Zűrzavarból is lehet új életet, jövőt teremteni – Szent László királyt ünnepelték Győrben

A belülről felállványozott bazilikába hosszú sorban vonult be a szentmise elején a Győri Egyházmegye papsága, a székesegyház székeskáptalanjának kanonokjai, a győri bencés perjelség képviselői és növendékei Sárai-Szabó Kelemen perjellel, valamint a Brenner János Hittudományi Főiskola növendékei.

Veres András köszöntötte a pécsi megyéspüspököt, a paptestvéreket, a közéleti személyiségeket, a város vezetőit, a parlamenti képviselőket, akik megtisztelték jelentétükkel a város fogadalmi ünnepét.

A győri megyéspüspök megemlítette, hogy ez a mai a város legjelentősebb ünnepe, hiszen az ősök a földrengés során megtapasztalták Szent László óvó jelenlétét, és megfogadták, hogy a szent ereklyetartóját minden évben különös tisztelettel illetik. A főpásztor köszöntötte Felföldi Lászlót névnapja alkalmából külön is, valamint mindazokat, akik a László nevet viselik.

Felföldi László bevezetőjében azt kívánta, hogy

minden találkozás emberrel, Istennel erő, ajándék, ünnep lehessen számunkra.

A mai ünnepen Isten készített mindnyájunknak egy üzenetet, egy gondolatot, egy érzést, higgyünk ebben – buzdított a megyéspüspök. – Szent László király is ezekből a találkozásokból merített erőt, és tudott megújulni, továbblépni.

A Bölcsesség könyvéből való szakaszban arról hallottunk, Isten hogyan gondoskodik arról, aki hisz benne. Megmutatja neki az igaz utat, megáldja a munkáját, megjutalmazza őt, bőséget ad neki, és oltalmazza őt. Neki juttatja a győzelmet, hiszen a bölcsesség hatalmasabb mindennél: akkor sem hagyja el az igazat soha, ha elárulják, még a börtönben, a bilincsben is vele marad.

Pál apostol Korintusiakhoz írt második leveléből való szakasz a jótékonykodásra buzdított, hiszen Jézus is „gazdag volt, de értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk”. Az egyenlőség és a javak kiegyenlítődésének eszméjére hívta fel a figyelmet a szentlecke.

Az evangélium Szent Máté könyvéből a főparancsról, Jézus új parancsáról szólt, mely betölti az addigi törvényt és a prófétákat, Isten, önmagunk és felebarátaink szeretetére hív.

„Szent László király mit üzen a múltból?” – tette fel a kérdést Felföldi László prédikációja elején. Hangsúlyozta,

az ünnep az, amiben szeretet van, amiből többként megyünk tovább. Kiemel a hétköznapokból, beleültet valamit a szívünkbe.

Vajon mit ültet a szívünkbe Szent László király ünnepén?

„Szent István csodálatos alapokat rakott, megmentette a nemzetet, de ez nem épült tovább” – folytatta a pécsi megyéspüspök, majd azt a képet említette, amikor a ház az alapozás után évekig nem épül tovább, sőt a dudva és a fák benövik. A magyar nemzetben is akkor ugyan elindult az élet, de minden egyre inkább szétesett, bizonytalanná vált. Ebben a zavarban jelent meg Szent László király.

Felföldi László a templom állványaira tekintve megállapította: rendbe kell tenni még a templomot is, mert bár semmi rossz nem történt, mégis vannak dolgok, amelyek javításra szorulnak. Ez átvitt értelemben is igaz minden ember, család, nemzet életére: ezekben is időről időre újat, többet, mást kell elkezdenünk. Szent László üzenete tehát időszerű ma is.

Lovagkirályunk első feladata volt, hogy rendet teremtsen: béke legyen belül, és erős határok kívül. Tudjuk, hogy a legszigorúbb törvényeket hozta, de csak ezekkel lehetett élhetővé tenni a mindennapokat – folytatta a szónok. –

A béke azt jelenti, hogy értelme és értelmes célja van a munkámnak, a szenvedésemnek, a szeretetemnek, az életemnek.

A mindennapi életben sokszor belül nem találjuk meg a békénket, a munkánk, szolgálatunk, szeretetünk értelmét – állapította meg Felföldi László püspök. – Sokszor azt gondoljuk, ahogy a béke azt jelenti, minden rendben van, nincs baj, nincs gond. Pedig Szent László egész élete küzdelem és megpróbáltatás volt. Megértette, hogy a feszültség ellenére meg kell találnia az egyén, a család és a nemzet igazi sorsát.

A fiatalok nem tudnak nemet mondani, nem tudják a határt kijelölni – osztotta meg tapasztalatát a püspök. – Gyönyörű céljaik, álmaik vannak, egyetlen dolog hiányzik: a határ, a nemet mondani tudás.

Minden egyén, közösség, kapcsolat igenje annyit ér, amilyen nemek vannak benne.

Szent László igent mondott arra, hogy mindent megtegyen, hogy itt élet és nemzet legyen. De ha jobban megismerjük őt, látjuk, hogy kőkemény nemeket tett le, amiket senki nem tudott átlépni. A fiataloknak a nemet csak egy férfi tudja megtanítani, akinek határozottsága van, és ereje. „Mikor édesanyám azt mondta, hogy nem, az egy megbeszélési alap volt. Azt jelentette számomra, hogy újratárgyaljuk a dolgot, és meglátjuk, mi lesz belőle. De ha édesapám azt mondta, hogy nem, az kőfalként állt. Annak ereje volt” – emlékezett vissza személyes tapasztalatára a püspök.

A prédikációban kitért arra is, hogy Szent Lászlót a képeken általában katonaként, lovagként ábrázolják, és a keresztények katonaszerepe nem volt ismeretlen már jóval Szent László kora előtt sem. Szent Pál a börtönben a római katonák mellett elmélkedik azon, mi lesz a krisztusi üzenet sorsa. Látja, hogy a római birodalmat 300 ezer római katona tartja fenn. Emiatt megálmodja a szívében a keresztény embert: „Öltsétek magatokra Krisztus fegyverzetét.” Szinte egy római katona teljes fegyverzetbe öltözött alakját vázolja fel a keresztényeknek példaként. A szépért, a jóért, a hitért, a szeretetért tehát meg kell harcolni küzdelmek árán.

Szent László példája megmutatta, hogy zűrzavarból, összevisszaságból lehet nemzetet, életet, békés családi életet, jövőt teremteni.

A harcot elsősorban önmagunkkal és nem a világgal kell megvívnunk: sokszor önmagamtól kell megmentenem az életem. Ha belül nincsenek határok, igazi erők, akkor nem tudom megvédeni magam – hangsúlyozta a szónok. – A férfias kiállásra más területen is szükség van: az emberiség és a magyarság történetében először fordul elő, hogy ilyen erővel kelljen megmenteni a családokat. Szent László is úgy védett minden magyar családot, mintha a sajátja lenne.

A lovagkirály legendájában olvashatjuk azt a csodát, amikor a sziklából vizet fakaszt. Ma Magyarországon, Egyházunkon belül ez a csoda vár ránk, hiszen mindenki megláthatja maga körül a szeretet szomjúságától szenvedő embert: a szülők a gyerekeik szeretetszomját, vagy a hitves a hitvesét, aki éhezik a jóságra, szeretetre, biztonságra és erőre. Hogy a sziklából víz fakad, megtörténhet velünk is bármikor – figyelmeztetett a reményteli lehetőségekre a szónok.

Legyen bátorságunk, hogy a hit által rábízom magam az isteni szeretetre és gazdagságra – buzdított a pécsi megyéspüspök. – A járvány idején a félelem, a bizonytalanság és a zavarodottság volt az úr. A hit sokkal szebbet, jobbat és többet tud kihozni az életünkből. Megkophat mindenki élete, lehet, hogy emiatt már el is határoztuk, hogy megújítjuk. Ugyanakkor fájdalmas nekikezdeni egy ilyen folyamatnak.

Sebek nélkül nem lehet megújítani semmit, sem kapcsolatot, sem közösséget, sem életet.

Higgyünk benne, hogy ha Szent Lászlónak sikerült a mélyponton lévő országot megmenteni, akkor a magunk életét is meg tudjuk menteni. Krisztus legyőzte a világot. Nem a vesztesek, hanem a győztesek oldalán vagyunk – hangsúlyozta Felföldi László.

A szentmise végén a körmeneti keresztet az asszisztencia követte. A Szent László lovagrend tagjai vitték a hermát, melyet a koncelebráló atyák, a püspökök, a város elöljárói után az öttagú rézfúvós zenekar, majd a hívek követtek szép számmal.

A Káptalandombról indult a körmenet a Bécsi kapu téren át. A városközpontban is mindenki tisztelettel vette körül a szent ereklyéjét és az ünneplő híveket.

A Káptalandombra visszatérve a Te Deumot énekelték együtt a hívek, majd Veres András püspök Szent Lászlónak, Magyarország védőszentjének kezébe ajánlotta Győr városát és az egyházmegye híveit. Isten irgalmas szeretetére bízta a betegeket, szenvedőket; imádkozott azért is, hogy viszály, széthúzás ne keserítse az emberi kapcsolatokat.

Az ünnep a pápai himnusszal, a magyar Himnusszal, a Szózattal és a Boldogasszony anyánk kezdetű népénekünkkel zárult.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír