Valaminek a kezdete – Espereskerületi hálaadás az eucharisztikus kongresszusért Angyalföldön

Nézőpont – 2021. október 18., hétfő | 19:58

Október 17-én, vasárnap este koncelebrált espereskerületi szentmisében adtak hálát az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kegyelmeiért a Pesti-Északi Espereskerület hívei. A szertartást Monostori László esperes, plébániai kormányzó vezette Budapesten, az Árpád-házi Szent Margit-templomban.

A szentmise főcelebránsa Monostori László, az ünnepi szónok Fábry Kornél, a NEK Titkárságának főtitkára volt. Kálmán Antal helyettes esperes, a Béke téri Szent László-templom plébánosa és Barabás Bence, az Árpád-házi Szent Margit-templom káplánja koncelebrált, valamint Kuzmányi István a Babér utcai Szent Mihály-templomból diakónusként szolgált. Az oltár körül együtt szolgáltak a kerületi templomokból érkező ministránsok; a zenei szolgálatot a szentmisére összeállt zenekar végezte.

Az evangélium Szent Márk könyvéből hangzott el, az elsőségről, uralkodásról és a lemondásról szóló rész (Mk 10,35–45). Az ünnepi szónok kérdésére, ki volt ott az eucharisztikus kongresszuson, szinte mindenki föltette a kezét. Kornél atya idézte Erdő Péter bíborost, aki úgy fogalmazott, hogy a kongresszus minden várakozását felülmúlta. A NEK Titkárságának vezetője hozzátette: mindent beletettek, és

Isten nagyon megáldotta ezt a hetet, valóban úgy érezte, hogy az Isten országa köztünk van.

Az egyik csúcsélmény a körmenet volt, amikor imádkozva, Istent dicsőítve vonultunk az Andrássy úton, mindenkinek ragyogott a szeme, a mennyország földre szállt. „Tele vagyok hálával a Jóistennek ezért a fantasztikus művéért” – mondta Kornél atya. Hozzátette: most világosodott meg előtte, miről is beszéltek mindazok, akik azt mondták, hogy az ő szüleik, nagyszüleik egész életükben az 1938-as eucharisztikus kongresszuson átélt élményeiket emlegették. Most mi is átéltük, megtapasztaltuk ezt az élményt.

A NEK Titkárságának főtitkára felidézte: miután 2016-ban megkapta a feladatot, sokfelé járt az országban, határon túl is, és el kellett magyaráznia, mit jelent az, hogy eucharisztikus kongresszus. Viccesebb elnevezéseket is hallott: eukaliptikus kongresszus, egy hétéves kisfiú pedig büszkén mondta a mise után: ő az eurocentrikus kompresszusért imádkozott. Most már tudjuk, hogy miről volt szó, Jézust akartuk életünk középpontjába állítani, és felhívni azok figyelmét, akik még nem csatlakoztak hozzá: Isten végtelenül szeret minket, emberré lett, meghalt és feltámadt, és köztünk maradt az Oltáriszentségben.

Fábry Kornél elmondta: hisz benne, hogy a kongresszus nem egy záróesemény volt, hanem valaminek a kezdete. Hosszú előkészület előzte meg, mert vallották: a távolugró is attól függően ugrik rövidebbet vagy hosszabbat, hogyan fut neki. „Most eldobbantottunk. Hogy hová érkezünk, majd meglátjuk, de biztos vagyok benne, hogy

nem egy végállomásnál voltunk, amikor a kongresszust ünnepeltük, hanem egy olyan kegyelmi hullám indult meg, amit meg kell lovagolni, és tovább kell menni.

Nagyon jó, hogy Jézussal találkoztunk, de hogyan tovább?” A NEK Titkársága nagyon sok pozitív visszajelzést kapott, olyanoktól is, akik csak interneten tudtak bekapcsolódni a programokba, de mint írták, így is jelen voltak. Nagy öröm az is, amikor valaki csak annyit írt: „Találkoztam Jézussal Budapesten.” Ez volt a céljuk – hangsúlyozta Kornél atya. – Ezért is volt ez a kongresszus szlogenje, mert az Eucharisztia magát Jézus Krisztust jelenti, a kongresszus összejövetelt, találkozót jelent, a helyszín pedig Budapest volt. Ezért hívtak mindenkit, hogy jöjjön, és találkozzon Jézussal Budapesten. Most pedig, amikor az otthonukba hazatértek, vigyék magukkal, találkozzannak ott is, gyűljenek össze a nevében – szólít Jézus. Ez is elég, Ő ott lesz közöttük. És ez bátorítás számunkra is.

A NEK Titkárságának főtitkára arra is kitért, hogy adódtak nehézségek, melyek azonban azt is megmutatták, hogy mennyire jól szervezett volt a kongresszus. A Parlament előtt Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét, és több püspök jelent meg, mint amennyien eredetileg jelentkeztek, emiatt nem volt elegendő miseruha. Ám a rendőrök olyan kedvesek voltak, hogy villámgyorsan intézkedtek, és szirénázó rendőrautók felvezetésével hét perc alatt megérkeztek a szükséges miseruhák a Kossuth térre. Ugyancsak a Kossuth téri mise előtt tíz perccel hívta valaki az akkor már a papok között ülő Kornél atyát, hogy hol van a szlovák felolvasó. Ő gyorsan felvette a kapcsolatot azzal az atyával, akivel megszervezték ezt. Kiderült, hogy az illető másfél órája vár odakint, kapuztatták, a szigorú biztonsági előírások miatt. Végül mégis időben megérkezett.

Kornél atya szerint az igazán fontos dolgok a szívekben történtek, egy életre nem fogjuk elfelejteni a sok-sok önkéntes munkáját, a lelkeket megérintő csöndeket, például a közösségek szentségimádásán a bazilikában, ahol a csilláron is lógtak, és kint is több ezren voltak, vagy

a pápai misén a szentáldozás utáni csönd, amikor még autózúgást sem lehetett hallani, érezni lehetett az Isten jelenlétét.

A NEK Titkárságának főtitkára bízik benne, hogy Őt visszük tovább a szívünkben, és átadjuk másoknak is.

Az evangéliumot elemezve Fábry Kornél elmondta: nagyon szereti a felolvasott részt. A mennydörgés fiai, Jakab és János „szerény” kéréssel keresik meg Jézust: ha elérkezik dicsősége, szeretnének a jobbján és a balján ülni. Úgy gondolták, megilleti őket a két fő hely. Jézus azt válaszolja: Nem tudjátok, hogy mit kértek, készek vagytok-e inni a kehelyből, amiből én iszom, és megkeresztelkedni a keresztséggel, amivel én keresztelkedem. És ők erősködtek: Készek vagyunk, persze! Mit kell csinálni? Jézus erre azt mondja: Inni fogtok a szenvedés kelyhéből, és megkeresztelkedtek azzal, amivel én megkeresztelkedtem, azaz belemerültök a mennyei Atya akaratába, de az, hogy ki fog ott ülni, az annak van fenntartva, akinek készült. – Kicsit két szék között a pad alá, küszködni is kell érte, és nem is biztos, hogy ott fognak élni. Ám a többiek sem különbek a Deákné vásznánál, mert megorroltak a kettőre, Boanergész fiaira. Mi történt itt? Igazából ők is olyanok voltak, mint Jakab és János, csak gyávábbak. Szívük szerint ők is ezt kérték volna Jézustól, csak nem voltak eléggé bátrak. Jézus egészen más értékrendet mutat fel nekik. A világban ha valaki tehetséges, ügyes, gyorsan halad felfelé a szamárlétrán, mindig nagyobb feladattal bízzák meg.

Jézus viszont azt mondja, aki első akar lenni, menjen a sor végére, szolgáljon mindenkinek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek a legutolsó szolgálatot kell elvégeznie, hanem azt, hogy

ki-ki a kapott tehetségének megfelelő feladatot végezze, valóban szolgáló lelkülettel.

Akkor leszünk igazán nagyok a mennyek országában, ha képesek vagyunk másokat szolgálni. Az életünket azért kaptuk, hogy elajándékozzuk. Szent Pál mondja: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.”

A szónok megvilágította: Jézus mindenkihez odament, és abban a lépésben segítette tovább, amiben éppen elakadt. „A te feladatod és az enyém is ugyanez, hogy a körülöttünk lévőket tudjuk megszólítani, ott, ahol ők éppen vannak.” Lehet, hogy még nagyon távol állnak Istentől, akkor csak annyit kell nekik mondani: „Isten szeret téged.” Mindenkihez van küldetésünk, és azért vagyunk itt a földön, hogy Isten országát építsük. Az alapvető kérdés, ma különösen, missziók vasárnapján: fontos-e számomra a környezetemben élő másik ember üdvössége? Teszek-e érte bármit is? Néha az is elég, ha meghallgatjuk, és megígérjük, hogy imádkozunk érte.

Jézus azért jött, hogy szolgáljon és életét adja mindenkiért. Úgy minket is erre hív, hogy szolgáljunk, nem a dicséretért, hanem mert Jézussal teszünk mindent. Minél inkább szolgálunk, annál inkább leszünk elsők a szolgálatban.

Kornél atya felidézte, hogy ezelőtt több évtizeddel valaki azt nyilatkozta az Új Emberben: egy graffitin olvasta: „Jézus szeret minket.” Ennyi elég volt neki ahhoz, hogy hosszú idő után újra elkezdjen templomba járni. Nem tudjuk, mi az, ami megszólítja az embert. Álljunk be a misszionáriusok közé, munkahelyünkön, környezetünkben.

A homília utáni szent csendben mindenki kézbe vette azt a piros színű kiosztott lapot, melyre ráírhatta, miért hálás az eucharisztikus kongresszusért, majd az oltár előtt elhelyezett kosarakba előrehozta azt, és a hála szándékait felajánlották.

A szentmise végén Monostori László plébániai kormányzó emlékeztettet a 2019. november 10–16. között az espereskerültben megtartott Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus gyümölcseire, és bátorított mindenkit, hogy az arról beszámoló képes kötet révén emlékezzen a NEK előkészületi idejének kegyelmeire.

Ezt követően a főcelebráns vezetésével a jelen lévő lelkipásztorok, ministránsok, hívők együtt elimádkozták azt a hálaadó imát, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás köszönetképpen írt az eucharisztikus kongresszus kegyelmeiért. 

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria