Végzős orvostanhallgatók hálaadó szentmiséje Pécsett

Bedics Gábor avatandó általános orvos ministrált is. „Nagyon sokan voltunk a szentmisén, aminek én két okát látom – mondta. – Az egyik az, hogy az orvosi tanulmányok során az ember mélységében találkozik az élettel, és amikor rádöbbenünk arra, milyen fantasztikusan rendezett struktúra egy sejt élete, akkor az már teológiai mélység. A képzés során rengeteg alkalommal találkozunk az emberi szenvedéssel, a halállal, a születéssel, és azt hiszem, hogy ezek mind megérintik az embereket. Egy orvosnak szerintem kell hogy legyen válasza arra, hogy mi az emberi halál. Valószínű ennek köszönhető, hogy ennyien eljöttünk, és fontosnak éreztük, hogy hálát adjunk, mert hosszú, nehéz képzésen vagyunk túl, és valószínű, hogy akik eljöttek, azok Isten kegyelmének tartják ezt. Az orvossá avatáskor talán egy kicsit megállunk nemcsak hálát adni, hanem erőt gyűjteni a továbbiakhoz. Ehhez elengedhetetlen az Isten áldása.”

Jézus Szentséges Szívének ünnepe kapcsán Udvardy György pécsi megyéspüspök az Isten és ember viszonyáról, az Isten szeretetének kiáradásáról beszélt. Rámutatott: Isten szeretete nyilvánul meg az áldásban és a szolgálatban, amelyre fölkészülten vállalkoznak az avatandó orvosok.

„Jézus a főpapi imában mondja, hogy aki szereti őt, annak kinyilatkoztatja magát. Föltárja az Atyához fűződő kapcsolatát. Nemcsak egyszerűen azt mondja, hogy milyen az Isten, hanem bevon bennünket ebbe a kapcsolatba. Nekünk ajándékozza. Azt mondja: Neked is megvan a lehetőséged, hogy kapcsolódj az Atyához. »Aki szeret engem, az megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja, és lakást veszünk nála.« Ez az Istennel egyesült élet lehetősége” – emlékeztetett a főpásztor.

Jézus bevon bennünket a saját küldetésébe. „Azt tanítja: Aki hasonulani akar hozzám az Atya ismeretében, az Atya szeretetében, az hasonulni fog az én küldetésemben is. A gondoskodásban, a sebek gyógyításában, a vigasztalásban, az életre támasztásban, a megóvásban. Jézus ebbe a küldetésbe von be mindannyiunkat – fogalmazott a püspök. – Azt gondolom, hogy ennek az isteni szeretetnek és jóságnak egy nagyon markáns, a bizalmon, a biztonságon, az élet teljességén nyugvó küldetése, emberi küldetése a gyógyítás, az orvoslás, az orvosi szolgálat, az orvosi hivatás. Az emberre irányul, aki egész életében, életének minden elemével keresi az Istent, kutatja, hogy ki az Isten.”

A hivatás lényegéről és lelkiségéről is beszélt a püspök: „Ez a hivatás azon túl, hogy nagyon világos szakmai felkészültséget, emberi elköteleződést kíván, Istentől akart hivatás. Az ő szeretetét és az ő emberről való gondoskodását megjelenítő hivatás. Gondoskodni akar az ő népéről. Pásztorként akar jelen lenni ma is, az orvosai által is. Azok által is, akik felkészültségük után, a bizalomra építve akarnak gyógyítani. Az orvos különös módon részesedik ennek a pásztori magatartásnak a küldetésében.

Isteni és emberi mű egyszerre az emberre való figyelés, az ember sebeinek gyógyítása, az ember életének óvása, védése. S nemcsak a gyógyításban, a kialakult betegségek gyógyításában, hanem magának az embernek a gyógyításában, védésében, hogy az ember mint Isten képmása, oly módon tudjon megjelenni, ami méltó az Alkotójához. Ne legyen sem ideológia, sem szűkös megfontolás, ami ezt az emberképet széttiporja vagy át akarja írni” – hangsúlyozta a püspök.

A szentmise végén Udvardy György megyéspüspök, Máger Róbert püspöki irodaigazgató-helyettes, valamint Nagy Norbert leköszönő egyetemi lelkész áldotta meg egyenként az avatandó orvosokat.

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán az orvosavató diplomaátadó ünnepségre a hálaadó szentmise után, június 29-én került sor.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Harasztovics Arnold

Magyar Kurír