A katyńi vérengzés áldozataira emlékeztek Keszthelyen

A mostani alkalom emlékezésre hívott össze bennünket. S ebben az emlékezésben, amelyben mindannyiunk szívében ott élnek tanult események, élmények, olvasmányok, idős testvérek elbeszélései, ezek az élmények gyökerünkhöz tartoznak – hangzott el a szentmisében.

Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó kifejtette: sokszor el akarjuk temetni a múltat, mert fáj, olyan érzelmeket, gondolatokat ébreszt bennünk, melyek indulatra, gyűlöletre vezetnek, és nem a jövőt, az egységet, a Krisztustól kapott békességet szülik meg számunkra. Szembesülni akarunk a múlt fájdalmával, akkor is, ha sebeket érint.

Emlékezésünk azonban nem pusztán a múlt eseményeire irányul, megköszönve a hősök áldozatát, hogy vállalták a népért, nemzetért való küzdelmet, mert hittek a búzamag törvényében. Minden áldozat, amelyet az ember az igazságért, testvéréért, szeretteiért, a népért, jövőért tesz, valamikor termést hoz.

Hittel emlékezünk, Krisztus szeretetével és áldozatával. Ez a szeretet, ez az áldozat nem másítja meg a tényeket, nem fedi el; nem kér semmilyen túllépést a fájdalmon, a tényeken. Ez nem lenne krisztusi – fogalmazott a főpásztor. – Krisztus magára vállalta az ember szenvedését, mindent, ami túlmutat küzdelmen, értelmes szenvedésen és keresztnek nevezzük. Magára vállalja, és ezáltal tanít bennünket, úgy, hogy mellettünk van.

Hányszor és hányszor elhangzik a közösség és az egyén életében a tragikus események során: Isten hol van, hol volt? Ő az, aki hordozta testvéreinket a kereszten, ő az, aki áldozatvállalásra biztat. Ebben nyeri értelmét az emlékezés.

Akarunk és képesek vagyunk küzdeni és áldozatot hozni népünkért, nemzetünkért, Krisztus módjára. Elfogadjuk a kereszt erejét a krisztusi logika mentén – hangzott el Udvardy György veszprémi érsek prédikációjában.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a templom Salve Regina kórusának férfikara.

A szertartás után a keszthelyi Fő tér másik oldalára vonultak a résztvevők, ahol emléktáblát lepleztek le a  katyńi áldozatok tiszteletére. Az emléktábla, Németh János Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával készült.

1940-ben, a világtörténelem egyik legbrutálisabb mészárlásában több mint 22 ezer védtelen, fogságban lévő katonatisztet gyilkoltak meg a katyńi erdőben – emlékeztetett Nagy Bálint keszthelyi polgármester, aki felidézve a tömegmészárlás történelmi tényeit az áldozatok emléke előtti tisztelgés fontosságáról beszélt.

Jerzy Snopek, a Lengyel Köztársaság nagykövete nem tudott részt venni az eseményen; beszédét Cséby Géza keszthelyi tiszteletbeli lengyel konzul olvasta fel. Elhangzott: a Szovjetuniótól mint kommunista nagyhatalomtól való évtizedeken át tartó alapvető politikai függés idejében a Katyń szót tilos volt kiejteni, tartalmát pedig megmásították, elhazudták. Csak 1990. április 13. után, amikor a Szovjetunió utolsó vezetője, Mihail Gorbacsov beismerte, hogy a tömeggyilkosságot a szovjetek követték el, tárult fel az igazság 1940 tavaszának tragikus eseményeiről.

Betegsége miatt a tábla elkészültét támogató alapítvány kuratóriumának elnöke is írásban küldte el gondolatait, amelyben kiemelte: „Az emlékezés képessége és ereje az egyénhez hasonlóan a nemzet életében is döntő jelentőséggel bír. Az emlékezés kötelesség és szolgálat is egyben, amely az utódokra hárul. Ma példát mutatunk a következő nemzedékeknek, bízva abban, hogy értékelni és éltetni fogják örökségünket.”

Az emléktáblát Udvardy György veszprémi érsek áldotta meg. Ezt követően a főpásztor vezetésével az áldozatokért imádkoztak a jelenlévők.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír