Váljon lelki szükségletté a segítségnyújtás – Tízéves a magyarországi Szent Gyermekség Műve

Hazai – 2019. december 27., péntek | 15:00

Hazánkban idén ünnepli megalapításának tizedik évfordulóját a Szent Gyermekség Műve, amely Benvin Sebastian Madassery SVD, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója kezdeményezésére jött létre 2009-ben.

Az indiai Kerala államban 1974-ben született és 2003 óta hazánkban élő verbita szerzetes elmondta: a Szent Gyermekség Művét – vagy más néven a Missziós Gyermekek Társaságát – Charles Auguste Marie Joseph de Forbin-Janson (1785–1844), Nancy püspöke alapította 1843. május 19-én. Fiatal papként Kínába szeretett volna menni misszionáriusnak, de a püspöke nem engedte. Forbin-Janson levelezett apácákkal, akik megírták neki, hogy Kínában mennyi gyerek nyomorog. Azon kezdett gondolkodni, hogyan segíthetne rajtuk. Elmesélte a plébániáján a gyerekeknek, hogy milyen szomorú sorsuk van kínai társaiknak. A gyerekek vállalták, hogy imádkoznak értük, és pénzt meg ruhát is gyűjtöttek a számukra, amit aztán el is küldtek nekik. Így indult útjára ez a történet. A valódi szeretet kisugárzása volt a Szent Gyermekség Művének megalapítása, annak jeleként, hogy a szeretet határtalan, és nem lehet korlátok közé szorítani. XIII. Leó pápa az 1880. december 3-án kiadott Sancta Dei civitas kezdetű enciklikájával támogatta a kezdeményezést, XI. Piusz pápa pedig 1922. május 3-án pápai missziós mű státuszt adományozott neki. Ma már a világ minden táján működik a Szent Gyermekség Műve, s több millió gyermek tartozik hozzá. Magyarországon harminc településen ezerhatszáz gyermek vesz részt a szolgálatban. 

Benvin atya 2007-től igazgatója a hazai Pápai Missziós Műveknek, amelynek négy ága közül az egyik a Szent Gyermekség Műve. A magyarországi társaság már a 20. század első felében is működött, Erdő Péter bíboros édesanyja is a tagja volt. A kommunista hatalom 1948-ban megszüntette a pápai művet. Benvin atya a kinevezésétől fogva arra törekedett, hogy újjászervezze és újraindítsa ezt a missziót. Szavaiból kiderül: a Szent Gyermekség Műve a 8–14 éves gyermekeket hívja közösségbe. Fő célja a tettre váltott hit, tehát az, hogy a gyermekek – kamaszok – észrevegyék, és bátran vállalják missziós küldetésüket, s „kis imával és kis áldozattal” segítsék az itthon és a világban bárhol élő rászoruló gyermekeket és szüleiket.

Benvin atya fontosnak tartja, hogy a gyerekek már egészen kiskorukban megértsék: a hitet nem elég elméletileg megvallanunk; ugyanilyen fontos a szeretetből fakadó cselekedet is. A verbita szerzetes szeretné, ha már az egészen kicsik is tudomást szereznének arról, hogy vannak a világban náluk sokkal szegényebb gyerekek, akiknek nem adatott meg, hogy rendezett körülmények között élhessenek, iskolába járhassanak, és meleg ételhez – vagy egyáltalán élelemhez – jussanak. „Természetesen nem beszélünk nekik mély teológiai kérdésekről, ezeket még nem értenék meg. Ám szeretetből kis áldozatokat hoznak – lemondanak a fagyiról, a csokiról –, imádkoznak számukra többnyire ismeretlen társaikért, s mindez mély nyomot hagy a szívükben. A szeretet az egyik embertől a másikig, közösségtől közösségig terjed” – állítja a hazánkban szolgáló indiai verbita atya.

Az, hogy a gyerekek miben tudnak segíteni, mindig a helyi közösség vezetőjének – animátorának – a kreativitásán múlik. Előfordul, hogy összeszedik a közterületeken lévő műanyag hulladékot: ez nagyon fontos misszió, amelyet a teremtett világ védelmében végeznek. Máskor ellátogatnak az idősek otthonába, hogy örömet szerezzenek azoknak, akiknek nincs senkijük, vagy akikkel nem törődnek a gyerekeik. Vállalásaik közé tartozik az is, hogy meglátogatják a beteg osztálytársaikat. „Egy idő után belső szükségletükké válik, hogy jót tegyenek másokkal. Megerősödnek a láthatatlan dolgokban, mint amilyen a hit, a remény, a szeretet, a jóság, a türelem, a kedvesség, a gyöngédség. A gyerekek ezeket nem tanulhatják meg könyvekből, egyedül a cselekedetekből válik nyilvánvalóvá számukra, hogy mit is jelent mindez.”

Karácsony közeledtével a Szent Gyermekség Műve nem tart központi ünnepi akciót, de helyi szinten a gyerekek játékokat gyűjtenek, és felajánlják azokat szegényebb társaiknak. A társaság által készített adventi naptárban pedig minden egyes napra jut egy-egy másokért végzett feladat, amit teljesít a gyermekközösség. A hangsúly azon van, hogy a gyerekek ne csak az ünnepek alkalmával segítsenek másoknak, hanem a mindennapjaik részévé váljon a segítségnyújtás. Hiszen Krisztus is ezt tette: naponta lehajolt a szegényekhez, és felemelte őket, emberi méltóságot adva nekik. Benvin atya vallja: „Nem csupán emberi erőfeszítés volt az elmúlt tíz év. A Szentlélek vezérelt minket mindvégig: engem, az animátorokat, a szülőket és a gyerekeket is. Ő az, akinek segítségével képesek vagyunk megtenni a számunkra lehetetlennek látszó dolgokat is, de ehhez bizalommal és kitartóan együtt kell működnünk vele.”

A Váci Egyházmegyei Szent Gyermekség Művének Keserű Márta az animátora. Az angol szakos tanárnő harmincöt éve él harmonikus házasságban a férjével; négy felnőtt gyermekük és öt unokájuk van. A tizenhat évvel ezelőtt Magyarországra érkezett Benvin Sebastian atyával kezdettől fogva kiváló a kapcsolata. Amikor a verbita szerzetes megkérdezte, nem segítene-e neki a Szent Gyermekség Művének újraindításában, igennel válaszolt. Fóton 2009 szeptemberében avattak először a mozgalomhoz csatlakozó lányokat és fiúkat, összesen huszonegyet. A gyerekek fogadalmat tettek arra, hogy kis imával, kis áldozatokkal segítenek rosszabb körülmények között élő társaiknak, és arra is, hogy mindennap elimádkozzák a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, a Dicsőséget, a rózsafüzért pedig együtt mondják el. Az áldozat azt jelenti, hogy lemondanak valami édességről, kóláról, pizzáról vagy bármi másról, s az árát beteszik az adománygyűjtő dobozkájukba. „Havonta egyszer találkozunk, és a gyerekek ezekre az alkalmakra elhozzák az adományaikat, ajándékaikat. Ezeket összegyűjtjük, és elküldjük Sebastian atyának, aki rászoruló embereknek továbbítja a felajánlásokat.” Előfordult, hogy valakinek leégett a háza, és a gyerekek az ő megsegítésére gyűjtöttek pénzt. A vörösiszap-katasztrófa vagy a nagyobb árvizek idején is így igyekeztek segíteni a nehéz helyzetbe került embereknek. Olykor élelmet visznek mélyszegénységben élő cigány családoknak. De vannak nagyobb projektek is. Évekkel ezelőtt például zambiai éhező gyerekeknek gyűjtöttek pénzt azzal a jelszóval, hogy tíz forintból már meg lehet menteni egy zambiai gyereket, mert ott annyiba kerül egy marék rizs. Óriási mennyiségű tízforintos gyűlt össze. 

Keserű Márta legfőbb segítője Zboroczkiné Korpás Emese tanítónő, akinek a férje is animátor. Két, ma már kamasz lányuk kezdettől fogva tagja volt a Szent Gyermekség Művének. Emese foglalkozik az alsós korosztállyal. Vallja, hogy a missziónak meghatározó ereje van. Havonta találkozik a gyerekekkel, nyaranta pedig táboroznak. Ilyenkor az ország számos vidékéről érkeznek a mozgalomhoz tartozó gyerekek, animátorok, pedagógusok, s szinte egy nagy családot alkotnak. Emese számára a Szent Gyermekség Műve olyan közösség, ahol a gyerekek megtanulják, hogyan segítsenek másoknak. „Nem kell nagy dolgokra gondolnunk, hiszen nem tudunk sokat adni. De már a másokért mondott ima is rengeteget jelent. És az apró lemondások is. A gyerekek így megtanulják, hogy ne csak magukkal foglalkozzanak, hanem törődjenek azokkal is, akik anyagilag vagy lelkileg hiányt szenvednek valamiben, nélkülöznek. Váljon lelki szükségletté a segítségnyújtás, érezzék, hogy jó másoknak segíteni – ez a célunk. Egyfajta evangelizálás ez. Igyekszünk továbbadni nekik a Krisztustól kapott szeretetet és értékeket.

Fóton a Szeplőtelen Fogantatás-templom plébániai közösségének egyik csoportjaként működik a Szent Gyermekség Műve. Sebők Sándor plébános elmondta, hogy nagyon jó a kapcsolata Sebastian atyával. „A mai kor legfőbb varázsszava ez: valósítsd meg önmagad. Ám az ember akkor valósítja meg igazán önmagát, ha másoknak is segít az önmegvalósításban, hogy gazdagodjon, formálódjon a személyiségük – fogalmazott a fóti plébános. – Az kapja a legtöbbet, aki mások felé fordul. A Szent Gyermekség Műve egy olyan életformát próbál megvalósítani, amelynek célja az isten- és az emberszeretet.”

Beszélgettünk néhány, a mozgalomhoz tartozó kislánnyal is. A hatodikos Cirkó Flóra nagycsaládban él, három nővére van. Két éve csatlakozott a közösséghez, a barátnői és Márti néni hívták. Nem muszájból jött, jól érzi itt magát, és úgy gondolja, örömteli dolog segíteni másoknak. „Van úgy, hogy vásárolunk anyuval, és eszembe jut, hogy rengeteg olyan gyerek él a világban, akik sokkal szegényebbek, mint mi vagyunk. Anyu időnként meg szokta kérdezni, hogy mit vegyen nekem, és ilyenkor azt felelem, hogy semmit, inkább adja ide a nekem szánt ajándék árát, és beteszem a dobozomba, amiben a Szent Gyermekségnek gyűjtök. A pénzt aztán havonta beviszem a közösségbe, és onnan eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá.”

A kilencéves Bajczár Dalma és ikertestvére, Szonja, a Szent Gyermekség Műve közösségének legfiatalabb tagjai, idén tettek fogadalmat. Angolórára jártak Márti nénihez péntekenként négytől ötig, és megkérdezték tőle, miért siet mindig olyan nagyon az óra után. Mert megyek a Szent Gyermekség Műve találkozójára, hangzott a válasz. Az meg micsoda? – kérdezte a két kicsi. Márti néni elmagyarázta nekik, és legközelebb elvitte őket a közösségbe. Ők pedig ott maradtak, mert nagyon megnyerte a tetszésüket egy színes könyv, amely még Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök hetvenedik születésnapjára készült, és tele volt képekkel, történetekkel a Szent Gyermekség Művéről. Így kezdődött az ikrek missziója. Dalma elmondta: senki, a szüleik sem erőltetik, hogy járjanak ide. „Egyszerűen jól érezzük itt magunkat. Ha akár csak egy kis dologról lemondunk, azzal is segítünk másoknak, és az imával is.” Szonja pedig így fogalmazott: „Nem tudom, hogy a tesómnál is így van-e, de én minden este elmondok egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget a beteg, szegény, árva és fogságban szenvedő gyerekekért.”

Keserű Márta vallja, hogy a gyerekek lelke nagyon tiszta, fogékonyak a jóra. Igaz, a rossz is elcsábíthatja őket, éppen ezért, nem mindegy, hogy milyen hatások érik őket. Ha egyszer megragad a lelkükben, hogy milyen jó dolog jót tenni, akkor egész életükben hajtja majd őket a vágy, hogy mások segítségére legyenek. A tanárnő azt is felidézte, hogy az egyik évben ez volt a mottójuk: Krisztus szeretete sürget minket. Majd hozzátette: „Gyönyörű megtapasztalni a gyerekekben ezt a szeretetet.” S bár természetesen nekik is vannak ellankadó időszakaik, a közösség megtartó ereje és az isteni kegyelem mindig továbblendíti őket.

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila

Bodnár Dániel

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2019. december 22–29-i ünnepi számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria