Szerettünk volna még élni – Különleges dokumentumfilmet mutat be október 23-án az M5 csatorna

Csizmár Edina, az M5 kulturális csatorna vezető szerkesztője, a Szerettünk volna még élni című dokumentumfilm rendezője elmondta: az alkotás egy eddig ismeretlen 1950-es évekbeli szerelmi történetet dolgoz fel, amely bemutatja a korszak kegyetlen megtorlásait. A nézők megismerhetik két ember viszontagságos életét, azt, hogy a történelem miként tudta befolyásolni és tönkretenni az életüket, de kiderül az is, hogy napjainkban miként fejeződik be ez a história méltó megemlékezéssel.

A rendező Tumbász Ákos és Forró Marianna megható és megrázó történetével Borvendég Zsuzsanna történész révén ismerkedett meg, akinek több tanulmánya és cikke is megjelent a témáról.

„A fegyverek sötét torkából az elmúlás ugat. A levegő száguldó acéllal van teli. Süvölt, sziszeg az ÁVH-s géppisztolyok magja; míg monoton kattog, vijjogva freccsen a hódító tankjainak kurta sorozata” – Budapesti életkép 1956 novemberéből. E háborús borzalmat idéző sorok írója egy 21 éves fiatalember, Tumbász Ákos.

A húszas évei küszöbén járó férfi a forradalom napjaiban, háromévnyi raboskodás után szabadult Vácról, és nem habozott azonnal a szabadságharc mellé állni. Szerette a hazáját, és hitt a szabadság eszméjében, ennyi akkoriban éppen elég volt ahhoz, hogy a hatalom veszélyes ellenségévé váljon. Bár a fegyveres összecsapásokban tevékenyen nem vett részt, jobbára csak őrséget látott el, mégis kivégezték.

Forró Marianna 1950-ben szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Katolikus, mélyen hívő és vallását rendszeresen gyakorló ember volt, akit az ötvenes évek elején szintén elért a Rákosi-terror. Polgári származása és megingathatatlan istenhite miatt a rendszer számára eredendően ellenségnek minősült. A Bulányi György által szervezett bázisközösségek elleni nyomozás során Forró Marianna is az ÁVH kezére került, miután lelkiatyját és gyóntatóját, Juhász Miklós piarista szerzetest letartóztatták. A huszonéves lány csak úgy tudott megmenekülni az ÁVH börtöneinek poklától, hogy aláírt. A Forró Mariannától kizsarolt aláírás azonban értéktelenné vált a szerv számára. A lány szabadlábra kerülése után azonnal elmondta mindenkinek, hogy beszervezték, és ezentúl jelentéseket kell írnia környezetéről. Később a forradalom során szabadult egyházi ismerősei előtt is már az első találkozásuk alkalmával dekonspirálta magát.

1956 novemberében Forró Marianna oktatni kezdett egy börtönviselt fiút kémiára, fizikára és algebrára, és a közös tanulásokból nagyon hamar gyengéd szerelem bontakozott ki: 1957. február 27-én Tumbász Ákos eljegyezte Mariannát. A jövő közös tervezgetése helyett azonban a bujkálás várt rájuk. Dacára a beadott törvényességi óvásnak 1957. március 1-jén Tumbász Ákost kereste a rendőrség édesanyja lakásán, hogy hátralevő büntetése kitöltésére visszaszállítsák a börtönbe. A fiú illegalitásba vonult. Az ifjú szerelmesek szerették volna kapcsolatukat Isten és ember előtt is megpecsételni, azonban hivatalosan Tumbász körözése miatt nem kelhettek egybe. Végül 1957. május elején Forró Marianna gyóntatója, Terebesi Tibor eskette őket össze titokban, abban a lakásban, ahol éppen bujkáltak.

A következő egy év a menekülésé, az állandó rettegésé lett. Tumbász Ákos azt gondolta, hogy korábbi ítéletének akarnak érvényt szerezni, pusztán ezért üldözi őt a rendőrség, pedig a háttérben sötét erők mozgatták az események szálait.

Tumbász Ákos ellen 1958. február 10-én kiadták a körözési parancsot. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték; szervezkedésben való tevékeny részvételért és bűnsegédi minőségben elkövetett hűtlenség miatt szabták ki a büntetést. Forró Marianna ellen valóban nem fogalmaztak meg súlyosabb vádakat, mint amire számítani lehetett, de még így is két év letöltendő szabadságvesztést mértek rá.

A fiatal pár elszakadt egymástól, de azzal a hittel vonultak a celláik falai közé, hogy a távoli jövő még közös boldogságot tartogathat számukra. Forró Marianna egészen szabadulásáig nem is tudta, hogy ez a reménysugár milyen hamar kialudt. Tumbász Ákost a Kozmai utcai börtön vesztőhelyén, 1959. március 28-án felakasztották, 24 éves volt ekkor. Búcsúlevelében, amelyet édesanyjának és Forró Mariannának címzett, ez állt: „Szerettem volna még élni. Tőlem telhetőleg boldoggá tenni Titeket. Szép családi életet élni. De hát másképp lett.” Forró Marianna egész hátralévő életében gyászolt. Soha nem ment férjhez.

Az asszony a közelmúltban hunyt el. Utolsó kívánsága az volt, hogy férje mellé temessék a 301-es parcellába.

Forrás és fotó: MTVA

Magyar Kurír