„Isten titkát tárjuk fel a ránk bízottaknak” – Udvardy György érsek a hitoktatásról Veszprémben

Udvardy György veszprémi érsek a szentmise kezdetén hálát adott az elmúlt tanév kegyelmeiért, valamint a szolgálat lehetőségéért.

Amikor az ember hálát ad, pontosan tudja, hogy ki ő. Pontosan tudjuk, hogy Isten ajándékozottjai vagyunk, Isten követségében járunk, s pontosan tudjuk, hogy mindaz, ami történt, az a Jóisten kegyelméből történt. Hálát adunk ezért – mondta az érsek. – Hálát adunk azért, hogy napról napra volt bátorságunk, volt erőnk újrakezdeni ebben az egyáltalán nem egyszerű tanévben.

Szent László apostol ünnepén a főpásztor homíliájában a napi evangéliumból (Mt 22,34–40) kiindulva fejtette ki gondolatait a katekézisről.

Tudjuk jól, hogy Jézus korában az egyes rabbiiskolák között vita folyt azzal kapcsolatban, hogy melyik a legfőbb a parancsok közül. Jézus válaszát ismerjük, ő nyilvánvalóvá teszi azt, amit egyébként hívő zsidó emberként tudhatott: az istenszeretet és az emberszeretet kapcsolatát. Szeretni az Istent mindenekfölött, szeretni az embert úgy, mint saját magunkat, Isten miatt. 

Jézus, bár ebben az összefüggésben kapja a kérdést, s ebben az összefüggésben válaszol, mégsem pusztán erre az emberi kérdésfölvetésre, erre az emberi biztonságtörekvésre akar választ adni, hanem az Isten titkát tárja föl – folytatta az érsek.

Ha szeretjük az Istent teljes valónkkal, megtartjuk az Ő parancsait, mert ez nekünk jó, és ebből az isteni felismerésből szeretjük önmagunkat, akik vagyunk, saját létünket, adottságainkat, küzdelmeinket, akkor tudjuk szeretni testvéreinket úgy, ahogy vannak, az adottságaikat, küzdelmeiket, a létüket, különféle tulajdonságaikat is. Ez a hozzáállás kiemel bennünket az általános emberi megfontolásból, kiemel bennünket abból a polémikus helyzetből, amelyben az eredeti kérdés fölmerül, és az Istenre, az Atyára, valamint az emberre mint teremtményre irányul a figyelmünk.

Hányszor hangzik el a kérdés gyerekektől, szülőktől, a tantestületben a pedagógus kollégáktól: Mit kell tenni? Mi a legfőbb? Mi az, amit meg kell tartani? Mi az, amihez ragaszkodni kell?

Ahogy Jézus sem ment bele a vitába, a mi szolgálatunk is felülemelkedik ezeken az emberi megfontolásokon – azokhoz képest – Isten magasságába. Ez a katekézis. A mi emberi életünk kérdéseit segíti megfogalmazni, jól értelmezni, segít jó kérdéseket föltenni egy adott helyzetben, de ezek a kérdések sohasem pusztán az ember kérdései. S a mi válaszaink sohasem pusztán az ember kérdéseire megfogalmazott válaszok. Mindig az Isten titkát tárjuk fel a ránk bízottak számára – szögezte le a főpásztor.

Udvardy György hangsúlyozta, ez történt ebben az elmúlt tanévben is. Ezeket az emberi kérdéseket lehet órarendnek nevezni, lehet kerettantervnek nevezni, vagy óravázlatnak, majd márciustól a digitális világ eszközeinek.

A szolgálatunk során felhasználjuk ezeket az eszközöket, a kultúra lehetőségeit. De alapvetően az Isten örök bölcsességét hirdetjük – mondta Udvardy György.

Megismerni az Istent gyönyörűség. Megismerni, hogy éltetni akar bennünket, s ebből a szeretetből kiindulva megismerni önmagunkat és odalépni a testvéreinkhez, megtanulni a szeretet cselekedeteit. Ezt tettük a tanév során. Ezt tesszük minden egyes találkozásban, a katekézis különféle formáiban, a digitális világ eszközeit fölhasználva is. Mindig az isteni, atyai jóságot hirdetve.

Azért adunk hálát, hogy ezt tehettük.

Hálát adunk, hogy az embereknek, a gyermekeknek, a szülőknek, a pedagógusoknak, a világnak vannak kérdései. Nem mindig tudjuk ezeket teljes egészében befogadni, de tudjuk tisztázni, tovább bontani, fel tudjuk tárni a lényegüket. Megköszönjük azt is, hogy van válaszunk, ami nem pusztán egy mondat, egy varázsszó, hanem az Istennel való kapcsolat 

– folytatta az érsek.

Nekünk nincs varázsszavunk. De van kapcsolatunk Krisztushoz, s Krisztus által az Atyához. Ez a dinamizmus éltet bennünket, ez táplál bennünket, ez lelkesít bennünket és megajándékoz a szolgálattal. Elvezet bennünket arra a bölcsességre, amely fölötte áll az emberi szükségleteknek, emberi kérdéseknek, amely az Isten világába vezet el bennünket. Milyen nagy öröm, hogy ezt szolgálhatjuk. S milyen nagy öröm az, hogy ennek részesei lehetünk – mondta a főpásztor.

Láthatjuk, hogy bölcsességre jutnak azok a testvéreink, akik talán nem is a hithez akarnak közelíteni, csak egyszerűen szeretnének eligazodni a világban. Van módunk tágítani az ő kérdéseik távlatait, van módunk ráirányítani a Krisztusban fölismert bölcsességre és cselekvésre az ő figyelmüket. Óriási ajándék ez, köszönet érte – zárta beszédét Udvardy György.

A szentmise végén Felker Zsolt veszprémi főegyházmegyei hitoktatási referens hangsúlyozta: a mi hálánk és köszönetünk Isten felé pontosan az, hogy igyekszünk mindent megtenni ebben a szolgálatban. Majd megköszönte a hitoktatóknak és minden segítőjüknek, hogy a krisztusi pedagógiát követik, ami az áldozathozatal.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír