„Maradjatok meg szeretetemben!” (Jn 15,9) – A figyelmes szeretet útja

A hatodik húsvéti vasárnap evangéliumi epizódjának fényében (Jn 15,9–17) megállapíthatjuk, hogy Jézus az utolsó vacsorán három örömteli hírrel ajándékozza meg a tanítványait. Először is azzal, hogy barátainak nevezi az apostolokat (Jn 15,14–15). Ezzel az isteni Mester kifejezi, hogy személyesen szereti őket, mindent megosztott velük, mindent átadott nekik. Fontos látnunk azt is, hogy nem a tanítványok nevezik az Urat a barátjuknak, hanem Jézus szólítja így őket, vagyis ő teszi meg az első lépést feléjük, arra hívva meg őket, hogy legyenek a barátai. A Mester továbbá azt a jó hírt is megfogalmazza, hogy az apostolokat ő választotta ki, és arra a feladatra küldi őket, hogy az életük gyümölcsöző és boldog legyen (Jn 15,11.16). Itt is megfigyelhetjük, hogy a kezdeményezés nem a tanítványoké, nem ők választották az Urat, hanem Jézus hívta meg őket arra, hogy kövessék őt (vö. Jn 1,39.43). Végül pedig a szeretet parancsával ajándékozza meg övéit Jézus, amikor azt mondja nekik: „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). Ezzel azt is hangsúlyozza, hogy az ő szeretete mindent megelőző szeretet, vagyis ő előbb szerette az apostolokat (vö. 1Jn 4,10.19), és ez a szeretet a minta arra, hogyan szeressenek.

A Szentlélek által az isteni Mester az első tanítványokhoz hasonlóan bennünket is megajándékoz e csodálatos hármas örömhírrel. Minket is a barátainak nevez, bennünket is meghívva arra, hogy ápoljuk a vele való bensőséges, meghitt barátságunkat. Milyen szép ismételgetni magunkban, hogy az Úr barátai vagyunk! Továbbá ő minket is kiválasztott és meghívott egy küldetésre, amelynek betöltéséhez éppen ezért biztosan megkapjuk tőle a kellő és szükséges erőt. Ünnepeljük mindennap alázatos derűvel, hogy Isten választottai vagyunk, és bízzuk rá magunkat! Végül pedig elmondhatjuk, hogy Jézus bennünket is feltétel nélkül, ingyenesen szeret, és arra kér, hogy mi is éljünk a szeretet parancsa szerint.

Jézus Krisztus ajándékaira úgy tudunk válaszolni, ha teljesítjük a kérését: „Maradjatok meg szeretetemben!” (Jn 15,9) A megmaradni szó a János-evangéliumban nem csupán fizikai tartózkodást, hanem elsősorban valakivel való közösséget, egységet fejez ki. Megmaradni az Úr szeretetében tehát a keresztény életprogramot jelenti: a Jézussal való szeretetkapcsolat megélését. Ehhez konkrét segítség a figyelmes szeretet imája, amit a budapesti központi szemináriumban Benkő Antal jezsuita szerzetes atya tanított meg nekünk. Ebben az esti imádságban a Szentlélek vezetését kérve csendesen és egyszerűen visszatekintünk a napunkra, és legalább három olyan élményre gondolunk, amelyben megtapasztaltuk azt az örömöt, hogy Isten szeret minket (például egy találkozás, egy örömhír vagy más egyéb által). Ezt megünnepeljük, és hálát adunk érte az Úrnak. Ezután megvizsgáljuk, hogyan válaszoltunk erre a szeretetre. Megköszönjük, ha szeretettel, és megbánjuk, ha nem a szeretet parancsa szerint. Végül pedig kérjük Jézus segítségét: másnap még figyelmesebbek lehessünk arra, hogy szeretve vagyunk, és hogy szeressünk. Ezért az imádságért is hálás vagyok néhai lelki atyámnak, mert a figyelmes szeretet imája engem is segít abban a kalandban, hogy megmaradjak az Úr szeretetében, vagyis ápoljam a vele való személyes barátságot. Mindezek fényében arra hívok mindenkit, hogy járjuk együtt bátran a figyelmes szeretet jézusi útját!

Nyúl Viktor