Virtuális Szalók – A pénteki nap

A pénteki nap Szent Ferenc Kisnővéreinek imájával kezdődött, majd a Jószolgálati díj három kitüntetettjével zajlott kerekasztal-beszélgetést követhették az érdeklődők.

Siposné Kohári Szilvia, a Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője; Elekné Román Katalin, a kerecsendi cigányság segítője; valamint Molnár Gál Béla, a kazincbarcikai Don Bosco Iskola igazgatója beszélt életútjáról, hivatásáról.

Délután virtuális keresztúton vehettek részt a program követői a Jézus Szíve-plébánia ifjúsági ének- és zenekarával.

Az előadást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartotta. Tanításában rámutatott: ebben a nagy egységben, ebben a titokzatos testben, az egyházban nem kell feltétlen fizikailag jelen lennünk, hogy az egységet megérezzük. Érezzük a közösséget még akkor is, ha most nem tudunk fizikailag együtt lenni, hanem lélekben vagyunk együtt. A találkozó mottója: „Ez az én testem” (Mt 26,26). Az evangéliumban előtte a szövegrész így hangzik: „Vegyétek és egyétek!” Mit is jelent ez? A megtestesülés titkára rácsodálkozhatunk az angyali üdvözletből. Mária, aki mentes volt a bűntől, találkozik az angyallal, aki képviseli az Istent. Az Istentől jött üzenet, a kimondott ige úgy tud megfoganni az emberben, ha találkozik az ember saját magával, azzal a valójával, amilyennek az Isten őt látja. Jézus rajtunk keresztül is el akarja hozni a világra az isteni szeretetet, kell, hogy mi is találkozzunk azzal a valónkkal, ahogyan az Isten látni akar bennünket, szentként, kegyelemmel teljes állapotban.

Máriát bátorítja az angyal, csodálatos dolog, hogy ő is kapott biztatást, melyre mi is rászorulunk. Istent sokszor le akarjuk vizsgáztatni, földi botlásaink által, mert nem a hitünkből vezetjük le következtetéseinket. Istentől lehet kérdezni és kapunk választ, de vajon odafigyelünk? Isten üzenete bennünk úgy tud megfoganni, ha figyelünk az isteni jelekre. Mária kimondja az igent: legyen nekem a te igéd szerint. Ez kifejezi az új teremtés kezdetét. Nekünk is ki kell mondanunk az igent Isten akaratára! Mert neki semmi sem lehetetlen, még az sem, hogy bennünket, bűnösöket elvezessen az életszentségre.

A szentek abban találták meg örömüket, hogy megdicsőítették életükkel az Istent. Isten nem önző módon akar dicsőséget, hanem az embernek akar üdvösséget ezáltal.

Amikor Jézus a földön járva azt mondta: „én”, az mindig a második isteni személyre vonatkozott. A titkot, hogy Jézus valóságos isten és valóságos ember, csodálatos dolog megtapasztalni. Megszentelte létünket ezzel az Isten, teljessé tette a kinyilatkoztatást tanítása, szeretete által. Mindent tudunk így, hogy mire van szükségünk az üdvösséghez! Meg kell ismerni ezt a kinyilatkoztatást, hogy Jézus miről tanított. Az Isten országáról, az életről, a boldogságról.

Jézus arról beszélt, hogy minden ember élete végtelen értékű. Most mozgalom zajlik a világban, azzal a jelszóval, hogy a „fekete élet számít”, mi azt mondjuk, hogy minden élet számít, mindenki számít a legkisebbtől a legnagyobbig. Minden ember testi, lelki, szellemi élete számít. Erre tanít bennünket. Amikor a gyermekekről beszélt, az apostolok kételkedtek, pedig a gyermekek is számítanak, a szegény asszony két fillérje is számít, a legkisebb mozdulataink is számítanak. Ha megismerjük Jézus szeretetét, rádöbbenhetünk arra, hogy a mi életünk is végtelenül számít neki. Az abortált magzat, a hajléktalan, az elesett, a beteg... A tisztátalant is megérinti, hogy az érezze az emberi méltóságát és tiszta legyen.

Jézus járta a poros utakat, nem csodarabbi akart lenni, hanem a szeretetet vitte mindenkihez. Értünk és nem miattunk vállalta a szenvedést, a keresztet. Értünk, a mi üdvösségünkért. Ezzel tanított meg igazán szeretni, a minden ellenére megmaradó jézusi szeretettel. Jézus az ellenségeiért is imádkozott, akiket ő a barátainak tekintett.

El kell hinnünk, hogy Isten szeret, és akkor tudunk válaszolni a szeretetre. Mindenkinek esély, hogy Jézus senkire nem mondja, hogy menthetetlen. Ez az igaz szeretet, az ő lényege a szeretet.

Fontos szempont még, hogy a feltámadás gyönyörű titka egy új dimenziója az emberi létezésnek, mert Jézus előre ment. Megdicsőítette az anyagot, s ez nem szerencse kérdése, erre mindannyian meg vagyunk hívva. Feltámadás után együtt eszik az apostolokkal, sebei nem fájnak, valóságos, megdicsőült testben él. A feltámadás minden embernek szánt szeretetüzenet, meghívás az isteni életre. Az ember az egyetlen létező, amely felül tudja múlni önmagát, de csak Istennel együtt.

A test és a lélek épsége együtt is lehet, de látunk olyat is, ahol ez a kettő nem jár együtt, s tudjuk, hogy a lélekre nincsen protézis. Végtelen életre vagyunk meghívva, a véges testünkben is. Ha meg tudjuk élni, hogy szeretve vagyunk, érezzük ezt. Életünk legfontosabb kapcsolata az Istennel való kapcsolat, ezt az Ószövetség is jól mutatja.

A feltámadás keresztény hitünk alapigazsága, Jézussal együtt mindazok fel fognak támadni, akik hozzá kötik földi, testi életüket is.

Jézus testi, földi életében is magát kínálja nekünk, az Eucharisztiában. Az első szentmise után mindig volt Eucharisztia a földön és mindig lesz a kenyér és a bor színe alatt, soha nem hagy magunkra, mutatja az irányt. A szentáldozásban Jézus belénk testesül, beépít bennünket a nagy egységbe, közösségbe, egyházába, az ő titokzatos testébe.

Az esti szentmisét is Palánki püspök mutatta be, a Kisút zenekar zenei szolgálatával.

A napot szentségimádás zárta, Szent Ferenc Kisnővéreinek vezetésével.

Szöveg: Bérczessy András/Egri Főegyházmegye

Fotó: Szent István Televízió / Federics Róbert, Balogh Ferenc

Magyar Kurír