Vegyük észre Istent az életünkben! – Karitászcsoport alakult a leveleki egyházközségben

Az ünnep szónoka a Balkányban szolgálatát töltő Szabó Csaba görögkatolikus diakónus volt. A nagykállói esperesi kerületből egészségügyi okok miatt többen nem tudtak eleget tenni a meghívásnak, így csak néhányan képviselték a papi közösséget: Pásztor Károly nyugalmazott plébános, Horváth János, a kerület korábbi esperese és Lengyel József házigazda plébános, a kerület új esperese. A templombúcsún részt vett Simon József, a település polgármestere is.

Az ófehértói születésű Csordás Gábor atya a szentmise elején köszöntötte a jelenlévőket, üdvözölte a karitász új tagjait, és bátorította őket arra, hogy kövessék Szent Erzsébet példáját az ajándékozó szeretet gyakorlásában, valamint arra buzdította őket, hogy a nehéz időszakokban kérjék Krisztus erejét, segítségét és kegyelmét.

Prédikációjában Szabó Csaba görögkatolikus diakónus az ünnepek jelentőségére irányította a jelenlévők figyelmét, melyekre készülve szebbé, fenségesebbé, magasztosabbá tesszük környezetünket, szívünket, hogy az Úr méltóságához, dicsőségéhez közelebb kerülhessünk. Az ünnepek életünkben kiemelt pillanatok, és sok esetben a templomhoz kötődnek. Krisztus feltámadásának emléknapján és ezekben a napokban, amikor Szent Erzsébetről is megemlékezünk, arra a szilárd kősziklára tekintünk, amelyre életünket építjük.

A 14. században épült ófehértói templom falai őseink hitét jelképezik mint biztos alapot. Itt őket követve, hozzájuk hasonlóan mi is imádkozunk és ünneplünk. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy a mi közösségünkben biztos az alap, amire életet, hitet lehet építeni – buzdított a szónok. – Jöhet bármi az életünkben, háború, járvány, a templom számunkra menedéket jelent.

„Azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” (Jn 18,37) Mi az igazság? – tette fel a kérdést a diakónus. Nem más, mint hogy az Atya az embert boldogságra teremtette. A szentmise szónoka megosztotta személyes élményét is ezzel kapcsolatban: Balkányban az egyházmegye menedékházat is működtet. Itt találkozott egy 14 éves fiúval, akit az édesanyja a közelmúltban elhagyott, és külföldre költözött. Ez a fiú teljesen egyedül maradt a világban, senkije és semmije sincs egy telefonon kívül. Amikor beszélgetett vele, megkérdezte tőle, mit szeretne kérni Jézustól. Ez az elhagyott, nincstelen gyermek azt válaszolta: boldog szeretne lenni. Isten igazságát, a boldogságot, a legszebbet kérte.

Minden ember boldog szeretne lenni. Szent Erzsébet szolgáló szeretetével tett meg mindent, hogy a rászoruló szegény emberek boldogok legyenek, elvitte Isten üzenetét a legalsóbb rétegekhez is, felismerve azt, hogy az Isten szeretetében, országában nincsenek társadalmi különbségek, minden ember egyformán értékes és egyetlen.

Szent Erzsébet egész élete, minden szeretetcselekedete istendicsőítés volt – hangsúlyozta a szónok. Arra hívta fel a figyelmet, amire a magyar királylány példája is rámutat: soha ne adjuk fel! Erzsébet mindig Krisztus tekintetét fürkészte, mert tudta, hogy nincs egyedül. Mi is vegyük észre Istent az életünkben a nehézségek idején is.

Törődjünk egymással! Nem biztos, hogy manapság csak azoknak van szükségük törődésre, akik anyagilag szegények. A jelen helyzet is rámutat arra, hogy vannak más értelemben vett szegények. Sokan elmagányosodtak, elzárva a világtól, családtagjaiktól, munkatársaiktól, elveszítve munkájukat.

A mindennapi kenyér, amit adni tudunk a másiknak, legyen a meghallgatás, a törődés, a megértés, hogy a mi szívünk is ugyanolyan szép virágoskert lehessen Isten előtt, mint Erzsébet rózsái.

A harmadik, amit Szent Erzsébet tanít nekünk, hogy az ő életének középpontjában a mennyei Király, az Atya szeretete állt. Úgy élte az egész életét, hogy Istenbe kapaszkodott. Nem magától adott a szegényeknek, hanem Krisztus szeretetétől függve, attól a céltól vezérelve, hogy egyre jobban megismerje és egyre jobban szeresse Jézus Krisztust.

A szentmise záróáldása előtt a Szent Erzsébet Karitászcsoport tagjai fogadalmat tettek, hogy a közösség tagjaiként a szegényeket és a rászorulókat fogják szolgálni, és a rájuk bízott adományokat becsületesen, legjobb tudásuk szerint osztják majd szét a nélkülözők között. Mindezt pedig azért, hogy szolgálatukon keresztül a nehéz sorsú emberek is megtapasztalják Isten szeretetét.

Lengyel József plébános megköszönte a jelenlévőknek, hogy együtt ünnepeltek az egyházközséggel, és kérte a híveket, hogy a karitászközösség munkáját imáikkal kísérjék és erősítsék. József atya utalt a most zajló szinódusi folyamatra is, bátorítva a híveket, hogy vegyenek ebben részt, hiszen mindannyian hasznos, építő tagjai az Egyház életének, javaslataikkal, meglátásaikkal segíthetik, előbbre vihetik Isten ügyét az egyházközségben.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír