A jó kezdet fél siker – Adventkezdő imaest a pesti jezsuitáknál a központi szeminárium rektorával

Hazai – 2020. december 2., szerda | 20:20

A budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban már jó ideje Szentírás-központú imaesteket tart keddenként az Inigo csoport. A kijárási korlátozás miatt korábban kezdődik és rövidebb az imaest, melyet online is lehet követni. A december 1-jei alkalom elmélkedését Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet (KPI) rektora, a Pápai Biblikus Bizottság tagja tartotta.

„Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő!” – hányszor, de hányszor hallott dallamok csendültek fel az esti misét követő imaest elején. A letisztult gitáros interpretációnak köszönhetően ismerős és mégis nagyon újszerű hangulat vette körül a templomban egymástól biztonságos távolságra ülő fiatalokat.

A zenés ráhangolódás után Márk evangéliumának első nyolc versét hallgathatták meg a jelenlevők és az online bekapcsolódók, ezt követte Martos Levente Balázs biblikus magyarázata.

A jó kezdet fél siker – kezdte elmélkedését a KPI rektora, majd arról beszélt, hogy mennyire rettenetes tud lenni a fehér papír üressége. Ugyanakkor a maga módján mindegyik evangélista túltette magát ezen a retteneten: Máté Jézus nemzetségtáblájával kezdte írását, Lukács egy ajánlással, János pedig az örök kezdettől, az Ige megtestesülésétől indult el. Márk többszörösen is visszalép az időben, és egyrészt egy párbeszéddel, másrészt egy történettel kezdi evangéliumát.

Ám mindezek előtt van az első mondat: Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Ez egyrészt felirat, másrészt cím. Ha feliratnak tekintjük, akkor jelzés, hogy itt kezdődik az evangélium, egyben egy későbbi hitvallás. Címként olvasva azt jelenti, hogy

mindaz, amit olvasunk, a későbbi evangélium kezdete, de nemcsak a leírt evangéliumé, hanem azé az örömhíré, amit mind a mai napig élünk, hirdetünk.

Márk különlegesen kezdi tehát az evangéliumát: egy történettel, ami első megközelítésben Keresztelő Szent Jánosról szól, de a későbbiekben Jézus lesz a főszereplő, aki erősebb lesz nála. Egy történet mindig bevonja az embert: csatlakozhatunk általa az olvasottakhoz, erre is épít Márk.

Az Úristennek tetszik, hogy egy történet részesévé tegye a Fiát

– mutatott rá a teológus.

A Márk által Izajás prófétának tulajdonított beszéd igazából csak részben származik Izajástól, a Kivonulás könyvéből és Malakiástól is vannak benne szövegrészletek. Martos Levente azonban rámutatott: ez nem az evangélista tudatlanságának a jele, hanem azé, hogy egy nagyobb összefüggésbe helyezi a szöveget: ha a próféta mondja, akkor az azt jelenti, hogy Isten szól.

A kezdeti párbeszédben a szeretett Fiát szólítja meg az Atya, s ez a dialógus olyan, hogy lehet akár az idők kezdete előtti is, de az biztos, hogy az evangélium cselekménye előtt történik. Az Atya biztosítja benne Fiát, hogy nem kell félnie: a programja be fog teljesedni.

A bibliatudós arra is rámutatott: az evangélium szerzője szánt szándékkal Illés prófétának öltöztette Keresztelő Szent Jánost, hiszen a Szentírásban korábban egyedül őrajta volt bőröv és teveszőr ruha. Márk ezzel is arra mutat rá, hogy a Keresztelő az az Illés, az a próféta, akinek el kellett jönnie.

Márk evangéliumában mindössze két rész van, amikor Jézus nincs jelen, e kettő közül az első ez, amikor az őt megelőlegező Keresztelő Jánossal találkozunk. Martos Levente szerint ez az evangéliumi bevezető hasonlatos ahhoz, mint mikor egy előkelő emberhez látogatunk el, és nem ő maga, hanem az egyik szolgája vezet be minket az épületbe, aztán egy másik fel a lépcsőn, hogy aztán végül találkozzunk magával a házigazdával.

A bibliamagyarázó ezután azon elmélkedett, hogy

mi, emberek hogyan kezdünk bele a dolgokba, hogyan állunk az új kezdetekhez.

Ő magát olyannak ismeri, aki töpreng a dolgokon, Istenre bízza az új dolgokat, hogy aztán megnövessze a csírát. Ez ahhoz hasonló, ahogy a kicsi mustármag terebélyes fává nő. Vannak ugyanakkor mások, akik úgy kezdenek bele a dolgokba, mint egy modern elektromos autó: pillanatok alatt felgyorsulnak. Nagyon felszabadító lehet ez, ha például valaki rögtön elmondja a másiknak, mi az, ami nyomasztja. Ugyanakkor van az a kezdet, ami olyan, mint a felkelő nap: szelíd érintéssel biztat.

Szent Márk evangéliuma kezdetén tanúságot tesz arról, hogy Istennek tetszett beléptetnie Fiát a választott nép történetébe, tetszett neki evangéliumát olyanokra bízni, akik hullámtermészetűen folyton nekikezdenek valami újnak, ami mégis egésszé áll össze. Olyanokra, akik ismerik a nagyobb erőt, ami a Lélekben és Jézusban van.

Miután Martos Levente újra felolvasta a Márk-evangélium kezdetét, rövid csend következett, amely során két kérdéscsoporton lehetett gondolkodni. Egyrészt annak nyomán, hogy Keresztelő János törte az utat Jézus előtt, azon töprenghettünk:

Te kinek a nyomában jársz? Van előtted valaki? Milyen érzés mások nyomában járni?

Másrészt abból kiindulva, hogy a jó kezdet fél siker, ezeket a kérdéseket tehettük fel magunknak:

Van erőd újrakezdeni, ami valaha elkezdődött benned? Szeretnéd kérni, hogy legyen?

Az elmélkedésre szánt idő után egy szép énekkel és áldással zárult az imaest, amelyet a szokásos, nagyjából egyórás időtartamhoz képest fél órába sűrítettek bele.

Az Inigo-imaesteken a Szentírás imádkozásának ősi módja, a Lectio Divina, illetve a Szent Ignác-i imamód kapcsolódik össze. Az Inigo valójában maga Szent Ignác, hiszen baszk származásúként eredetileg Inigo de Loyolának hívták. A nevét viselő Inigo csoport lelkigyakorlatok és imaestek szervezésére jött létre jezsuitákból és Szent Ignác-i lelkiségű szerzetesnőkből, akik fiatal felnőtt társaikkal (Inigo társai) együtt szolgálnak. Az Inigo csoport tagjai: Koronkai Zoltán SJ, Hiba György SJ, Heim Kata RSCJ, Emri Dorottya és Hódsági Kristóf.

A csoportról részletesen ITT lehet olvasni, az imaestről pedig ITT lehet információkat találni.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria