Az elcsendesedésre, elmélkedésre, imára lehetőséget adó rendezvényen a fiatalok minden generáció számára érvényes üzeneteket fogalmaztak meg. Arra hívták a résztvevőket, hogy nagyböjt idején figyeljenek jobban kicsinységükre, törékeny voltukra:
„Nagyböjtben, a bűnbánat napjaiban érdemes elgondolkodnunk azon, vajon milyen lehetőségeket, kihívásokat rejteget számunkra az elcsendesedés időszaka. Miben akar erősíteni, formálni minket? Talán mélyebben megtapasztalhatjuk kicsinységünket, emberi törékenységünket, azokat a buktatókat, amiken máskor átlépünk.
Ezekben a napokban lehetőségünk nyílik arra, hogy gyakrabban nézzünk Jézusra, rászegezzük tekintetünket.
A lelkünk mélyén érezzük: ő döntésre hív bennünket a magatartásunkkal, az életvitelünkkel kapcsolatban. Elmondhatjuk neki félelmeinket, vágyainkat, mindazt, ami nyugtalanít, gátol abban, hogy hűségesebb követői, társai lehessünk az úton. A szent negyven nap segíthet abban, hogy rendet rakjunk magunkban és magunk körül.
Megerősíthet, hogy letisztultabban lássunk, és határozottan el tudjunk utasítani minden olyan ajánlatot, csábítást, ami eltéríthet Istentől, az ő barátságától, az ő szolgálatától.
A bűnbánati időben tanuljunk Jézustól szelídséget, irgalmat, türelmet és alázatot. Példája adjon erőt, amikor a napi nehézségekkel, fájdalmas helyzetekkel kell szembenéznünk.”
Az imaórán részt vevők kérdéseket is hazavihettek átgondolásra: „Miért vagy, miért lehetsz hálás a jelenlegi élethelyzetedben? A családod, a barátaid, a közösséged mit értékelnek benned? Hogyan bátorítanak, ha elakadsz, elkeseredsz?”
Arra kérték őket, hogy gondolatban időzzenek el a következő szentírási ige mellett is: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta…” (Jn 3,16).
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria