Az Attila téri főszékesegyház templombúcsúját ünnepelték Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A belvárosi egyházközség összes papja – élükön Seszták István főhelynök – részt vett a vasárnapi ünnepi Szent Liturgián, amiről Kocsis Fülöp érsek-metropolita ezúttal távol maradt, hiszen október folyamán Rómában tartózkodik a püspöki szinóduson.

A szertartáson Horváth Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye bírósági helynöke prédikált. Gondolatait az ősi imádság köré fűzte: „Minden reményemet tebenned helyeztem, Istennek anyja, őrizz meg engem a te oltalmad alatt.”

Borsod megye északi területein Szűz Mária oltalmának ünnepét Pokrovának is hívják – emlékeztetett a helynök. – Azon a környéken szinte beleivódik már a legkisebbekbe is, hogy a Pokrova egy karizmatikus dolog, aminek köszönhetően szinte érezni lehet, ahogy az Istenszülő kiteríti palástját, és megvédelmezi azokat, akik hozzáfordulnak. – Horváth Tamás az ima kapcsán a reményről elmélkedett, arról, hogy ez kinek mit jelenthet manapság. XVI. Benedek pápa egyik enciklikájával igyekezett magyarázatot adni: a remény nem más, mint hogy a múltból, az emlékezésből a jövő felé próbálunk fordulni.

Emlékezni akkor szoktunk, amikor visszaidézünk régi történeteket, visszaemlékezünk családtagjainkra, barátainkra. Emlékezni azt is jelenti, hogy az ember tudja, mi miért történik az életében, és el tudja magyarázni, és ami nagyon fontos, az emlékezés hitelesíti a vele történteket – világított rá helynök, és hangsúlyozta, az Istenszülő a mi legfontosabb segítőnk az emlékezésben, és ebből ered az ő anyai gondoskodása. Az a fajta anyai gondoskodás, amit egy szülő ad a gyermekének akkor, amikor az éjszaka közepén újra és újra betakarja, hogy meg ne fázzon.

Az Istenszülő is nagyon sokszor betakarja a sebeinket, betegségeinket, de nem azért, hogy azok ne jöjjenek soha a felszínre, hanem azért, hogy meg tudjunk gyógyulni belőlük. Merjük őt erre a védelemre kérni, még akkor is, ha a napi gondok, teendők megpróbálnak megakadályozni minket az Istennel való kapcsolattartásban – hangsúlyozta Horváth Tamás.

Majd zárásként elmesélt egy történetet, amit még papnövendék édesapja élt át személyesen: egy látássérült kisfiú, miután csókjával illette a máriapócsi kegyképet, visszanyerte látását. „Nemcsak betakarta őt az Istenszülő, hanem egészen átalakította a fiúcska életét. Az Isten örömöt akar adni, a Pokrova örömöt akar adni a hívőknek, és ezt egyházunk képviselni akarja, át akarja adni mindazoknak, akik nem vetik meg a védelmező palástot” – fogalmazott a helynök.

A szertartás végén Seszták István főhelynök a püspöki szinóduson, Rómában tartózkodó Kocsis Fülöp nevében is köszöntötte a híveket, akikre – mint mondta – nagyon büszke, hogy nemcsak a templombúcsún, hanem hétről hétre is megtöltik a főszékesegyházat. Abban bízik, hogy a jövőben is példát tudnak mutatni e téren minden magyarországi görögkatolikus egyházközség számára. 

A templombúcsún a hagyományoknak megfelelően körmenetet tartottak, majd következett a miroválás és az agapé.

Arról, hogy miért az Istenszülő oltalma alatt áll az 1910-ben, ifj. Bobula János tervei alapján épített debreceni főszékesegyház, ITT olvashatnak.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír