A rózsafüzér imádkozására hívnak a Világban Élő Kármeliták

Megszentelt élet – 2020. április 7., kedd | 12:46

Vörös András kármelita tartományfőnök felhívását olvashatják az alábbiakban. A kármeliták várják a híveket, akik szívesen csatlakoznának az éjjel-nappal folyamatosan mondott rózsafüzér imádsághoz.

Kedves Testvérem!

Szeretettel hívlak egy nonstop rózsafüzér imádságban való részvételre, különös tekintettel a mai, lelkileg ínséges, testileg pedig sok betegséget és kiszolgáltatottságot hozó időben. Örömömre szolgál Medgyesi Zsuzsa kezdeményezése és buzgósága a Szentlélek erejében, amelyre áldásomat adom!

A Világban Élő Kármeliták közül is sokan szorulnak lakásuk falai közé a következő hónapokban, s minden bizonnyal fontos missziónak is tekinthetnék, hogy imádkozzanak a magyar egyház közösségeinek megújulásáért, megtisztulásáért, megerősödéséért, valamint országunkért, Európáért, a világ népeiért. Fontos misszió lehet az imádságba bekapcsolódóknak, egyben hasznosság-élményük és további értékességük megtapasztalása is az Egyház szolgáló szeretetében. Az idősek, a betegek, szenvedéseiket és imáikat felajánlva, egyesítve Urunk érdemeivel, valóban az Egyház kincsei lehetnek; egy újjáteremtés erős imahátterei, sőt forrásai; amennyire szívükben az Úr kedvét keresve cselekszenek.

A Világban Élő Kármelitáknak minden hónap 14-én és 15-én közös imanapja van, mikor a Kármel Közösségeinek megújulásáért s jövőjükért imádkoznak; közösen, kölcsönösen egymásért a nővérekkel és a testvérekkel. E meghívásuk mellett, a közösségi és a képzési lekötöttségek között is valószínűleg lennének, akik eme imaáradásba – láncba bekapcsolódnának, legalábbis egy időre.

Biztosan lennének nemcsak az idősebbek, hanem még a fiatalabbak közül is olyanok, akik csatlakoznának eme imalánchoz, hogy az alázatos Szűzanyával együtt szüntelen imádkozzanak, különösen olyan időben, mikor a templomokat bezárják, amikor nehéz lesz szentáldozáshoz járulni, szentségimádásra eljutni, miközben paradoxon módon az eucharisztikus kongresszusra készülnénk...

Amire szeretnénk jobban vágyódni, amire tanítanak egyházi emberek, szentek, akit eme csodálatos szentségben szeretnénk jobban megismerni, szeretni és megtapasztalni, egyszer csak eltűnik előlünk. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőséget, hogy más formában – dimenzióban mélyebben nekünk ajándékozza önmagát. A Kármel benső imája pedig erre hívogat bennünket régóta... Hajrá, bátorság, előre, a hit útján, a kis úton, a tökéletesség útján, a Kármelhegy útján, a Kármelita úton!

Tapasztaljuk folyamatosan, hogy Isten nem elvesz, hanem inkább ad, s szeretne is önmagából minél többet nekünk ajándékozni, hiszen önmaga a legszebb ajándék! Mi tapasztalhatjuk vagy élhetjük át úgy is, mintha megfosztana valamitől, vagy valakitől, miközben kapunk valami mást, többet, mennyeibbet. Talán szükséges néha a tollfosztogatás, hogy más szintű legyen a találkozás.

Látszólag elvesz itt-ott valamit, hogy többet tudjon adni másképpen. Bátorság, tapasztalataink ezt súgják. Talán nem szükséges annyit sírni, görcsölni, mikor lehetne hálát is adni, a hitben, mint szentjeink, vagy ebben talán nem példaképeink?

Isten vonz minket; mi keresünk, futunk utána, szentelmények, szentségek, Isten. A jelenlegi tollfosztáskor marad csak Isten, végül is úgyis Ő a minden! Vagy nem? Nem kérheti tőlünk baráti módon, hogy elégedjünk meg ezzel egy kis időre? Solo Dios basta.

Most besétálunk egy látszólag kellemetlen időszakba, amely sokak számára komoly krízises időszak lesz, de ebből azért jól is ki lehet jönni, például úgy, hogy minőségében megváltozik az Úrral, s egymással való személyes kapcsolatunk. Maga a kapcsolat változik, formálódik, alakul át, s érlelődik. Jó ez, szép ez, ha nehéz is. Ez imádság. Ő velünk lesz, értünk lesz továbbra is, önmagával gazdagítóan, szép szeretetébe öltöztetően, megáldóan!

Mi kényszerből ugyan, de elhagyjuk az addig sokszor szükséges és megszokott rutint, mankókat, külső megerősítő gyakorlatokat, (esetleg már kiüresedett) lehetőségeket, s marad számunkra egyedül az Úr, lecsupaszítva! Most hív; mankók nélkül járj! Vagy vízen járj! Hej, de szép kihívás!!! De ha Isten erre hívogat, talán lehetetlen vállalkozásnak tűnne? Hé, hé, vagány hitben járók, Krisztusban oly buzgón hívők, ugyan merre jártok, lélekben hol kószáltok?

Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak biztos most is komoly céljai vannak eme események megengedése által is. Ő látja, érzi, tudja, hogy mi készül, mire készül. Újra barátokat keres!

Édesanyja pedig készségesen segít a szívekben új barátokra lelni, a régieket megerősíteni. Legyünk ilyenek! Szeretnétek? Keressük Őt magát, kevésbé álmainkat, elvárásainkat, vágyainkat (ne úgy, mint egykor az írástudók vagy a sokszor bénázgató apostolok) – hogy áradhasson az irgalom –, hogy eme krízisben izmosodó hitünk és reményünk által is új jövő fakadjon! (Vajon a kereszt gyalázata nem ilyen volt?)

Hívogat beljebb, benső mennyországunkba, a bennünk élő Szentháromság misztériumába, belső várkastélyunkba. Éljen az ehhez szükséges krízis, tollfosztás, ami Isten ajándéka! Örüljünk mindannak, amit látszólag elvesz, mert ilyenkor kapjuk a nagy ajándékokat mennyei kincseket, örökre! Bátran előre; az Úrral megélhető kapcsolatunk újfajta dimenziójába, a Szentháromság újfajta-másfajta ölelésébe!

Imádkozzunk Máriával, a szépszeretet anyjával. Eltelve és vezettetve a Szentlélekkel; elmélkedve, szemlélődve a titkokon, életünk titkain, mint Marton Marcell atya és sokan mások.

Imával veletek:

Vörös András atya, kármelita tartományfőnök

Forrás: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria