Egy hatvan évvel ezelőtti novemberből szól ezúttal a vers. Van, ami nem változik; az ősz könnyezik ma is, s a tűz dala éppoly hívogató a meleg szobában.
INTÉRIEUR
Ősz könnyezik az ablak üvegén. Ketten vagyunk: a kályhatűz meg én. Alig pislákol bennem már a dal, de a tűz dala milyen fiatal! Ülök s öregesen bóbiskolok – a bükkfatűz hogy dalol és lobog!