Akit háromszor is karanténba zártak – Brückner Ákos Előd OCist az idei nagyböjtről

2020-ban a nagyböjt „kötelező” lett és az elhatározásokat sem magunk tesszük már meg. Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetessel Lugosi Balázs beszélgetett erről a különleges nagyböjtről; a cikk Székesfehérvár Megyei Jogú Város honlapján jelent meg.

Kezdeném ott, hogy az életemben ez a harmadik karanténhelyzet – mondta Előd atya. – 1944 karácsonyától 1945 februárjának végéig – Budapest ostroma idején – pincében kellett tartózkodnunk. Egy bomba a szemközti házba csapódott, de azt is túléltük. Kemény dolog volt, nemcsak az állandó életveszély miatt, hanem utána a lakások megrongálódása miatt is még hosszú heteket töltöttünk a pincében. 1956-ban, a forradalom és szabadságharc idejét követően, novemberben és decemberben még hosszú ideig nem lehetett munkába, iskolába menni. A harmadik karanténom ez a mostani.

Biztos, hogy valamilyen jó oldala is kell, hogy legyen ennek, mert a Jóisten sosem tesz valamit úgy, hogy ne lenne benne a feltámadás élménye, akármilyen kálváriákat járunk meg előtte. Istentől kaptunk olyan értelmet és akaratot – ez lelkünk két nagy funkciója –, hogy képesek vagyunk bizonyos dolgokkal megküzdeni. (…)

„Ne féljetek!” – szinte a rögeszmém ez a bibliai felszólítás, amely 365 helyen szerepel a Szentírásban és Szent II. János Pál pápánk is ezt hagyta ránk útravalóul.

Én sem vagyok különösebben bátor, de azért most beállok a sorba, nem csak magamra figyelve. Ma a keresztények legfontosabb erénye lenne, hogy legyenek bátrak. Megfontoltan, józanul természetesen, tehát nem a vakmerőség szintjén.

*

Brückner Ákos Előd a cikkben szól az Istennel való találkozás lehetőségéről, az imádság, a jótett és az önfegyelem gyakorlásáról, valamint a boldogság megéléséről. A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás és fotó: Székesfehérvár.hu; Szerzetesek.hu

Magyar Kurír