Világítson a ti világosságotok – Teológiai Tanárok Konferenciája a Pázmányon

Hazai – 2020. január 24., péntek | 17:48

Ismét megrendezték a Teológiai Tanárok Konferenciáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (PPKE HTK) január 23-án és 24-én. A tanácskozás középpontjában az I. vatikáni zsinat százötven évvel ezelőtt kiadott Dei Filius kezdetű dogmatikus konstitúciója állt. A tanácskozás első napján jártunk.

A konferencián részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Ternyák Csaba egri érsek és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita.

Kránitz Mihály, a PPKE HTK dékánja házigazdaként köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, több évtizedes hagyománya van annak, hogy a teológia magyar oktatói konferencián osztják meg egymással tapasztalataikat, ismereteiket.

Az I. vatikáni zsinat atyái a 19. század válságos időszakában gyűltek össze. Fontos, hogy a zsinat döntéseihez a kor közegét tanulmányozva közelítsünk, mert csak így tudjuk azokat megfelelőképpen értékelni. „E két nap arra is alkalmas, hogy a teológia művelői egymást is jobban megismerjék” – hangsúlyozta.

Racs Csaba Isten Ószövetségben található neveiről beszélt. A JHWH név a kultuszhoz kötődik, vélhetően ezen a néven hívták segítségül az Istent. Etimológiáját tekintve ez a név dinamikusságot, be nem fejezettséget hordoz, eredete egy olyan „lehetetlen” ige, mely egyszerre utal a múltra, a jelenre és a jövőre. A tetragrammaton mindig sajátosan Izrael Istenére utal, arra az Istenre, aki megszabadította népét.

A második legfontosabb istennév az Él, melyet a félnomád népcsoportok használhattak. Izrael nevében is felfedezhetjük – izra-él, azaz Isten erőse. Ez a megnevezés az egész világot teremtő és fenntartó Istent jelzi. Az Elohim név elemzése azért jelent problémát, mert ez többes számú alak, ugyanakkor az ezt követő szavak mindig egyes számban állnak. Valószínűleg pluralis majestaticus (fenséges többes szám) vagy pluralis intensivus lehet, vagyis a név hordozója a legmagasabb kvalitásokkal rendelkezik. A Jeruzsálemhez kötődő Eljon jelentése ’magasságbeli’, ezt a nevet a zsoltárok használják a nemzetek feletti Isten megjelölésére. Az Él ólám jelentése ’örök Isten’, ez Isten királyi uralmára vonatkozhatott. Az Adonáj olyan úrra utal, akinek az ember engedelmességgel tartozik. Összességében Izrael minden istennevet integrált, kivéve a Baált, mely istenség ebben az időben JHWH kultuszának riválisa volt.

Bodor Attila A teremtő Isten a mai szentírástudomány fényében című előadásában először a hazai teológia megállapításait ismertette. Rámutatott: Schütz Antal a teremtés tényéről és időbeliségéről írt, Előd István a Genezis első fejezeteit a mitológiával hasonlította össze. Nemesszeghy Ervin a fejlődéselmélettel összefüggésben vizsgálta ezt a szakaszt, míg Puskás Attila részletesen elemezte a szentírási alapokat. Rózsa Huba irodalom- és formakritikai szempontok szerint közelített a Teremtés könyvéhez.

A 19–20. század fordulóján élt Julius Wellhausen úgynevezett négyforrás-elméletét nagyon sokan bírálták, ám az újabb megközelítéseket mégsem alkalmazták. A kortárs biblikusok közül Jean-Luis Ska csak két – deuteronomikus és papi – redakcióról beszél. Albert de Pury a Teremtés könyvének első fejezetét a papi forrás abszolút kezdetének tartja, mely azt bizonyítaná, hogy Kürosz perzsa király és Isten teremtő műve összhangban áll. A Teremtés könyvének eltérései abból adódnak, hogy később a babilóniai megközelítést az izraelivel egészítették ki. A szinkron szempontú elemzés arra mutat rá, hogy a teremtés középpontjában az idő áll.

A Dei Filius meghatározása szerint „az Anyaszentegyház hiszi és tanítja, hogy Isten, aki minden dolog kezdete és vége, a teremtett dolgokból az emberi ész természetes világosságával biztosan megismerhető, mert »ami benne láthatatlan a világ teremtésétől fogva, műveiből megérthető és látható«.” Kocsis Imre ezzel összefüggésben a biblikus alapokról beszélt a Római levél 1,18–23 és Az apostolok cselekedetei 17,22–31 alapján. Az első szövegben Pál apostol a bűnösség egyetemes voltát szeretné bizonyítani. Ez a bűnösség abból gyökerezik, hogy az emberek visszaéltek azzal, amit Isten számukra adott. Ugyanakkor van lehetőség Isten megismerésére. A látható világ ugyanis úgy lett elrendezve, hogy mögötte felismerhető láthatatlan alkotója. Bár ez a gondolat megjelent a korabeli pogány szövegekben is, ezt a felismerést mégsem követte helyes magatartás: az Isten dicsőítése és a hálaadás. A másik szentírási hely az areopáguszi beszédnek nevezett szöveget tartalmazza. Ebben megfogalmazódik, hogy Istent nem lehet a teremtményekkel egy szintre helyezni, az ember ugyanakkor vágyakozik Isten után. A Római levél szerint tehát a pogányok ismerik az Istent, de nem tisztelik, míg Az apostolok cselekedeteinek szerzője úgy látja, hogy bár tisztelik az Istent, de nem ismerik.

Mezei Balázs a kortárs vallásfilozófiák és a teológia kapcsolatáról szólva elmondta, leginkább a közép-európai fenomenológiai gondolkodás képes a téma mélyére hatolni. A nyugati vallásfilozófia világvallás-filozófiává vált. Ferenc pápa mondta, hogy „amit ma tapasztalunk, az nem egyszerűen a változás kora, hanem a kor változása. Ha azt akarjuk, hogy minden a régiben maradjon, mindent meg kell változtatni”. A megközelítés módját ismertetve a vallásfilozófus elmondta, hogy fontos a saját álláspont kialakítása, melynek során ismernünk kell az elődeink által használt fogalmak konkrét jelentését is. A kortárs vallásfilozófia legfontosabb feladata Mezei Balázs szerint a reveláció fogalmának megértése. A reveláció legfontosabb jellemzője a feltárulás. A vallásfilozófus azt is hangsúlyozta, hogy ennek fényében fontos lenne kidolgozni az apokaliptika (apocaliptics) filozófiáját.

Gájer László A filozófiai hit Karl Jaspers gondolkodásában címmel tartott előadást. „Jaspers szövegei hitelesek” – hangsúlyozta. Ezekben arról ír, hogy rá kell bíznunk magunkat a végtelen titokra. A filozófia azzal kénytelen szembesülni, hogy bár sehol nem lel szilárd talajra, mégsem merül el a mélységbe. Feladata, hogy „a határokon végbevigye az ugrást”. A filozófiai hit a szabadság hiteles gyakorlása, ugrás annak az irányába, amit sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Jaspers szerint a hit valamiféle közvetlenség, ellentétben mindazzal, amit az ész közvetít. A hit nem más, mint az „Átfogó élménye”.

Vincze Krisztián szerint a fundamentálteológia feladata a II. vatikáni zsinat után a hit szavahihetőségéről való számadás lett. Általa válhat a hit a nem hívő számára is érthetővé, ezért kell szembenéznie a hit ellenében megfogalmazott kritikákkal is. Emellett tisztáznia kell a vallásos hit és az ész viszonyát. Ennek a vizsgálatnak az az alapja, hogy a keresztény hit észszerű. De vajon van-e olyan filozófiai irányzat, mely alkalmas a hit sajátos tárgyának kifejezésére? A 20. században a metafizikus, a transzcendentálfilozófiai és a posztmetafizikus gondolkodásmód helyezte homlokterébe az istenkérdést. A hit és az ész viszonyát vizsgálva elmondhatjuk, hogy az emberi ész nem kontextusfüggetlen és nem tévedésmentes. XVI. Benedek szerint „az ész a hit nélkül nem lehet ép, a hit azonban az ész nélkül nem lehet emberi”.

Béres Tamás Az evangélikus teológia filozófiához való viszonya kezdetei után fél évezreddel című előadásában azt emelte ki, hogy az evangélikus teológia egyrészt beépült egyes filozófiai irányzatokba, másrészt bizonyos filozófiai kérdések a teológián belüli diskurzus tárgyává váltak. 

Török Csaba az „új ateizmus” formáiról beszélt. Rámutatott: a klasszikus ateizmust a tudományos és technikai forradalom révén kialakult, az emberi szabadság és a társadalmi igazságosság mentén megfogalmazott gondolatok jellemezték. Mire az Egyház reflexiójában utolérte ezt a három irányt, az ateizmus arcot és stílust váltott.

Ezt az „átkötő kort” ugyan nem jellemezte kíméletlenség, ám az „új ateizmus” ismét támadásba lendült: „Egy birodalom létezik, a rációé.” Ha Istennek nincs jól behatárolható hatása, akkor nem is létezik. Ez már nem agnoszticizmus vagy szkepticizmus, hanem harcos ateizmus. E meggyőződés szerint a vallás társadalomromboló erő, mely ellen fel kell lépni. Az istenhipotézis vizsgálható természettudományosan, mert a természet struktúráját az ész képes feltérképezni. Richard Dawkins szerint a vallásos emberek rendszerint csoporttá szerveződnek, így érvényesíteni tudják érdekeiket, az ateisták azonban védtelenek. Napjainkban viszont felbukkant a színen egyfajta ateista küldetéstudat, megjelentek az „ateista misszionáriusok”, akik a vallásos embereket ki akarják rekeszteni a társadalmi kérdések megvitatásából. Ez már nem szekularizáció, hanem szekularizmus. 

A hit vége – vallás, terror és a gondolkodás jövője című könyv programként fogalmazza meg az új ateizmust. A. C. Grayling brit filozófus a szeretet, az emberi jogok vagy a halál kérdését úgy igyekszik megválaszolni, hogy kerüli a vallásos kifejezéseket. Napjaink gondolkodásában több olyan megközelítés is megfogalmazódott, mely szándékai szerint az új ateizmusra válaszolna: Isten mint a létezés ereje, a kimondhatatlan, a tökéletes jó, az önmegvalósító szellem, a lét végső jósága, a lét személyes alapja. A statikus fizika megfelelt a statikus kozmológiai istenérveknek, ám az új fizikai felismerésekhez ezek már nem illeszthetők. Újra kell gondolni a szeretet, a boldog élet, a csodák, a szabad akarat és a determinizmus, valamint a halál utáni lét kérdéseit. Érvényt kell szerezni annak a felismerésnek, hogy a realitás nem szűkíthető le az érzékelhetőre, mert ez a valóság redukciójához vezet.

Laurinyecz Mihály Erkölcsi minták a hit és az ateizmus kialakulásában című előadásában arról beszélt, hogy az erkölcsi jótettek Istenre mutatnak: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mt 5,16.) Péter második levele szerint a hamis tanítás erkölcstelenséghez vezet, aminek az lesz a következménye, hogy „szidni fogják az igaz Istent”. A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes lelkipásztori konstitúciója szerint „a hívőknek nem kis részük lehet az ateizmus létrejöttében, amennyiben a hitre nevelés elhanyagolásával vagy a tanítás meghamisításával, esetleg vallási, erkölcsi és társadalmi életük fogyatékos voltával inkább eltakarják, mint föltárják Isten és a vallás igazi arcát”.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria