke köszöntőjében örömét fogalmazza meg, hogy ilyen nagy számban vagyunk együtt.

Hálát adni gyűltünk össze, azért imádkozunk, hogy megerősödjünk lélekben, az egymás iránti szeretetben – fogalmaz.

Az olvasmány Tóbiás és Sára imádságát idézi, melyben a házaspár hálát ad Istennek a társért, és kéri a kegyelmét. „Engedd, hogy irgalmat találjak én is, meg ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten.”

A szentlecke a Szeretethimnusszal tanít és buzdít, az evangélium pedig a szeretet parancsát megfogalmazó Jézust szólaltatja meg.

Ezután következik a házasságkötéskor tett ígéret megújításának pillanata. Mint egykor, most is egymás kezét megfogva állnak a párok a pap előtt. Köszönetet mondanak Istennek a házastársukért, áldását és segítségét kérik a szeretet hűséges megtartásában. Egymás szemébe nézve fogadják a főpásztori szavakat:

Isten őrizzen meg benneteket életetek minden napján. Legyen számotokra vigasztaló a balsorsban, segítő a jósorsban”

– imádkozza Veres András.

A homíliában aztán ki is fejtette ezt a gondolatot a püspök, rámutatva, hogy az ember, miután a teremtésben megkapott Istentől mindent, ami boldogulásához szükséges, hiányolta a neki szánt társat, ezért Isten megteremtette az asszonyt, akiben Ádám lelkesen ismerte fel: ő „csont a csontomból, hús a húsomból, akiért a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez csatlakozik, s ketten egy testté lesznek”.

Isten tehát az emberbe oltotta az egymás iránti szeretet képességét, az ember oda akarja adni életét a társának. A szeretet belső igénye az elköteleződés vágya, és ez az elköteleződés a házasságban a visszavonhatatlansága miatt válik erős kötelékké. De nem megköti a személy  szabadságát, hanem megvédi minden szubjektív értelmezési lehetőségtől.

Ez a kötelék, a házasság több, mint ösztönös vonzódás, több, mint közös érdek.

A házasság Isten ajándéka, melyre csak az ember kapott képességet, csak ő képes önmagát tudatosan odaajándékozni a másik embernek.

Önmagunk odaajándékozása, az a szeretet, mely nem vár viszonzást, ez ad boldogságot. Önmagunk szeretete ezt nem tudja megadni. Bármilyen életállapotban éljen az ember, ha nem az vezérli, hogy önmagát odaadja a másikért, nem találja meg az igazi boldogságot.

A nap mint nap, az újra és újra megtörténő odaajándékozás megőrzi és megerősíti a kapcsolatot. Hiszen nagyszerű érzés, ha ember érzi, elfogadják az életét, és ő is kész odaadni azt. Ennek folytonossága teszi rendíthetetlenné a kapcsolatot.

Az egymásnak adott idő – érvelt Veres András A kis herceg rózsa-hasonlatával – még értékesebbé teszi a másikat, eljuttat a felismeréshez, hogy a társam az egyetlen, és ez boldoggá tesz. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen.

A főpásztor tudatosította:

Minden változik, ez az élő valóság természete, a szeretet is, mégpedig növekednie kell.

Vannak azonban időszakok, amikor a szerelem apályát a hűség tudja áthidalni, főként, ha megvan az alap, a közös értékrend és a hit. De soha nem nyugodhatunk abba bele, hogy már nem olyan mély a szeretet, mint korábban volt. Nem állhatunk meg, s ha készek vagyunk odaadni életünket egymásnak, a szeretet növekedni fog. 

A jubileum alkalma lehet a megerősödésnek. A múló idő még értékesebbé teszi a társakat egymás számára. Veres András rámutatott a jubileum szó eredetére: a zsidó vallásgyakorlásban 50 évenként jóbel évet tartanak. „Előre mutató, követésre biztató jelentését emelném ki. Az 50. évben minden adósságot el kellett engedni. Tegyük ezt mi is 5 évenként. Éljünk a kegyelmi idő lehetőségével, bocsássunk meg szívből egymásnak és a környezetünkben élőknek, így lesz ez az újjászületés, megerősödés éve, az Istenben való megnyugvás ünnepe” – buzdított a főpásztor.

A felajánlást követően hangzott el a főpásztor házaspárokra áldást kérő imádsága. A szentmise megható pillanatai után egyesével szólították a párokat, hogy átvegyék a jubileumi emléklapot.

A távozókat kértük örömük megosztására.

A 25. évfordulót ünneplő soproni Boros Ákos és Grubits Anett már átvették az emléklapot. Anett szüleit, Grubits Jánost és Horváth Piroskát várják, akik 50 együtt töltött évért mondtak most hálát.

Ákost megerősítette a szentmise abban, hogy a házasság nem formális vagy gazdasági közösség, hanem lelki, melyet hosszú távon, nem „megpróbáljuk alapon” kell megélni. Anett számára személyes üzenet volt a homília azon gondolata, ha a szeretet fogy is, a hűség megtart. „Nyilván vannak a házasságban nehézségek, de a hitünk segít ezeken túllendülni, és új erővel folytatni, megmaradni egymásnak.”

Ákos is a hit fontosságát hangsúlyozta. „Az istenhitünk a közös alap, ez segít át nehézségek idején. Sok mindenben különbözünk, az érdeklődésünk is más, de elfogadással és tisztelettel viszonyulunk egymáshoz. Teret adunk egymásnak, mégis együtt megyünk az úton.”

Ha figyelünk egymásra, valóban növekedni tudunk a szeretetben – mondja Anett, miközben csatlakoznak a beszélgetéshez szülei. „A Jóisten külön ajándéka, hogy együtt ünnepelhetünk” – mondja Piroska. „Örömmel jöttünk, hálát adni a Jóistennek.

Mindig, mindig hálát kell adnunk.”

A házasságkötés előtt álló fiatalokat arra buzdította, nagyon gondolják meg, mit jelent házasságot kötni. „Ez feladattal jár. Szeretet, egymásról való gondoskodás, a kudarcok elfogadása. Ilyenkor nem szabad megtorpanni, feladni. Harcolni kell egymásért, a Jóisten segítségét kérni” – mondja 50 év tapasztalatával Grubits Jánosné.

„Ha újra kellene kezdeni, akkor is őt választanám” – mondja könnyekkel a szemében az 50. évfordulót ünneplő mosonmagyaróvári Horváth Tibor. Felesége, Győző Gizella meghatottan mutatja az őket elkísérő népes nagycsaládot: itt vannak a gyermekeik, menyük és vőjük, testvéreik és házastársaik, és az öt unokájuk. „Nagyon vártuk ezt az ünnepet, megszenteli a család együttlétét.”

A peresztegi Veres házaspár az 5. évfordulóval a legfiatalabbak közé tartozik. Két kislányukkal vannak itt. „Megható látni a 25., 50., sőt 70. jubileumot ünneplő párokat. Szeretnénk mi is megérni” – mondja Kinga. Gábor megerősíti: „Csak a házasságban találjuk meg a boldogságunkat. Így érdemes élni.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria