A toleranciától egymás megbecsüléséig – Összefoglaló a Rimini Meeting negyedik napjáról

Az idei találkozó plakátjain egy arc, annak is egy része, egy szem látszik mely pontokra esik szét. A kép jól kifejezi az idei mottót: „Neved azzal a pillantással született”, vagyis azáltal alakulunk, amit, akit nézünk. Az, ha egymás szemébe nézünk, a kölcsönösen figyelmes és szeretetteljes tekintet alakít minket, segít azzá válni, akivé lehetünk és lennünk kell. Ennek mélységeit, részleteit kívánják a szervezők a 40. jubileumi találkozó programjaival megmutatni.

A meeting egyik kiállítása, A hatalomnélküliek hatalma – Távkihallgatás Václav Havellel a cseh politikus személyének állít emléket. Ehhez kapcsolódott szerda délelőtt egy előadás. Francesco Occhetta SJ olyan embernek nevezte Havelt, akinek hatalmában állt megváltoztatni a világot, mert a végsőkig szabad volt, saját énjéből indult ki, és tett azért, hogy emberi értékeket állítson helyre, mely munkában társakra is talált. Havel mindig szelíden, de kérlelhetetlen keménységgel szállt szembe a totalitárius rezsimmel. Emberi, közéleti, politikusi tanúságtétele, hogy nem emigrált, hanem hazájában maradt, és vállalta akár a börtönt is. Számára fontos volt, hogy minden politikai akcióban először a személyre, annak integritására gondoljon, és csak utána arra a társadalmi környezetre, amelybe az ember beilleszkedik. Havel nem volt katolikus, de kifejező kategóriái az emberek gondolkodásában és a népek szabadságában tovább él – mondta a jezsuita újságíró.

Havel volt munkatársa, Pavel Fischer a kiállítást megtekintve úgy nyilatkozott: „Megmutatta számomra, hogy Havel gondolati örökségét teljes mértékben továbbadták a mai ifjúságnak”.

Az Emberi kreativitás és mesterséges intelligencia témában Paolo Benanti, a Gregoriana Pápai Egyetem morálteológia- és bioetika-professzora, és Enrico Cereda, az IBM Italia elnöke beszélt. Elhangzott: olyan mennyiségű adat áll rendelkezésre, amit az emberi értelem képtelen átfogni. Létezik mesterséges intelligencia, és már a mindennapok részéve vált, szinte nem lehet mellőzni, de mindig fontos marad az ember, aki megalkotta és használja. A tavalyi meeting mottójával szólva: „Az erők, amelyek a történelmet mozgatják ugyanazok, amelyek az embert boldoggá teszik”.

Abból az alkalomból, hogy negyvenéves az Európai Parlament, Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék külügyminisztere tartott előadást, Jogok, kötelezettségek, Európa 1979–2019 címmel. A bevezetőben Giorgio Vittadini elmondta: „Ahhoz, hogy a polgárok a kötelességeket teljesítsék, nem elegendőek a törvények. Szükség van a csodálatra, a lelkesedésre. Ez egy nemzetek fölötti államban könnyen alábbhagy, csökken a felelősségtudat, gyengül az együttműködés, a részvétel, ha nincs meg az a szenvedély, mint ami jellemző volt a háború utáni években; ahogy De Gasperi meggyőződése is volt: »Ha nem csináljuk meg Európát, Olaszországot sem fogjuk!«”

Gallagher érsek idézte a pápa 2018-as beszédét Európa újragondolásáról: „Az első és talán legnagyobb dolog, amivel a keresztények hozzá tudnak járulni a mai Európához, az az, hogy emlékeztessék rá: Európa nem számok vagy intézmények összessége, hanem emberekből áll.” Személyekből, akiknek méltóságát a transzcendessel való kapcsolat adja meg. Nevük és arcuk van, ami a legintimebb és legmélyebb módon határozza meg őket, létük kapcsolat Isten végtelen misztériumával. Erről szól az idei meeting mottója: „Neved azzal a pillantással született.” A név, az arc az Istennel való kapcsolatból születik, ami személlyé tesz minket. Ez a De Gasperi-féle elv, az ember evangéliumi testvériséggel átjárt felelőssége.

Ferenc pápa szerint: „Elismerni, hogy a másik mindenekelőtt egy személy, azt jelenti, hogy értékelem azt, ami egyesít vele”. Az, hogy személyek vagyunk, összekapcsol, közösséggé tesz minket. A közösség fontos kifejezés, mert Európa terve abból a gondolatból származik, hogy népek közösségének adjon életet, melyek kölcsönös kötelezettségekkel kapcsolódnak egymáshoz – hangsúlyozta a Szentszék külügyminisztere.

A migráció kérdése kapcsán kiemelte, hogy újra fel kell fedezni a kötelességeket, jobban, mint a jogokat. A legnyilvánvalóbb kötelezettség az emberi szolidaritás a szükséghelyzetben, veszélyben lévő emberek iránt. A felebarát segítésének kötelességét egy másik, szintén fontos feladat kell, hogy kiegészítse az államok részéről, az integráció lehetőségének felkínálása a migránsoknak, valamint saját állampolgárai biztonságának biztosítása. Ebben az értelemben hangsúlyozza a Szentatya a személyes törődést: nem szabad az egyik kötelezettséget a másik elé helyezni, szükség van az óvatosság erényére, ami a kormányzás része. Egy nép, amely nem képes integrálni, jobb, ha nem fogad be senkit. Nem szabad azt gondolni, hogy a migráció kritika és szabályok nélküli folyamat lenne – idézte a Gallagher érsek a pápát. Végül hozzá kell tenni, hogy a migránsoknak is vannak kötelezettségeik, például integrálódni, ami mindig lehetőséget is jelent.

A vallásközi párbeszéd jegyében A toleranciától egymás megbecsüléséig címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak szerda este. Hogyan lehetséges a vallások közötti testvériség megélése a különbözőségek és a számtalan ellentmondás ellenére? A bevezetőben elhangzott: az emberi testvériségről szóló, Abu-Dzabiban aláírt történelmi jelentőségű dokumentum egyértelműen mutatja a nyelvezet megváltozását, ami új szemléletmódot is jelent az egyének és a vallások közötti találkozásban, kapcsolatban.

Alberto Ortega Martín, Irak és Jordánia apostoli nunciusa elmondta: a beszélgetés címe Ferenc pápa marokkói beszédéből vett idézet, amely kijelöl egy utat. Mert természetesen fontos a tolerancia, és jó, hogy idáig eljutottunk, de nem elegendő. Szükséges továbbmenni egymás igaz elismerése és megbecsülése felé. Majd vázolta a Katolikus Egyház útját a II. vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű dokumentumától – amely fontos és biztos vonatkoztatás pont marad – kezdve, Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek vallásközi erőfeszítésein keresztül Ferenc pápa tevékenységéig. Alapvető fontosságú a személyes kapcsolatteremtés képessége, a baráti megbecsülés, mert a vallásközi párbeszéd alapvetően nem vallások, hanem különböző vallású emberek között zajlik. A meeting negyvenéves története, hozzájárulása a vallásközi párbeszédhez is ezt mutatja – mondta a nuncius. Meghatározónak nevezte Ferenc pápa egyiptomi útját, mert a vallásközi párbeszéd nélkülözhetetlen a béke előmozdításának szolgálatában. Ott sok szó volt a nevelésről, a közös kezdeményezésekről, az együttműködésről. Ferenc pápa megnevezett néhány alapvetően fontos pontot, amelyek segíthetik a párbeszédet: „az identitás kötelezettsége”, mert akkor tudunk párbeszédet folytatni, ha tudatában vagyunk saját önazonosságunknak; „az eltérőség bátorsága”, annak elismerése, hogy a másik fontos számomra, mert a szeretet azt jelenti, hogy megerősítjük a másikat és „a szándékok őszintesége”. A Szentatya találóan fogalmazta meg – emelte ki a nuncius –, hogy „a találkozás civilizációjának egyetlen alternatívája az összecsapás civilizálatlansága”.

Egy másik jelentős állomás ezen az úton a pápa 2019. februári rövid, de történelmi útja az Egyesült Arab Emírségekbe, amely új fejezetet nyitott a kereszténység és az iszlám történetében a testvériség megélésének tekintetében. Ennek alapvető feltétele – idézte a nuncius a pápát –, egyrészt hogy „elismerjük, Isten az eredete az emberiség egyetlen nagy családjának, Ő, Aki mindennek és mindenkinek a Teremtője azt akarja, hogy testvérekként éljünk”. Másrészt az ima, „a szívből jövő ima a testvériség helyreállítója”. A márciusi marokkói apostoli látogatás a legutóbbi esemény ebben a folyamatban. Amit a pápa a párbeszéd új szakaszának nevezett, hogy „a remény szolgálói legyünk a mai világban. Nem szabad kigyomlálni a különbözőségeket, ezeket Isten akarta. Azon kell csodálkozni, ha nem testvériségben járjuk együtt az élet útját.” Ferenc pápa nagysága éppen ebben áll, hogy egy új látásmódot mutat, és nemcsak a jövőre, hanem a múltra vonatkozóan is, hiszen Ahmad et-Tajjeb főimámmal való találkozása Egyiptomban újraértelmezi Assisi Szent Ferenc történelmi tettét.

A negyedik este a közkedvelt olasz komikus, Gioele Dix tartott előadást: monológjának címe is beszédes volt – Szeretnék egy boldog ember fia lenni.

Fotó: Varga János

Magyar Kurír