„Fogadj el engem, Istenem” – Három új bencés hivatásért adtak hálát Tihanyban

I. András király az 1055-ben kelt tihanyi alapítólevélben a Boldogságos Szűz Mária és Szent Ányos orléans-i püspök tiszteletére alapította a temetkezési helyéül szánt monostort – Tihany szigetén, a Balaton felett, szilárd kősziklán. Így az apátsági, egyúttal plébániatemplomnak két búcsúnapja is van: augusztus 15., Nagyboldogasszony; valamint november 17., Szent Ányos emléknapja. A szerzetesközösség a nagy eseményeit is e napokon szokta tartani.

Augusztus 14-én, Mária mennybevétele főünnepének I. vesperásában öltötte magára a bencés szerzetesi ruhát Németh Benedek huszonöt esztendős soproni származású, statikus mérnök végzettségű fiatalember, aki egy esztendeje jelentkezett a tihanyi bencés közösségbe. A jelöltidő letelte után kitartott szándéka mellett, és Placid testvérként csatlakozott a szerzetesekhez.

Az olvasmány, majd a homília után Mihályi Jeromos perjel előtt egyszerű fogadalmat tett Gál András Sámuel huszonhét esztendős, kecskeméti származású novíciustestvér, aki két éve él a közösségben.

A magyarországi bencés rendbe jelentkezőknél a fél–egyéves jelöltidőt követi a szigorú újoncév, amely tizenkét hónap, majd ezután három évre tesznek úgynevezett egyszerű fogadalmat, amelyet követhet az ünnepélyes örökfogadalom.

Szent Benedek Regulája szerint a fogadalom tartalma: az engedelmesség, az állhatatosság és a szerzetesi életalakítás. Sámuel testvér történelem–etika szakos tanár és kiválóan kántorizál, így nagy segítség a tihanyi bencések által gondozott egyházközségek életében.

*

Másnap, augusztus 15-én az esti ünnepi szentmisére megtöltötték a templomot a tihanyi hívek, a környékbeli falvak hívei, valamint a Győri Egyházmegyéből, azon belül is jelentős létszámban Kópházáról érkezett zarándokok.

A szentmisén tett ünnepélyes örök szerzetesi fogadalmat a kópházi születésű, horvát gyökerekkel rendelkező Mogyorósi Márk Ányos atya, aki győri egyházmegyés papként 2017-ben kezdte meg a noviciátust Tihanyban és 2018-ban tett egyszerű fogadalmat. Az elmúlt három tanévben a Pápai Lateráni Egyetem Augustinianum Patrisztikus Intézetében végezte el a licenciátusi tanulmányokat (a doktori képzés első része).

A szentmisén mintegy ötven pap és szerzetes gyűlt össze az oltár körül. A szentmisét Mihályi Jeromos perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója vezette. Az ünnepen jelen volt Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi főapát is.

„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger szélein ha laknék, oda is csak a te karod vezet, s ott is csak jobbod tart engemet” – idézte a bencés zsolozsmát szentbeszéde kezdetén Mihályi Jeromos. – A 138. zsoltárban a szent író Isten mindentudásáról és a mindeneket betöltő jelenlétéről énekel. Olyan bizalom fejeződik ki ezekben a sorokban, amelyekkel talán meg tudjuk közelíteni azt a döntést és elhatározást, amellyel ma ideérkeztél az Úr házába, az Úr oltárához, hogy egy egész életre szóló választ adjál annak az Istennek a hívására, akinek „szeme már látott, mielőtt megszülettél, és akinek könyvében már minden fel volt írva rólad”.

Amikor meghalljuk Isten hívását, akkor kérdéseket kezdünk feltenni: Miért, mire és hová hívsz engem, Uram? – tette fel a kérdést. – Kedves Ányos atya! A bennünk élő kérdések furcsa dolgok. Egyrészt sokszor elbizonytalanítanak minket és átéljük a zsoltáros szavait: „Hova meneküljek lelked elől, hova rejtőzzem színed elől?”

Másrészt

a kérdések a megismerés kapuit nyitják ki számunkra, és lendületet adnak a válaszok és a döntések meghozatalához.

Ha nem is ezekkel a szavakkal, de mindegyikünk életében elhangzott Isten nagy kérdése, amelyet Szent Benedek atyánk a Regula Prológusában így fogalmaz meg: „Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?”

Benedektől a válasz sem késik: „Ha ennek hallatára azt feleled: »Én«, akkor Isten ezt mondja neked: Ha igaz és örök életet akarsz, »tiltsd el nyelvedet a gonosztól és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a rossztól és tedd a jó! Keresd a békét és járj utána!« Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: »Íme itt vagyok!«”

Majd Ányos atyához fordult Mihályi Jeromos: „Miért és mire hívott meg téged az Isten? A győri bencés gimnázium után a papság szolgálatát választottad. Isten evangéliumának hirdetését és a nép megszentelésének feladatát kaptad Krisztustól. Isten azonban újra szólt hozzád és hívott téged az evangéliumi tanácsok szorosabb követésére. Mire hív a szerzetességben téged most a Lélek?

Jézus barátjának és vendéglátójának nyomába lépsz ma. Mária példájára odalépsz az Úrhoz, a Mesterhez és szünet nélkül figyeled szavait. Olyan részt választasz most az állhatatosság, az engedelmesség és a szerzetesi életalakítás által, amit nem veszíthetsz el soha. Arra vállalkozol ma, hogy megtapasztald és megéld az Ő jelenlétét, amely közösséget alkot. Közösséget Isten és ember között. Közösséget ember és ember között.

A békét keresni és a béke után járni nem lehet magányosan. Nem lehet Isten nélkül, nem lehet testvéreink nélkül.

Aki egyedül keresi a békét az csak önmagát találja meg. Csak az Istennel és a testvérekkel való, csak az Istent és testvéreket szolgáló élet az örök és az igaz.

Ezt felismerve sóhajtunk fel a zsoltárossal: »Figyelj meg, nem járok-e téves úton, vezess engem az örökkévalóság útján!« Isten pedig vezet minket és vezetőket ad. Ilyen Vezető és Mester számunkra Szent Benedek atyánk.

Ma megígéred, hogy az Ő Regulája szerint alakítod életedet és az állhatatosság, az engedelmesség és a szerzetesi életalakítás által rálépsz az évszázadok által kitaposott útra.

Az evangéliumi tanácsok szoros és szűk útját választod, amely bátorságot, nyitottságot és szüntelen megújulást vár tőled.

Mesélnek egy már-már legendába illő történetet Szent Benedek ősi monostorában, a sokunk számára kedves Montecassinón. Aki belép a monostorba, láthat egy sziklát, amelyben az elbeszélések szerint az Isten emberének kéznyoma látszik. Karjának helye mélyen belevésődik abba a sziklába. A legendárium szerint itt írta Atyánk az istenkeresés útjára vezető Regulát, aminek írása közben erre a sziklára támaszkodott. Hogy mindez igaz-e, nem tudjuk. De mély üzenetet hordoz ez a szikla 1500 éve.

Benedek tanítása, az általa felállított életszabályok és törvények, mint ahogyan azt az évszázadok bizonyítják, szilárdabbak és biztosabbak, mint a szikla” – emlékeztetett a szentmise szónoka.

„Kedves Ányos Atya! Azon a napon teszel ünnepélyes, örök fogadalmat, amikor egyházunk arra emlékezik, hogy Jézus magához viszi és dicsőséges trónusra ülteti édesanyját. Sokan tudjuk, hogy milyen mély ragaszkodás él benned gyermekkorod óta a Boldogságos Szűz Mária iránt. Kópháza kegytemploma, a mariazelli zarándoklatok, a győri Könnyező Szűzanya képe előtti virrasztások egyaránt meghatározók voltak abban, hogy Krisztus iránti szereteted egyre mélyebben áthassa élethivatásodat. 

Ünnepélyes fogadalmad napján azt kívánjuk neked, hogy Istennek szentelt életed nehéz és örömteli pillanataiban mutasson utat neked, vezessen téged a Tengernek Csillaga, Mária, akit Fia iránti szeretete és Isten iránti hűsége az égbe, az örök boldogságba vezetett.

Legyen számodra a szilárd kősziklára épített tihanyi monostor és szerzetesközösségünk az a hely, ahol meg tudod élni mindennap az Úr jelenlétét, ahol imádságaid és tevékeny szereteted által megtalálhatod azt a békét és boldogságot, amit egyedül az az Atya adhat neked, aki minden szólításod és kérésed előtt már azt mondja neked: Íme, itt vagyok!” – zárta szentbeszédét a tihanyi perjel.

A fogadalomtételi szertartás elején a jelölt kérdésekre válaszolt a három fogadalommal kapcsolatban, majd arcra borult, míg a Mindenszentek litániáját énekelték. Felegyenesedve felolvasta a fogadalom saját kézzel leírt szövegét, majd ünnepélyes imádságot énekelve megáldotta őt az elöljáró.

Utána a fogadalmat tevő háromszor énekelte kitárt karral a Szent Benedek által előírt zsoltárverset: „Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram” (Zsolt 119,56).

Végül megkapta a kukullát, a szerzetesi kórusruhát, amelyet az örökfogadalmas bencés szerzetesek az imaórákon viselnek. Ezután békecsókot váltott először a tihanyi bencés közösség tagjaival, majd a jelen lévő bencés szerzetesekkel.

A szentmise végén meglepetésként a kópházi horvát tamburazenekar zendített rá a helyi búcsúsénekre: „Černá Madona...” (Ó, Fekete Madonna).

A szentmisét szeretetvendégség követte az apátság Balatonra néző teraszán.

Forrás: Tihanyi Bencés Apátság

Fotó: Pados Adrián

Magyar Kurír