Véget ért a görögkatolikus papnevelés képzőinek nemzetközi szemináriuma

Július 7-én Nyíregyházán kezdődött, majd Debrecenben folytatódott a Keleti Képzők Képzése. Cyril Vasil’ érsek is a görögkatolikus metropólia székházában tartotta meg előadását, ahova hétvégi programként a hajdúdorogi első székesegyház meglátogatása után jöttek át a képzés résztvevői.

A kongregáció érsek-titkára az új evangelizáció sajátos feladatairól szólt, amely éppen úgy vonatkozik a keleti egyházakra is, mint a latin rítusúakra. Minthogy a többségében Európától keletre található országokban élő egyházakról van szó, ahol a gazdasági fejlődés, a globalizáció talán még nem öltött olyan méreteket, mint Nyugaton, ezért annak káros hatásai talán még kevésbé érzékelhetőek, de ez önmagában csak idő kérdése. A keleti egyházaknak meg kell találniuk azokat a sajátos eszközöket és erőforrásokat, amelyek nemcsak megvédik híveiket a legújabb kori változások okozta ellanyhulástól, de régi értékekkel élve új módon, új nyelvezettel képesek azokat hitelesen a ma embere elé tárni.

Cyril Vasil’ előadása után kérdésekre is válaszolt, amelyek közül az egyik legfontosabb a keleti egyházak szemináriumai számára elkészítendő saját ratio fundamentalisra, azaz a papnevelés alapjait tartalmazó dokumentumra irányult. Az érsek arra is rámutatott, hogy a papnevelés szempontjából a 23 keleti egyházat is legalább három nagyobb csoportra kell osztani, s ebből csak az egyiket alkotják az európai, illetve az Európából származó, bizánci gyökerekkel rendelkező egyházak, mellette számolni kell a Közel-Keleten lévő egyházakkal és a harmadik, még ettől is eltérő világ, az indiai kereszténység életével.

A meghívottak együtt énekelték el  a vecsernyét az Attila téri főszékesegyházban, Kocsis Fülöp metropolita vezetésével. A szertartásba Cyril Vasil’ érsek is bekapcsolódott.

Az esemény másnap Máriapócson folytatódott, ahol közös celebrációval vettek részt a Szent Liturgián.

A második héten – az első héthez hasonlóan – mindennap más professzor előadásait hallgatták és vitatták meg a résztvevők, előbb kisebb csoportokban, majd az előadóval együtt.

Amedeo Cencini valláspszichológus, a római szalézi egyetem professzora a nevelés és képzés közti különbségről szólva kiemelte: csak akkor beszélhetünk hatékony papképzésről, amikortól a jelölt már maga cselekvőként képezi magát, s nem csak várja és elfogadja a felülről jövő nevelést. Nagy kérdés, hogy a papnövendékeket hogyan tudjuk eljuttatni erre a fejlődési szintre, amelynek aztán folytatódnia kell egy egész életen át.

Michel Van Parys, a chevetogne-i bencés monostor nyugalmazott apátja a pap alakjának patrisztikus megközelítése kapcsán mutatott rá arra, hogy a mai igehirdetőnek a Szentírás alapos ismerete mellett ismernie kell az egyházatyák magyarázatait is, amelyek azáltal tudnak jóval mélyebb szempontokat előtárni, hogy azokban megjelenik az Egyház liturgikus, lelki és gyakorlati tapasztalata is.

Ivan Sicharik ukrán biblikus professzor előadásaiban a meghívás teológiájának biblikus alapjairól szólva hangsúlyozta, hogy Krisztus alakja alapvetően meghatározza az Újszövetség, az Egyház kiválasztottjainak lelkületét azzal, hogy csakis az ő példája nyomán csakis az Atyával való személyes és mély kapcsolatban értelmezhető minden keresztény hivatás és küldetés.

A kéthetes képzés végén a résztvevők igazolást vehettek át. Mind a szakmai munka, mind a megbeszélések, de még az együtt töltött szabadidő is hatékonyan hozzájárult ahhoz, hogy lelkileg és szellemiekben gazdagodva térhettek haza saját intézményeikbe a görögkatolikus szemináriumok vezetői.

A tervek szerint két év múlva is a magyar metropólia ad otthont a képzés folytatásának.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főgyházmegye

Magyar Kurír