Általuk ad életet – Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági táborában jártunk

Hazai – 2019. július 13., szombat | 16:42

Találkozás, közösség, küldetés – ezekkel a kulcsszavakkal írható le az EMIT, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyházmegyei Ifjúsági Tábora. Immár hetedik alkalommal rendezte meg az érsekség hitoktatási felügyelősége a középiskolás korú fiatalok találkozóját, idén a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való felkészülés jegyében. Július 12-én a verőcei Csattogó-völgyben jártunk.

Földgömböt tartó két tenyér „Életet ad a világnak” felirattal – már az EMIT logója is jelzi, hogy a hetedik egyházmegyei ifjúsági találkozó központi témája az a világesemény, amire a magyar egyház készül, a NEK. Minden enNEK jegyében zajlik ezen a három napon a Mátraverebély-Szentkutat és Máriazellt összekötő Gyöngyök Útjának egyik állomáshelyén, a Börzsöny lankáinak ölelésében található Csattogó-völgyben.

Ez EMIT, nem tábor – fogalmazza meg Bárány Béla atya, a főegyházmegye hitoktatási felügyelőségének vezetője azt a különleges identitást, amit ez a nagyon átgondolt felépítésű program ad.

A középiskolás korú ifjúságot szólították meg. Nagy csapat – több mint száz – önkéntes szervezővel dolgoznak a felügyelőség munkatársai. Kiscsoportokból felépülő, korosztályonként három egységre bontott, egyenként hatvan fős altáborokba vannak osztva a fiatalok. Minden kiscsoportot két fő vezet – mutatja be Hervai Pál, a „kékek”, a tábor 11–12 éves korosztályát összefogó altábor vezetője a jól átgondolt struktúrát, amit még a kezdetekkor Fogassy Judit nővér talált ki.

Az EMIT középső napjának vagyunk vendégei a Csattogó-völgyben. A helyszínt a Jóisten is közösségépítő térnek teremtette, és az ember hozzájárulásával ideális táborterület lett. Óriási zöld mező a völgyben, körülvéve erdővel. Középen hatalmas, szépen gondozott füves terület, ahol most a tábor nagy fehér sátra is áll. Mellette foci- és kosárpálya, körülötte apró faházak, az étkezéseknek helyet adó faépület. Érkezésünkkor kifogjuk július egyik leghidegebb, esős napját, így csak távolról nézzük meg a tábor sütögetőteraszát, a kalandparkot és a medencét.

Ezen a pénteki napon Erdő Péter bíboros, prímás, érseket várják a fiatalok. A főpásztor előadásában az Eucharisztiáról tanít, az azt követő kérdések pedig a személyes élményeiről faggatják. Jó egy év van hátra a NEK-ig. A felkészülés kulcsa, hogy mennyire adható át, mennyire tehető személyes üggyé a világesemény jelentősége. Az előadáson a tudós gondolatain átsugárzik a személyes hit, a mély belső megérintettség – ahogy ezt utólag a „kékek” altábor csoportvezetői megbeszélésén megfogalmazzák.

A főpásztor az előadásában a NEK-re való készülés három évének központi témáiból indult ki, melyek az EMIT három napjának tematikáját is meghatározták. Az első téma az egyén, a második a közösség viszonya az Eucharisztiához, a harmadik pedig a misszióval, a világ elé való kilépéssel foglalkozik.

A főpásztor hangsúlyozta, kiemelkedő fontosságú a közösség és eucharisztia kapcsolatának átgondolása, mert a szentmise „közösségi esemény, közösségi részesedés, ünneplése elsődleges feladatunk”. Felidézte a kezdeteket: Jézus elköltötte a vacsorát, az utolsót tanítványai körében. Ez az Oltáriszentség alapítása, melyben Jézus testét és vérét adja az embereknek. „Eledelül adta önmagát egy közösségi étkezés keretében, mely belekapcsolódott a választott nép egyiptomi szabadulásra emlékező ünneplésébe” – mutatott rá Erdő Péter, és „ami ott történt, az dinamikájában és erejében túllépett a téren és időn”. Jézus még nem halt meg, de már odaadta testét és vérét – az ember szemével nézve, aki időbeliségben és térbeliségben tud gondolkodni, ez paradoxon. Isten perspektívájában azonban minden együtt van, Isten oldaláról nézve nincs előbb és később.

Amikor az Isten kommunikál az emberrel, mindig beleütközünk egy paradoxonba, valami olyanba, ami az emberi értelem számára ellentmondásnak látszik – hívta fel a figyelmet az előadó. Ez tipikus jele annak, hogy egy helyzetben valami több van, valaki többel találkozunk, mint a látható világ.

„Vegyétek és egyétek, értetek adom” – Jézus szavai azt fejezik ki, hogy itt ő közösséget teremt, közösségként beszél a tanítványokhoz, és mint közösségnek adja nekik az Eucharisztia ünneplésének küldetését. Ezt megértették az apostolok, és az első zsidó közösségek a közös templomi ima után elkezdték a kenyértörést ünnepelni a házaknál. Ez az eucharisztia, melyről a teológia azt fogalmazza meg, az eucharisztia alkotja az Egyházat, miközben az Egyház végzi az eucharisztiát.

Benne kegyelmi ajándékot kap az Egyház, ez az Egyház egész közösségének, élőknek és holtaknak az ünnepe, „egy szuperközösség ünnepe, melynek a középpontjában Krisztus áll.” Ünneplése határozta meg, melyek azok a könyvek, melyeket fel lehet a gyülekezetben olvasni, ez határozta meg a Szentírás kánonját. „Az eucharisztián keresztül a Szentlélek vezetésével kaptuk meg tehát a szent könyveket, így őrizzük és próbáljuk életre váltani tanításukat. Láthatjuk, hogy az eucharisztikus ünneplés, a szentmise, kiemelkedően közösségi és közösséget teremtő cselekmény. Ezért nagyon fontos, hogyan végezzük” – mondta a főpásztor, bemutatva azt a történelmi folyamatot, ahogyan a szentmise mai formája, tartalma kialakult.

Ünneplésünk meghatározó eleme a tanítás, hangsúlyozva, hogy a hitnek megfogalmazható, átadásra érdemes tartalma van, ami vezet bennünket Isten felé. Az eucharisztia áldozati jellegű cselekmény, amit nem megismétlünk, nem megsokszorozunk, hanem Krisztus ígérete és rendelkezése alapján jelenvalóvá tesszük. „Kegyelmi erejével jelenvalóvá válik a krisztusi áldozat” – mutatott rá az előadó az újabb paradoxonra, arra, hogy ismét túl vagyunk az időn és téren, illetve a számolhatóság – egy vagy több – kérdésén.

„Ez ismét a teremtett világ találkozása a felette álló Istennel. A Eucharisztia tehát közösséget teremt, a szentáldozás közösségi részesedés Krisztus testében és vérében, együtt, az egész Egyházzal” – jutott vissza az előadás kiindulópontjához Erdő Péter. Ehhez a közösséghez csatlakozunk teljes szívvel és lélekkel, és ebből a misztikus találkozásból fakad minden egyéb. „Minden forrásom belőled fakad” – bontotta ki a bíboros a NEK jelmondatát. Hozzátette: az Eucharisztia nem öncél, olyan erőforrás, amit Krisztus a világ életéért adott, ezért az a feladatunk, hogy elvigyük minden emberhez. Ez a küldetésünk, amit a segítő szeretet nyelvén kell közvetítenünk.

A kérdésekre válaszolva Erdő Péter a hivatását megalapozó személyes megérintettségéről beszélt. Betekintést adott a NEK programjaiba, kiemelve a fiataloknak szóló eseményeket és azt a szándékot, hogy megszólítsuk a nem hívőket. Felhívta a fiatalok figyelmét: „Abban lesz más a magyar egyház a NEK után, amit ti a szívetekben magatokkal visztek. Az élmény, hogy létre tudunk hozni valami szépet, igazat, békéset, együtt tudunk lenni közösségben, meg tudja határozni a jövőnket.”

Erdő Péter ezt a gondolatot folytatta az előadás után bemutatott szentmise tanításában: „Az égből alászállott kenyér Isten ajándéka, ami életet ad a világnak, azáltal, hogy életet ad nekünk. És általunk tud életté válni a világ számára, a mi feladatunk, hogy Krisztust elvigyük a világba. Ki kell lépnünk a templom kapuján, hogy el tudjuk juttatni ezt az éltető táplálékot az embereknek.”

Megérintő tanítást kaptunk; a liturgia végén elhangzó ima a NEK-ért másként szólt, mint máskor. „Legyen meg bennetek a lelkesedés, amit a Lélek tud adni ebben a nehezen lelkesedő és nehezen kitartó világban” – búcsúzott a fiataloktól Erdő Péter.

A tábor esti programja – „A Nekcsei Biblia visszaszerzése Washingtonból” – a vidámság, a mozgás jegyében zajlott.

„Ők a jövő katolikusai, édesanyák, édesapák, papok és szerzetesek. Ők a reményünk hordozói” – nézett boldog bizonyossággal Bárány Béla atya a játékban feloldódott fiatalokra. „Három év múlva újra találkozunk” – búcsúzott tőlünk.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria