Sokan szeretik a kápolnát, mert itt lehet igazán megérteni, hogyan is vehették észre az emberek a csodás történést. Oly kicsi maga a hely, hogy bárhová állunk, ülünk, nem lehet távol lenni az ikonosztáziontól, amelynek alapképe volt annak idején a hodigitria (az ilyen típusú ikonon Mária a kis Jézusra mutat).
Ugyancsak alapkép az Urunk mennybemenetelét ábrázoló ikon – ez a kápolna címünnepének megjelenítése. A korábbi években is nagyon családias volt a fatemplom búcsúja, idén különösen, hisz nehéz ezen a kicsi helyen az egészségügyi előírásoknak megfelelő, fegyelmezett magatartással jelen lenni.
Áldozócsütörtökön ezért szűk körben ünnepeltek a szerzetesek. Rajtuk kívül, Adeus Illés atya meghívására, csak a Máriapócson szolgáló atyák és családtagjaik voltak jelen; a bazilita harmadrendet is csupán néhányan képviselték.
A Szent Liturgiában a település két legidősebb görögkatolikus papja is szolgált: Ihnáth János vezette a szertartást, Erdei József pedig a szentbeszédet mondta. Rámutatott: 2000 év óta él a kereszténység, és ez csakis úgy folytatódhat, ha ma is ugyanazzal az örömmel tesszük a dolgunkat, mint amilyennel a mennybemenetel után a tanítványok hirdették az evangéliumot.
Ahogy az ünnep főénekében (tropár) mondjuk, ezt az örömöt maga Jézus Krisztus adja: „örömöt szereztél tanítványaidnak”. Ne szegje kedvünket a járvány sem, az örömhír valódisága nem függ ettől –hangsúlyozta. – Bízzunk abban, hogy a következő években nagyobb létszámmal és fényesebben ülhetjük meg a fatemplom búcsúját (is).
Forrás és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely; Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria