A lengyelek és magyarok unokatestvérek – Szent II. János Pál és a magyar nemzet

Nézőpont – 2020. november 23., hétfő | 20:59

A Pápai Gergely Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke és az Egyházi Kulturális Javak Intézete november 17-én, kedden online tanulmányi nap keretében mutatta be a Vér a véretekből, csont a csontotokból. II. János Pál (1978–2005) pápasága és az egyházak Kelet-Közép-Európában című gyűjteményes kötetet. Németh László Imre pápai prelátus tanulmányáról Vertse Márta ismertetőjét olvashatják.

Jan Mikrut lengyel történészprofesszor gondozásában jelent meg a gyűjteményes kötet, aki az online tanulmányi napot követően, november 18-án a Vatican News olasz programjának adott interjújában többek között rámutatott: a könyv nagy érdeklődést váltott ki, mivel európai szempontból különösen érdekes problematikát képvisel. A közép-kelet európai népek számára ugyanis nagyon fontos, hogy például „a horvát történelmet a horvátok, a bosnyák történelmet a bosnyákok írják”, ne pedig az olaszok, a németek vagy az amerikaiak – nyilatkozta a lengyel történészprofesszor, akinek szavai ma is rendkívül időszerűek. Mikrut atya azt is előlegezte, hogy a sorozat következő, februárra tervezett kötetét „II. János Pál és a Katolikus Egyház a Szovjetunióban” témának szentelik.

A most bemutatott Vér a véretekből, csont a csontotokból. II. János Pál (1978–2005) pápasága és az egyházak Kelet-Közép-Európában című kötet szerzői között van Németh László Imre pápai prelátus, a római Szent István zarándokház volt igazgatója, akinek néhány hónapja ért véget két évtizedes olaszországi lelkipásztori szolgálata. Augusztus 20-án vett búcsút az itáliai magyar hívektől, akiknek hosszú éveken át főlelkésze volt. Németh László 1982-ben Budapesten részesült az egyházi rend szentségében, és személyesen részt vett II. János Pál pápa mindkét magyarországi apostoli látogatásán és azok előkészítésében. Ezeknek az eseményeit és előzményeit eleveníti fel a tanulmányban II. János Pál magyarországi látogatásai 1991-ben és 1996-ban című cikkében, számos, eddig kevéssé ismert epizóddal gazdagítva a történelmi visszatekintést. Ezekből emelünk ki néhányat, különös tekintettel a visszaemlékezés egyik fő vezérfonalára, a Magyar- és Lengyelországot szorosan összekötő évezredes történelmi kapcsolatokra, amelyekre Karol Wojtyła péteri szolgálata kezdetétől fogva számtalan alkalommal utalt.

A tanulmány bevezetőjében Németh László felidézi, hogy II. János Pál csaknem 27 évig tartó pápasága idején 104, Olaszországon kívüli apostoli látogatást tett. Már péteri szolgálata kezdetén így nyilatkozott egy interjúban: „Ha Isten megengedi, a lehető legtöbb helyre elmegyek, ahová meghívnak.” A krakkói bíboros érsek megválasztása nagy meglepetést váltott ki világszerte, hiszen 455 év telt el azóta, hogy egy nem olasz pápa került Péter székébe.

Az ún. „vasfüggöny országait”, köztük Magyarországot is különösen érzékenyen érintette ez az esemény. A kommunista hatóságok a várakozás álláspontjára helyezkedtek, hiszen olyan pápa került a világegyház élére, aki személyes tapasztalatai alapján jól ismerte a szocialista államok valóságát, egyházpolitikáját, az egypártrendszer működését, az Egyház súlyos helyzetét. Magyarország számára különösen fontos volt, hogy az új pápa annak a lengyel népnek a fia, amely történelmi és érzelmi szempontokból is szorosan kapcsolódik a magyar néphez. „Lengyelországot és Magyarországot ma is közös történelem egyesíti” – írja Németh László prelátus, tájékoztatva a nyugati olvasókat, akik nagy általánosságban még ma, több mint harminc évvel a berlini fal összeomlása után sem tesznek különbséget a pusztán „a keletiek” jelzővel illetett egykori szovjet gyarmatok között. Ennek a szoros összefonódásnak a bizonyítására Németh László már bevezetőjében felidézi lengyelül, olasz fordítással a két nép által jól ismert, több száz éves közös közmondást: „Lengyel-magyar két jó barát, / Együtt harcol s issza borát, / Vitéz s bátor mindkettője, / Áldás szálljon mindkettőre.”

Németh László, mielőtt rátérne a két apostoli látogatás ismertetésére, részletezi a lengyel pápa és a magyarok közötti kapcsolatokat. Ezek közül kiemelkedik Szent Hedvig magyar királylány, lengyel királynő alakja, akit II. János Pál pápa 1997-ben iktatott a szentek sorába Krakkóban hazájában tett hetedik apostoli útja egyik állomásán. Mivel az 1399-ben életszentség hírében elhunyt Hedviget a krakkói Wawel székesegyházának oltára alá temették, és tisztelete az évszázadokon át továbbra is élénken élt a lengyel nép körében, ez a történelmi szál adott lehetőséget arra, hogy az egykori krakkói bíboros érsek, II. János Pál pápa nem sokkal péteri szolgálata megkezdése után, 1978. december 2-án levélben forduljon Lékai László bíboros prímáshoz, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökéhez és az összes magyar főpásztorhoz, felidézve az ősi köteléket, hangsúlyozva a magyarokhoz fűződő sajátos kapcsolatát. Ebben a levélben, amely Magyarország iránti különleges tiszteletéről tanúskodott, II. János Pál pápa kifejtette, hogy Magyarország volt a keleti politika legsikerültebb modellje, ugyanakkor azt is megállapította, hogy a magyar helyi egyház a társadalom peremére szorult, „vörös uralom” ellenőrzése alá került, a lengyel viszonyokhoz képest egészen más feltételek között kellett biztosítania túlélését.

II. János Pál első alkalommal 1979. április 6-án fogadott egy nagyobb magyar küldöttséget Lékai László bíboros prímás vezetésével a Collegium Germanicum et Hungaricum (Német-Magyar Kollégium) alapításának 400., valamint a római Pápai Magyar Intézet fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából.

Az érdekességek között a tanulmány megemlíti, hogy Magyarországon nem publikáltak könyveket az új pápáról, míg a magyar emigráció különféle kiadványai titokban beszivárogtak az országba. Az első kötet II. János Pál pápáról Magyarországon mindössze nyolc évvel megválasztása után, 1986-ban jelenhetett meg.

A lengyel pápa és a magyar hívek kapcsolata jóval megelőzte az első, 1991-ben megvalósult pápalátogatást. Karol Wojtyła 1979 júniusában tért vissza először pápaként hazájába, a szocialista Lengyelországba. A Lékai László bíboros prímás által vezetett hivatalos főpásztori delegáció mellett sok magyar fiatal útra kelt, hogy találkozhasson II. János Pál pápával, főleg Częstochowában, Krakkóban, a viszonylag közel eső városokban. A pápa homíliái, beszédei, gesztusai mind bátorító jellegűek voltak minden közép-kelet-európai ország számára.

A tanulmány megemlíti, hogy 1983-ban, majd 1987-ben Wojtyła pápa ismét visszatért hazájába, ez utóbbi alkalmával Gdańskban jelen volt az akkor 24 éves Orbán Viktor is, akit 1998. szeptember 18-án már miniszterelnökként, családjával együtt magánkihallgatáson fogadott II. János Pál a Rómától mintegy 30 kilométerre délnyugatra fekvő vatikáni Castel Gandolfo nyári rezidencián. (Itt emlékeztetünk az akkor 78 éves pápa szavaira, aki a szívélyes, baráti megbeszélést így jellemezte a sajtó számára: „Ez volt a legfiatalabb miniszterelnök (35) és a legidősebb pápa találkozója.)

Visszatérve az események időrendi felsorolására, Németh László többek között felidézi az 1980-as év kiemelkedő eseményét: ekkor szentelte fel II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter-bazilika grottáiban a Magna Domina Hungarorum nevű magyar kápolnát, mely felszentelésének 40. évfordulóját ünnepeltük nemrég.

II. János Pál elhatározásának megfelelően tovább folytatta külföldi utazásait, de egyetlen szocialista országból sem érkezett hozzá meghívás – olvassuk a tanulmányban. Azonban jelentős epizódra került sor 1985-ben, a második püspöki szinóduson, amelynek plenáris ülésén, szeptember 29-én Lékai László minden résztvevőt meghívott Magyarországra az 1986-ban esedékes Liszt jubileumi emlékévre. Mivel a szinódusi aulában a pápa is jelen volt, felvetődött a kérdés, hogy vajon neki is szólt-e a meghívás. Azonban a hivatalos meghívásra még várni kellett néhány évet.

A pápai út megvalósulása szempontjából különösen jelentős volt az 1988-as év. A magyar helyi egyház ugyanis ebben az évben ünnepelte Szent István király halálának 950. évfordulóját. A szocializmus hatalomra jutása óta ez volt az első alkalom, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyezte az augusztus 20-i ünnepi szentmise szabadtéri celebrálását a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.

A politikai helyzet enyhülését jelezte az a tény is, hogy Miklós Imre, az ÁÉH elnöke 1988. február másodikán Bécsben tartott sajtókonferenciáján bejelentette, hogy a kormány nem akadályozza meg magyar állampolgárok részvételét II. János Pál nyáron esedékes, második ausztriai látogatásán. Június 24-én Darázsfalván, az osztrák-magyar határtól mindössze tíz kilométerre fekvő Trausdorfban a jelen lévő százezer hívő fele magyar volt, és Paskai László vezetésével számos püspök is részt vett a szertartáson. II. János Pál külön köszöntötte a kismartoni egyházmegye magyar ajkú híveit, a Magyarországról érkezett zarándokokat, külön megemlítve az erdélyi magyar menekülteket. Nagy lelki örömének adott hangot, és így búcsúzott: „Rajtatok keresztül üdvözlöm az egész egyházat és az egész magyar nemzetet.” (Megjegyezzük, hogy az egész nemzetnek szóló pápai köszöntés azokban az években rendkívülinek hatott, lévén egy kommunista országról szó.)

Németh László visszaemlékezésében ezután arról a döntő lépésről számol be, amelyet 1988 júliusában Giovanni Spadolini republikánus párti olasz politikus, a szenátus elnökének magyarországi látogatása jelentett. (Az 1994-ben elhunyt Spadolini ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely számára meghatározó volt gyermekkori olvasmánya, A Pál utcai fiúk története, és a politikus be is számolt az olasz sajtóban a Pál utcában tett látogatásáról.) Az akkori miniszterelnökkel, Grósz Károllyal folytatott megbeszélése végeztével az olasz szenátus elnöke búcsúzáskor még visszafordult, és feltette a kérdést: „Miért nem jöhet a pápa Magyarországra?” „Ha akar, jöjjön!” – volt a válasz. Spadolini július 19-én Esztergomban elmesélte ezt az epizódot Paskai Lászlónak, akit néhány héttel később, június 29-én emelt a pápa bíborosi rangra. Az új bíboros Bécsben felvette a kapcsolatot Michele Cecchini érsekkel, apostoli nunciussal, mivel Magyarország csak 1990. február 9-én újította fel a Szentszékkel az 1945-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatait. Paskai bíboros ezért a bécsi nunciustól kért információkat a pápalátogatás előkészítésére. A tervet megbeszélte a püspöki konferencia tagjaival, és végül megkapta a hivatalos meghívót a Magyar Népköztársaság politikai vezetőitől is.

Mivel II. János Pál 1987. június 7-től, pünkösdvasárnaptól kezdve 1988. augusztus 15-ig, Nagyboldogasszony ünnepéig tartó Mária-évet hirdetett meg, 1988. augusztus 14-én, vasárnap délben az Úrangyala elimádkozása előtti beszédét Magyarországnak szentelte, és többek között a következőket mondta: „Lelki zarándoklataim során, amelyeket ebben a Mária-évben veletek együtt megteszek,

tekintetem most Kelet-Európa felé fordul, pontosan Magyarország felé, amelyet a hagyomány Regnum Marianum, Mária országaként üdvözöl.

A magyar katolikusok éppen ezekben a napokban ünneplik Magyarország királya, Szent István, a nemzet alapítója halálának 950. évfordulóját. Imánkkal most ezért Magyarország keresztény testvéreit a Szűzanyának ajánljuk fel, akit különösen tisztelnek Máriapócs híres kegyhelyén, a Hajdúdorogi Egyházmegyében, amely bizánci rítusú egyházmegye az egész nemzet katolikusai számára.” (II. János Pál beszédében arra is utalt, hogy különleges üzenetet küldött a magyar püspököknek és minden katolikusnak, emlékeztetve rá, hogy ez az évforduló hangsúlyozza azt az egyedülálló spirituális köteléket, amellyel Magyarország történelme csatlakozik Európa keresztény hitéhez.)

II. János Pál pápa, amikor ezeket a szavakat kiejtette, még nem tudta, hogy mindössze néhány nap múlva megérkezik számára a hivatalos meghívás magyarországi apostoli látogatásra, amelynek során személyesen Máriapócsot is felkeresi majd. Augusztus 20-án ugyanis, a budapesti Szent István-bazilika előtt megtartott szabadtéri ünnepi szentmisén, az evangélium után felolvasták a pápa augusztus 16-án kelt jubileumi üzenetét, amelyben lelki közelségéről biztosította az országalapító szent királyára emlékező magyar népet. Nagy volt a meglepetés, amikor a szentmise végén, a Szent Jobb-körmenet elindulását megelőzően Paskai bíboros bejelentette, hogy meghívta II. János Pál pápát egy magyarországi apostoli látogatásra. Seregély István, az MKPK későbbi elnöke visszaemlékezése szerint mérsékelt taps fogadta a bejelentést, mert véleménye szerint az embereket még félelem töltötte el. Mások viszont örömujjongásra emlékeznek. A kor szokása szerint az Új Ember egyetlen sort sem írt az emberek fogadtatásáról. A meghívás történelmi horderejű volt, mert Magyarország volt az első szocialista ország, Lengyelországot kivéve, amely meghívta a pápát.

A Szent István jubileumi év utolsó zarándoklatára 1988 októberében a világ minden részéről több mint kétezer magyar zarándok érkezett az Örök Városba, ahol hatodikán a pápa külön kihallgatáson fogadta őket püspökeikkel, 107 pappal és Paskai bíborossal az élen. Emlékeztetett rá, hogy a jubileumi év lezárásakor szívélyes meghívást kapott, hogy meglátogassa a magyar földet. A Szűzanya oltalmába ajánlotta a meghívást, és mindenki imáját kérte, hogy a látogatás – amikor majd lehetőség nyílik megvalósítására – bővelkedjék Isten dicsőségében a kedves magyar nép javára. A pápa hivatalosan 1988. november 14-én latin nyelvű levélben köszönte meg a meghívást.

A látogatás előkészítése a kor szokásainak megfelelően kis léptekkel haladt előre – írja tanulmányában Németh László pápai prelátus. Ehhez hozzájárultak a történelmi változások is: 1989. július elsején megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, 1989. október 23-án kihirdették a Magyar Köztársaságot. 1990. január 24-én az országgyűlés törvényt fogadott el a lelkiismereti szabadságról, a vallásokról és az egyházakról, lehetővé téve az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek újjászerveződését. 1990. április 9-én megtartották az első szabad választásokat, amelynek eredményeként megalakult az új kormány Antall József vezetésével. Április 19-én Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök, a pápalátogatás fő szervezője sajtókonferencián bejelentette, hogy II. János Pál látogatására 1991. augusztus 16. és 20. között kerül sor. (Ez azt is jelentette, hogy kommunista országból érkezett a meghívás, de a pápa már egy demokratikus, szabad országba érkezett 1991-ben. Látogatása előtt néhány héttel, június 19-én vonult ki az országot negyvenhét éven át megszállva tartó szovjet csapatok utolsó harckocsiosztaga.)

A hivatalos bejelentés után az előkészületek jelentősen felgyorsultak – írja Németh László. A látogatás érintette az ország egész területét, hiszen az út állomásai között szerepelt Esztergom, Budapest, Máriapócs, Debrecen, Szombathely, Pécs. Nagy szükség volt például az igencsak hiányos telefon-összeköttetés kiépítésére: ekkor kaptak telefaxkészüléket az egyházmegyei kúriák; új utakat kellett építeni; egyes egyházmegyékben a hadsereg segítségével teremtették meg a feltételeket a szabadtéri szertartások megtartásához.

Ami a pápát illeti, elkezdte a magyar nyelv tanulását, és bár számos nyelvet beszélt, a magyarral nehézségei voltak, ahogy ezt ő maga is kifejtette némi iróniával. Látogatása első napján, 1991. augusztus 16-án este a Parlament előtt spontán összegyűlt tömeghez intézett beszédében elnézést kért rossz kiejtéséért, mondván: „nem vagyok jó unokatestvér, ami a nyelvet illeti”, de ismét hangsúlyozta, hogy „a lengyelek és a magyarok unokatestvérek, és ez az igazság,

ez a szinte családi kapcsolat többször bebizonyosodott a történelem különböző pillanataiban”.

Forrás: Vertse Márta/Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria