A megszentelt élet ünnepe egyházmegyéinkben – FRISSÍTVE

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a megszentelt élet napján, február 2-án szerzetesi hivatásokért is imádkoztak a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A Palánki Ferenc megyéspüspök által bemutatott ünnepi szentmisén a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló szerzetesek is részt vettek.

A főpásztor homíliájában arról beszélt, hogy bár kevés szerzetes él az egyházmegyében, az Úr az ő szolgálatuk révén is megszenteli az itt élő embereket, a hívőket és nem hívőket egyaránt. A szerzetesek hiteles életükkel bele tudják élni a világba Isten szeretetét.

Agg Simeon, bár ószövetségi ember volt, a Szentlélekből élt, már nyitva volt a szíve az isteni igazságra, üzenetekre. Ez az, amit a szerzetesek megélnek ebben a világban. Nyitott szívükkel Isten üzenetét adják tovább, nem pedig saját programjukat valósítják meg. Ha valakinek saját programja van, ha emberi művet akar megvalósítani az Egyházban, az kudarccal fog végződni. A szerzetesek programja Krisztus programja – hangsúlyozta Palánki Ferenc.

A Berecz András mesemondó debreceni előadásában elhangzott történetre, tanúságtételére utalva a főpásztor rámutatott: a szerzeteseknek az a dolguk, hogy a világot, ahol a szolgálatukat végzik, az Atya házává tegyék; és arra biztatott, hogy mi is tegyük az Atya házává a világot, éljük bele a mennyországot nagy szeretettel végzett apró dolgokkal, hétköznapi cselekedetekkel.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Kovács Ágnes

* * *

Egri Főegyházmegye

Ezen az ünnepen, örömünk legfőbb forrása az a Szentlélek Úristen, akit Jézus Krisztus küldött el számunkra, és aki az elmúlt évezredekben újabb és újabb kegyelmekkel árasztotta el Egyházát – mondta szentbeszédében Ternyák Csaba egri érsek Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a megszentelt élet napján, az egri Szent Bernát-templomban tartott szentmisén.

A főpásztor úgy fogalmazott, ezen az ünnepen Jézussal együtt a papok, szerzetesek is bemutatják magunkat Istennek, kifejezve azt, hogy teljesen hozzá akarnak tartozni. Az érsek Ferenc pápa szerzeteseknek mondott homíliájából idézve hangsúlyozta, a megszentelt életet élők megtalálták azt a kincset, amely többet ér, mint a világ összes vagyona. Érte elhagytak minden mást. A megszentelt élet annak látása, ami számít az életben. Az Úr ajándékának tárt karokkal fogadása, ahogyan Simeon tette. Ez az, amit a megszentelt személyek szemei látnak: Istennek a kezükbe adott kegyelme.

„Mi, az egyházmegye papjai, hívei hálát adunk mindnyájatokért – mondta a főpásztor. – Életformátokkal Isten országáról tesztek tanúságot, arról, hogy nemcsak ez a világ létezik, hanem van egy másik világ is, amelyben hiszünk, amelyre készülünk, amelyről tanúságot teszünk” A főpásztor köszönetet mondott a szerzeteseknek szenvedélyes elkötelezettségükért, a szerzetesi élet megkezdett megújulásáért, az Egyházért tett szolgálatukért.

„Az Úr újítson meg minden nap benneteket. Váljatok ti magatok is égő gyertyává, és sugározzátok mindenhová Krisztus szeretetét és világosságát” – mondta beszéde végén Ternyák Csaba.

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A Budapesten és környékén élő és szolgáló mintegy száznegyven szerzetes a budapest-pasaréti ferences templomban ünnepelt február 1-jén, Urunk bemutatása ünnepének vigíliáján.

A szentmise főcelebránsa Michael August Blume SVD, hazánk apostoli nunciusa volt.

Híradásunkat ITT olvashatják.

Fotó: Gieszer Richárd

* * *

Győri Egyházmegye

A Győri Egyházmegye területén élő szerzetesek február 2-án, Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a soproni Szent Júdás Tádé domonkos templomban adtak hálát hivatásukért. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Veres András győri megyéspüspök volt.

Simeon és Anna a Lélek indítására felmentek a templomba, ahol találkoztak a gyermek Jézussal (vö. Lk 2,22–40). Mi is azért megyünk a templomba, hogy Istennel találkozzunk. A templom az Oltáriszentség őrzése által az Isten jelenlétének különleges helye – hangsúlyozta szentbeszédében a főpásztor.

Meg kell értenünk, hogy mennyire fontos a templom, a templomban való imádság, a szentségek, különös módon pedig az Oltáriszentség ünneplése. Az Istennel való találkozás nem lehet öncélú. Aki Isten szeretetét megtapasztalja, megismeri, az állandó benső késztetést érez arra, hogy az Úr ügyét szolgálja, hogy Isten országát építse, hogy minden cselekedetével tanúságot tegyen Isten szeretetéről, Isten jóságáról.

A keresztségben mindnyájan meghívást kaptunk arra, hogy az Úr küldöttei legyünk a világban. Sokak részéről sajnos hiányzik a tanúságtétel szándéka. Alázatosan be kell látnunk, hogy mai vallásos életünk, Egyházunk gyengesége az, hogy nem sokan vannak, akik készek minden körülmények között tanúságot tenni Istenről és az Ő szeretetéről a világban. Pedig a kor, amelyben élünk, feltétlenül igényli ezt a tanúságtételt. Ahogy Pál apostol írta Timóteusnak: „…hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel” (2Tim 4,2).

Szent II. János Pál pápa rendelkezése szerint ez a nap a megszentelt élet napja is, a szerzetesek ünnepe. A szerzetesek és a papok arra kaptak meghívást, hogy hivatásszerűen, teljes odaadással és elkötelezettséggel tegyenek tanúságot Istenről a világban. Katolikus Egyházunk történelme során sokféle közösség alakult arra, hogy ezt a tanúságtételt egy-egy területen egészen sajátos módon valósítsák meg: imádságban, munkában, szegények között, iskolákban vagy missziókban. Ez a szolgálat akkor válik gyümölcsözővé, ha megértjük azt, amit Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben ír, amely szerint az Egyházon belül mindenki sajátos, személyre szóló küldetést kap: „Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek” (Róm 12,4–6). Tudatosítanunk kell, hogy szolgálatunkat nem önmagunkért végezzük, hanem azért, hogy Isten népe, az egész Egyház közössége gazdagodjon általa.

„Szeretném megköszönni a jelen lévő szerzetestestvéreknek, hogy tevékenységükkel egyházmegyénket és egész Egyházunkat gazdagítják. Azt kívánom mindnyájuknak, hogy legyenek munkatársaik, segítőik, ahogy mondani szokták, hivatásaik, hogy a közösségük növekedésével egész Magyar Katolikus Egyházunk, azon belül pedig a Győri Egyházmegye is gazdagodhasson. Isten segítse mindnyájukat!” – fogalmazott a főpásztor.

Veres András püspök prédikációját követően a szerzetesek megújították fogadalmukat, majd áldozati adományként az oltárra helyezték a saját életüket jelképező mécseseket.

Az ünnepről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Domonkosok.hu, Sopron Média

* * *

Kaposvári Egyházmegye

Február 2-án immár hagyományos módon Homokkomáromban gyűltek össze a Kaposvári Egyházmegye területén élő megszentelt életű testvérek és nővérek, hogy együtt adjanak hálát hivatásukért.

A piarista rend, a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról nevezett Közösség, az Istennek szentelt szüzek rendje (ordo virginum) tagjai és a házigazdák, a Nyolc Boldogság Közösség nővérei vettek részt az idei találkozón.

A délelőtti szentmise főcelebránsa és szónoka az Emmánuel Közösséghez tartozó Nyéki Kálmán volt. A liturgia keretében a megszentelt életet élők megújították fogadalmaikat. Az ünnepi szentmise után kötetlen beszélgetésre is sor került. Bár az egyházmegyében a megszentelt életűek száma igen csekély, és nem is tudott mindenki részt venni az ünnepen, mégis örömteli és megerősítő volt a találkozás. Ünnepelni és hálát adni Isten nagylelkűségéért és hűségéért – erre ösztönöz ez a nap.

Szöveg és kép: Valter Margit CB

* * *

Pécsi Egyházmegye

A megszentelt élet napján délelőtt szerzetes testvérek tartottak előadást a komlói és a paksi diákok számára. Pécsett az esti órákban Barics Gábriel bicsérdi plébániai kormányzó celebrált szentmisét a pécsi Belvárosi templomban.

Január 31-én, a megszentelt élet napja előtti pénteken szerzetesek látogattak a Pécsi Egyházmegye köznevelési intézményeibe. A Komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola fiataljaihoz Palkó Julián ferences atya, míg a Paksi Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákjaihoz Sárai Szabó Kelemen bencés atya és Németh Miksa bencés testvér látogatott el. A délelőtti hittanórák alatt mindkét iskolában érdekes előadásokat tartottak, melyek által a gyerekek betekintést nyerhettek a szerzetesi élet mindennapjaiba.

Sárai Szabó Kelemen atya elmondta, ez a nap jó alkalom arra, hogy a fiatalok megismerjenek egy olyan életformát, amivel korábban talán nem találkoztak. Bár a különleges hittanórák csupán 45 percig tartottak, a diákok fontos útravalót kaptak arról, mit jelent fiatalon életre szóló döntést hozni és elfogadni a meghívást Istentől.

A megszentelt élet napján, február 2-án Barics Gábriel bicsérdi plébániai kormányzó celebrált ünnepi szentmisét a pécsi belvárosi templomban. Homíliájában a házasság szentsége és a szerzetesi élet közötti párhuzamról is beszélt. „Pontosan emlékszem, a pappá szentelésem előtti estén nem tudtam aludni, mert azon gondolkoztam: biztosan ezt akarom? Talán szerzetestestvéreim nevében is mondhatom, hogy ez a kérdés többünkben megfogalmazódik. Mert az ember egy évet még aláír, sőt kettőt vagy akár hármat is, viszont amikor egy életről van szó, elgondolkodik. Ezért sokat imádkoztam a szentelésem előtti éjszakán, végül az nyugtatott meg, hogy tudatosítottam, azért állok Isten elé, mert meghívott. A házasság is ilyen, a párok megfontolták a döntésüket, és szabad elgondolásból állnak Isten elé. Tehát nagyon fontos a szabadság, hiszen nem más szándékából akarunk szerzetesek lenni, hanem szabad akaratból” – mondta Barics Gábriel. Kérte: imádkozzunk a hivatásokért, hogy a papok és szerzetesek arra haladjanak, amerre Isten hívja őket.

Ezen a napon rendezték meg az elszármazott szerzetesek találkozóját, amit a Pécsi Egyházmegye hagyományteremtő szándékkal szervezett meg azon szerzetesek számára, akik az egyházmegyében születtek.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Este Kajtár Edvárd, a pécsi székesegyház plébánosa mutatott be búcsúi szentmisét a pécs-belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban.

Amikor Mária és József eleget téve Mózes törvényének felajánlják újszülött fiúkat, azt cselekedték, amit ma is megtesznek a szülők, akik elviszik kisgyermeküket a templomba, hogy megkereszteljék, hiszen ezáltal felajánlják Istennek – mondta Kajtár Edvárd. „Tehát mi is Istenhez tartozunk, a keresztség szentsége által ugyanis megnyílt számunka a szabadulás lehetősége.” Hozzátette: „Fölajánlanak minket a szüleink Istennek, és ez azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül, hogy tartozunk valahova.”

Vannak megkeresztelt emberek, akik nem gyakorolják hitüket, nem követik Krisztus útját, még ha gyermekkorukban jártak is hittanra, felnőttként már nem fontos neki ez az egész. Viszont Isten ettől még nem hagyja el, továbbra is maga mellett akarja tudni, és keresi a kapcsolatot. „Isten szüntelenül kopogtat szívünk ajtaján” – fogalmazott Kajtár Edvárd.

Végül a prédikációban elhangzott: fontos, hogy alkalmat találjunk az elcsendesedésre. „A rohanó, sokszor célját vesztett nyugati civilizációban elemi szükségletünk, hogy megálljunk, szemlélődjünk, várjuk a fényt és keressük Isten jelenlétét. Ez a mai ünnep arra is tanít, hogy lelassuljunk, hogy a templomba ne csak besiessünk, majd rohanjunk haza, hanem, hogy merjünk itt elidőzni.”

A búcsúról szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

Székesfehérváron a missziós kereszt jelenlétében ünnepelték a megszentelt élet napját. Spányi Antal püspök meghívására lelkinapra gyűltek össze a Székesfehérvári Egyházmegye területén működő papok, szerzetesek, szerzetesnők, plébániai közösségek, lelkiségi mozgalmak és a harmadrendek képviselői, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjai a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. Az ünnepi szentmisét a Szent Imre-templomban tartották.

A lelkinap szentségimádással kezdődött, majd Száraz László püspöki tanácsos, a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa tartott elmélkedést az Eucharisztiáról. Idézett John Henry Newman Callista című könyvéből, arról, hogy milyen emberfeletti megerősítést adott a 3. században a vértanúságot vállalóknak az Eucharisztia. „Nem a földi dolgok után való szomjúságot oltja, hanem ahhoz ad erőt, hogy vállaljuk Krisztus követését.” És idézte Robert Sarah bíboros Esteledik, a nap már lemenőben című könyvét is: „Az erőszaknak és a gyűlöletnek csak úgy lehet ellenállni, ha visszahúzódunk Istenbe azért, hogy mérték nélkül tudjunk szeretni. Istenben van az egyetlen reménység. Az Atya magába gyűjti az életet és a szeretetet.” Száraz László hangsúlyozta: így tekintünk a forrásra, az Eucharisztiára.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetést Tornyai Gábor plébános moderálta. A mindennapi életszentségről beszélgetett Csaba Veronika Mára nővérrel, a Nyolc Boldogság Közösség tagjával; Holnapy Dénes Márton premontrei és Szpisják Péter Pál kapucinus szerzetessel, Medgyessy Lászlóval a Názáret lelkiségből, valamint Száraz Lászlóval. Azt a felvetést járták körbe, hogy a kereszténység gyökere a feltámadt Jézussal való találkozás volt.

A Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének vigíliáján tartott szentmisén Spányi Antal püspök arról beszélt, hogy nekünk is Krisztus fényét kell hordoznunk, Krisztus szeretetét kell sugároznunk; az Istentől kapott hittel kell imádkoznunk, könyörögnünk a világért. „Rajtunk múlik, mi lesz a mai világból. (…) A világot mindig az igazak mentik meg, a világot mindig a hit emeli fel. Nem valamiféle vakszerencsére, hanem Jézus Krisztusra alapozva.”

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Berta Gábor

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

Február 2-án az egyházmegye központjában találkoztak és ünnepeltek együtt a Szombathelyi Egyházmegye terültén élő szerzetesrendek és szerzetesi közösségek tagjai.

A püspöki palota konferenciatermében közös játékkal vette kezdetét a találkozó. Izgalmas kérdések követték egymást az egyes szerzetesi közösségek életéről, múltjáról és jelenéről. A válaszok néha annak a rendnek a tagjait is meglepték, akikről a kérdések szóltak.

A program zsolozsmával folytatódott a székesegyházban, majd szentmisén vettek részt az együtt ünneplők, Székely János megyéspüspök vezetésével.

Szentbeszédében a főpásztor a többek között a szabadság hamis értelmezéséről beszélt. „A szabadság azt jelenti a mai embernek, hogy bármit, ami hirtelen eszébe jut, amit önkényes vágya által megkíván, azt megteheti, és ennek senki korlátot nem szabhat: sem család, sem hagyományok, sem a közösségek, sem a vallások. Emiatt rombolja korunk embere a környezetet, a gazdaságot, az egyént magát is. Ezzel szemben a szabadság azt jelenti, hogy mindig az igazat kell igaznak megismerni. Az akarat természetes célja a jó, az érték. (…) Az ember akkor szabad, ha minden lehúzó erőtől megszabadul, ha tud szárnyalni, szeretni, és rá talál az isteni rendre. Ebben segítenek a szerzetesek, akik Krisztus fényét hordozzák a világban.”

A szentmisén Vida Katalin szociális testvér tanúságtételét hallgathatták meg a jelenlévők, majd a szerzetesek megerősítették fogadalmukat, végül tömjént helyeztek az oltár elé kihelyezett parázsra.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

* * *

Váci Egyházmegye

A Váci Egyházmegyében élő szerzetesek Mátraverebély-Szentkúton ünnepeltek. A nemzeti kegyhelyen Marton Zsolt váci megyéspüspök mutatott be szentmisét és mondott homíliát.

Tudósításunkat ITT olvashatják.

Fotó: Lambert Attila

Szarvasgede templomának búcsú ünnepét február 2-án tartották. Ebből az alkalomból mutatott be szentmisét Marton Zsolt váci megyéspüspök az egyházmegye egyetlen Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt templomában.

Marti József plébániai kormányzó köszöntötte a váci megyéspüspököt, valamint a helybéli és a környékről érkezett híveket.

A főpásztor bevezetőjében Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a találkozás ünnepének nevezte és hangsúlyozta, hogy kis szigetként kapcsolódik a karácsonyi ünnepkörhöz, majd megáldotta az Urat jelképező gyertyákat.

A megyéspüspök homíliájában felidézte az ószövetségi törvény előírását, mely szerint, minden újszülött gyermeket be kell mutatni a templomban, és a Mindenhatónak kell ajándékozni. József és Mária megtartotta a törvényt és elmentek bemutatni gyermeküket a templomba, ahol két szentéletű öreggel találkoztak, Simeonnal és Annával. A két öreg találkozott az Istennel, a fénnyel, a világossággal, aki karácsonykor „gyulladt föl” a világtörténelemben. Megláthatták az értünk emberré lett, megtestesült Istent, azt a Fényt, aki értelmet ad az életünknek, ezért tartozik ez az ünnep a karácsonyhoz – emlékeztetett a püspök.

Az ünnep régi, szép magyar neve: Gyertyaszentelő Boldogasszony, helyén eredetileg pogány, római ünnep állt: Mars hadisten édesanyját ünnepelték. Égő fáklyákkal járták a várost és dicsőítettek egy általuk kitalált, nem létező személyt. Egyházunk ősi pedagógiája és bölcsessége, hogy úgy nevel egy pogány népet a krisztusi hitre, hogy a pogány kultuszok helyébe keresztény ünnepeket ültet. Ezt teszi ezen a napon is, amikor a fáklya helyett gyertyát ad a kezünkbe, ami az igazi Fényt, Jézust jelképezi.

A gyertya Jézus-jelkép: a viasz az emberségét, ami értünk elégett, a kanóc az emberi lelkét, a láng az istenségét szimbolizálja. „Ahogy a Szűzanya a karjában tartotta a kis Jézust, mi azzal a szeretettel visszük a templom körül a gyertyalángot, majd elfújjuk és hazavisszük. De azt a fényt, amit a gyertya jelképez, nem szabad kioltanunk a szívünkben. Világítanunk kell vele otthonunkban, munkahelyünkön, a betegek ágya mellett. Jézus azért jött közénk, hogy meggyújtsa bennünk az Ő szeretetének fényét” – fogalmazott a megyéspüspök.

A liturgia szentségi körmenettel ért véget, melyben a település híveiért, családjaikért és lakóhelyükért imádkoztak az jelenlévők, és kérték az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus segítségét mindennapjaikra.

A búcsúról szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Palotás Fényműhely

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án, vasárnap délelőtt Udvardy György érsek mutatott be szentmisét a hévízi Szentlélek-templomban Kiss László esperes-plébánossal, Berkes Péter alsóörsi plébánossal és Tóth Gábor Norbert atyával együtt.

A szertartás elején az érsek megáldotta a gyertyákat. A főpásztor prédikációjában arról elmélkedett, hogyan láthatjuk meg az Istent, az Ő üdvösségre vezető tervét, és azt, hogy Isten már mindent megtett azért, hogy boldogan, jól tudjunk élni.

Az Istennel együtt élő ember, a lélektől eltelt ember különös látást kap ajándékul, a mindennapi események között fölfedezi Isten hatalmas tetteit. A főpásztor hangsúlyozta, szükséges, hogy fel tudjuk fedezni mindennapjainkban Isten jelenlétét. A mai világban nem könnyű eligazodni, mi a jó és mi a rossz. Sokszor tűnhet úgy, hogy mindaz, ami a mindennapunkat kitölti, nem fontos, azokat meg kell tenni, túl kell rajtuk lenni. Gyakran éppen emiatt nem is látjuk meg Isten üdvösségét.

Ez az ünnep arra emlékeztet minket, hogy mindannyiunknak, akik megkaptuk Isten Szentlelkét a keresztségben, megvan minden képességünk és lehetőségünk arra, hogy a szokványos eseményekben, a mindennapos szolgálatban fel tudjuk fedezni Isten jelenlétét. Fontos a tudatos megkülönböztetés, hogy mi vezet jóra és mi az, ami rosszra visz, és késznek kell lenni arra, hogy megtegyük a jót és kövessük a fölismert igazságot.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

 

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Egri Főegyházmegye; Győri Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Váci Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír