A szerzetes a párkapcsolatokról – A tihanyi perjel tartott előadást Székesfehérváron

Megszentelt élet – 2020. február 14., péntek | 15:09

A házasság hete országos rendezvénysorozat keretében „Mid van, amit nem kaptál?” (Kor 4,7) címmel Mihályi Jeromos OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele tartott előadást a fiatalok előtt álló kihívásokról és a párkapcsolatokról február 11-én a székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

Nem vagyok sem pszichológus, sem házasságterapeuta. Mégis miért szól bele a pap a magánéletbe? Hogyan beszélhet a családról, gyermekvállalásról, hiszen nem él családban és nem nevel gyerekeket? De vajon egy orvosnak betegnek kell-e lennie ahhoz, hogy tudja gyógyítani a betegséget? Az Egyház rendelkezik egy olyan tapasztalattal – akár a hagyományból, akár az örömhírből merítve –, ami által hozzá tud szólni ezekhez a témákhoz. A kereszténység nem izolált dolog, van egy kétezer éves tapasztalata. Ha úgy fogjuk fel Jézus Krisztus örömhírét, hogy az életalakító valóság, akkor az élet ezen dolgaiban az Egyház tud tanácsot adni, tudunk segíteni, tudunk szempontokat adni, irányt, értékrendet mutatni. Nem tudunk viszont kinyilatkoztatni – vezette be előadását Mihályi Jeromos.

Amikor a fiatalok problémáiról beszélünk, akkor a szülők problémájáról is beszélünk, akár a szülők életvezetéséről, az őáltaluk adott mintáról. A családi minta és a szociális közösségek meghatározók, emellett a barátságok is meghatározzák az ember életét,  mint tapasztalatok, minták beszüremkednek a párkapcsolatba is. Jézus azért adta számunkra az evangéliumot, azért cselekedett, gyógyított, azért szólt hozzánk, azért alapította az Egyházat, mert ő pontosan ismeri az embert. Sokkal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat. Mindannyiunknak megvannak a saját küzdelmeink, saját örömeink, és ebből táplálkozunk, beépítjük őket az életünkbe és a gondolatainkba – emelte ki az előadó. Majd Erich Frommot idézte: „Az ember nem dolog, hanem élőlény, aki folyamatosan fejlődik.”

Amikor arról beszélünk, hogy a házasságban ketten egy testté lesznek, akkor arról is szól a dolog, hogy lelkiekben akkor tudunk egyek lenni, ha ismerjük a társunkat, ha nem bújunk el a másik elől, ha odaajándékozzuk önmagunkat a másik embernek. Ez hatalmas feladat mindenki számára. Ettől a szerzetesek sem állnak messze. Akkor tudunk igazán jó szerzetesi életet élni, ha lebontunk minden falat, és teljesen átadjuk magunkat Istennek – mutatott rá a tihanyi perjel.

Forrás: Székesfehérvár.hu

Fotó: Berta Gábor/Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria