Aranyjubileumot ünnepeltek Szuhakállóban, a Miskolci Egyházmegyében

Hazai – 2020. szeptember 21., hétfő | 18:29

Szarka József ötven éve tartó papi szolgálatáért mondott jubileumi hálaadó Szent Liturgiát jelenlegi szolgálati helyén, Szuhakállóban. A Miskolci Egyházmegye püspöke, papsága, a család és a falu közössége együtt ünnepelt Szarka Józseffel szeptember 8-án. Az Istenszülő születésének emléknapján szentelték pappá 1970-ben, azon a napon, amikor a születésnapja is van.

„Hálát adni hívott minket össze József atya, és vallomást tenni Isten szeretetéről és a bennünket körülvevő emberek szeretetéről” – hangzott el Orosz Atanáz püspök homíliájában. „Ennek a hálaadásnak az oka és forrása ősi keresztény tapasztalatunk szerint az az érzés, hogy Isten elhalmozta az ő emberét javaival, csodáival, és Isten embere keresi módját, hogy miképpen is viszonozhatja ezt a számtalan, hosszan tartó ajándékozást. Közös hálaadással teszünk vallomást az Úr gondoskodó szeretetéről, aki nem hagyja magára övéit, hanem kiutat mutat, és az örök élet felé rendezi a zarándok lépteit.”

„Isten embere hálájának az a legalapvetőbb kifejezési formája, hogy maradéktalanul teljesíteni akarja az Isten akaratát, tökéletes pap akar lenni. Ezt a lelkesedését áldotta meg Isten azokban a nehéz helyzetekben is, amelyek az ötven évvel ezelőtti múcsonyi vagy sajószentpéteri körülményeket jellemezték. Isten lehetővé tette, hogy egy ifjú pap lelkesedésével áttörje a gátakat-falakat, és Isten üzenetét hirdesse meg az igére szomjazóknak, és csillapítsa szomjúságukat azoknak, akik az igazságra és Jézus Krisztusra szomjaznak” – mondta a főpásztor.

Atanáz püspök felidézte József atya papi életének főbb állomáshelyeit, munkáját. „Dolgos építkező évek voltak ezek: nemcsak templom, hanem közösségek, újabb és újabb szervezőlelkészségek építése folyt, ahol egyszerre épült fizikai kövekből az Úr földi temploma és a lelkek köveiből Jézus Krisztus titokzatos testének temploma.”

Az ünnepnapi evangéliumi szakasz két asszony történetét eleveníti föl (Lk 10,38–42). Márta szorgos munkáját és Mária elmélyülni vágyását vonatkoztathatjuk József atya életére. „Úgy gondolom – mondta Atanáz püspök –, hogy fél évszázad munkája tele volt Márta lelkesedésével és szorgalmával, és nem véletlen, hogy az Úr arra figyelmeztet bennünket a mai napon, hogy soha szem elől ne tévesszük: most már elsődleges a léleknek az Istennel való kapcsolata.” 

A parókia képviselő-testületének nevében Csiszárik János alelnök köszöntötte a jubiláló lelkipásztort és feleségét: „Élettapasztalatoddal, bölcsességeddel irányt mutatsz a közösségnek, a jövőt, a közösség megmaradását építed.” A szuhakállói tízéves közös munkát méltatta Dávid István polgármester is: József atya tanácsaival, jóindulatával együttműködésével Szuhakálló érdekeit szolgálja.

József atya lánya, Thodoryné Szarka Anita emlékezett vissza a papcsalád félévszázados szolgálatának egy-egy mozzanatára.

Az első állomáshelyen, Múcsonyban „a nagy egyházközség egy káplán számára mindig dolgos napokat jelentett: harminc-negyven elsőáldozót, kereszteléseket, esküvőket, temetéseket”. A sajószentpéteri egyházközség megszervezése sem volt kisebb kihívás a hetvenes évek második felében. Ezután Filkeháza és a Hegyköz évei következtek a papcsalád számára: „A hegyi emberek szeretete, a táj szépsége gyermekkorunk leggyönyörűbb időszaka volt. A parókia felújítása, Pálházán a templom befejezése, Filkeházán a templom restaurálása úgy maradt meg bennünk, mint gyönyörű emlék, egy kedves gyermekkori játék. (…) Nagyon büszke vagyok rá, hogy apám idejében került kis hazánkban elsőként Magyar Mózes atya freskója a falra, aki sok magyar fiatal előtt állhat közbenjáróként a tisztaság védelmében” – folytatta emlékezését Szarka József lánya. „Azonban „pénzt előteremteni, engedélyeket beszerezni nem egészen olyan volt, mint ma, amikor pályázati lehetőségek vesznek bennünket körül” – tette hozzá a tisztelendő asszony, és hasonló feladatok előtt állt József atya Encsre kerülve is.

Az ötvenedik évfordulót ünneplő Szarka József köszönetét fejezte ki a Jóistennek, családjának és a híveknek a rengeteg ajándékért, támogatásért, segítségért, amit megtapasztalhatott hosszú szolgálata során.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria