A Jézus Társasága új generálisa a lehetetlent is megpróbáló jezsuitákat szeretne

Megszentelt élet – 2016. október 17., hétfő | 19:05

A frissen megválasztott jezsuita generális, Arturo Sosa az aznapi evangélium mellett a Jézus Társasága küldetéséről osztotta meg reflexióit a megválasztása utáni első homíliában október 15-én a római Il Gesù-templomban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A pápák megválasztásuk utáni első homíliájukban gyakran előrevetítik pápaságuk fontos témáit – hasonlóan történik ez a többi katolikus vezető: bíborosok, püspökök és a szerzetesrendek elöljárói esetében. Az újonnan megválasztott jezsuita generális, Arturo Sosa csak röviden érintette az aznapi evangélium témáját a megválasztása utáni első homíliában, melyet a hálaadó szentmisén mondott október 15-én a római Il Gesù-templomban, majd a Jézus Társasága küldetéséről osztotta meg reflexióit.

James Martin SJ az America Magazine-ban megjelent írásában három fő pontot emelt ki a generális beszédéből (a teljes beszéd angol fordításban ITT olvasható).

Először is: a jezsuitáknak bátraknak kell lenniük. A 36. általános rendgyűlés megadott témája így szólt: „Mélyre evezni” – a Lukács evangéliumában (5,4) olvasható történet alapján; ezt a témát emelte ki Ferenc pápa is, amikor 2014-ben a jezsuita rend újjáalakulásának 200. évfordulóját ünnepelték. Az evangéliumi szakasz szerint Jézus arra kérte Pétert, aki egész éjjel halászott, és mégsem fogott semmit, hogy evezzen ki a mélyre a Galileai-tengeren.

Van abban valami vakmerőség, ha így teszünk, hiszen abban hiszünk, hogy Isten segítségével meg tudjuk tenni „nemcsak a valószerűtlent, hanem a lehetetlent is” – fogalmazott Arturo Sosa. Péter, a tapasztalt halászember számára az, hogy visszatérjen oda, ahol idáig sikertelenül halászott, és ott bőséges zsákmányt fogjon, bizonyára valószínűtlennek, sőt, lehetetlennek tűnt. De semmi sem lehetetlen Istennek, mint Gábor főangyal mondta Máriának (Lk 1,37). A jezsuitáknak és munkatársaiknak félelem nélkülinek kell lenniük, mert olyan dolgokkal szembesülnek, melyek csaknem reménytelennek, sőt, lehetetlennek tűnnek a mai világban.

Másodszor pedig: a jezsuitáknak a mélység embereinek kell lenniük. Arturo Sosa generális kiemelte azt a témát, melyet elődje, Adolfo Nicolás is többször hangsúlyozott. A jezsuita rendet a „különleges intellektuális mélység” kell hogy jellemezze, amely szükséges ahhoz, hogy kreatívan gondolkodjanak a Jézus hívására adott válaszról. Nem szabad „dilettánsnak” lenniük – mélyen kell gyökerezniük a lelki életben, a tanulásban és különösképpen a Krisztussal való kapcsolatukban.

És végül: a jezsuitáknak együttműködőnek kell lenniük. Jézus társai – amint azt a rend eredeti neve is világossá teszi –, ugyanakkor a többi embernek is a társai. És nem valamiféle szűkmarkú módon szeretnének együttműködni – „megengedjük, hogy együttműködjetek velünk” –, hanem nagylelkűen, jól tudván, hogy Krisztus küldetésében örömmel osztozhatunk.

Arturo Sosa a kétmillió lakosú venezuelai fővárosban, Caracasban született 1948. november 12-én. 1966-ben lépett be a Jézus Társaságába, és 1977-ben szentelték pappá. Filozófiai tanulmányait a chilei Andrés Bello Egyetemen kezdte el 1972-ben Santiagóban, majd Caracasban, a venezuelai Központi Egyetemen politikatudományból szerzett doktorátust 1990-ben. Spanyol, olasz és angol nyelven beszél, és franciául is ért.

2008-ban, a 35. rendi nagygyűlésen Adolfo Nicolás generális tanácsnokává nevezte ki venezuelai székhellyel, majd 2014 végén a római rendi központba költözött, és a legfőbb rendi elöljáró delegátusa lett a római jezsuita házaknál és intézményeknél: a Gergely Egyetemnél, a Biblikus Intézetnél, a Pápai Keleti Intézetnél, a Specola Vaticana csillagvizsgálónál, a La Civiltà Cattolica folyóirat szerkesztőségénél és több római nemzetközi jezsuita kollégiumnál.

Római megbízatása előtt a jezsuita Gumilla társadalomtudományi és szociális központ vezetője volt éveken át, majd 1996 és 2004 között a Jézus Társasága venezuelai provinciáját vezette. Élete nagy részét a kutatásnak és az oktatásnak szentelte, különféle egyetemi és akadémiai megbízatásokkal. Oktató és tanácstag volt az Andrés Bello Katolikus Alapítványban, majd tíz éven át a Táchirai Katolikus Egyetem rektora. A politikatudományok terén számos kutatóintézetben végzett kutató- és vezetői munkát. 2004-ben a washingtoni Georgetown Egyetemen a Latin-amerikai Tanulmányi Központ megbízott tanára volt. Számos publikációt jelentetett meg, főként hazája, Venezuela történetéről és az ország politikai életéről.

Forrás és fotó: America Magazine

Magyar Kurír
(vn)

#misszió #pasztoráció #szerzetesek

Kapcsolódó fotógaléria