„Másik Krisztus” – Az Opus Dei 29 tagját szentelte pappá Parolin bíboros államtitkár Rómában

Kitekintő – 2020. szeptember 8., kedd | 13:32

Az Opus Dei személyi prelatúra 29 tagját szentelte pappá a római Sant’Eugenio (Szent Jenő)-bazilikában Parolin bíboros államtitkár szeptember 5-én, Kalkuttai Szent Teréz ünnepén. A papok a világ 13 országából származnak: Argentínából, Chiléből, Costa Ricából, Elefántcsontpartról, Guatemalából, Hollandiából, Mexikóból, Olaszországból, Peruból, Spanyolországból, Szlovákiából Ugandából és Uruguayból.

A 29 közül tizenketten spanyolok, ez azt mutatja, hogy a legtöbb hivatás most is az Opus Dei alapítója, Szent Josemaría Escrivá de Balaguer (1902–1975) országában éled.

A szentelési mise kezdetén felolvasták Ferenc pápa alkalomra küldött levelét, majd a jelöltek bemutatása után Pietro Parolin bíboros államtitkár mondott homíliát, melyben azt kötötte a szentelendők lelkére, hogy „papi szolgálatukat Jézus Krisztus stílusának megfelelően végezzék”.

„A pap a lelkek pásztora, aki nem csak vezet. Ugyanis meggyökeresedett az a meggyőződés, hogy a pásztor feladata kizárólagoson a nyáj vezetése. Természetesen pásztor az, aki vezet, aki a bárányok előtt jár és utat mutat nekik, és ezt a pályát pasztorálisnak is hívják” – utalt a bíboros a két szó közös eredetére. Ám az evangélium szélesebb távlatot nyújt nekünk Pietro Parolin szerint, ahogy

Jézus is „nyilvánvalóvá tette a különbséget a pásztor és a béres között”. A béres a munkáját egyfajta mesterségnek tekinti, a pásztor azonban nem egy szerepet, hanem egy életstílust ölt magára, és mindenben osztozik a nyája sorsában. Velük van éjjel-nappal, együtt mozognak mindig.

A pásztor képe tehát elsősorban az életre és nem a kormányzásra vonatkozik. Jézus nem véletlenül említi, hogy a pásztor életét adja a juhokért (Jn 10,11). „Az életről szól az a szolgálat, amit most magatokra öltetek – szólt a szentelendőkhöz a bíboros. – Küldetésetek nem arra szól, hogy »megtegyetek valamit«, hanem hogy »in persona Christi«, vagyis Krisztus személyében cselekedjetek, de nemcsak a szentségek szolgálatában, hanem Krisztus életstílusának megtestesítésében, ahogy alapítótok írta:  

A pap, bárki is legyen, mindig alter Christus, mindig egy másik Krisztus” (Út 66).

A krisztusi megváltás áldozattal teli útját felidézve Parolin bíboros a valóban jó pásztorról beszélt, aki örömmel veszi vállára az eltévedt bárányt. A pap az Istennel és a nyájjal való találkozás örömét tanúsítja, vagyis az Isten irgalmasságát felmutató találkozás örömét. A pásztorlét annyit jelent, mint Isten irgalmasságáról tanúskodni. „Ma van az irgalom ideje!” – utalt a szónok Ferenc pápa beszédére, amellyel 2015. október 15-én megnyitotta az irgalmasság rendkívüli jubileumi szentévét.

Gyakorlati szempontként emelte ki a bíboros, hogy a pap az igehirdetésében mindenekelőtt Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a szószólója. A megváltás szépségét kell hirdetnie: a megbocsátás jegyében legyen Isten irgalmasságának a nagykövete, méghozzá az evangéliumi egyszerűség formájában.

A nap szentjének, Kalkuttai Szent Teréz anyának az egyik legfontosabb üzenetét idézte, amely az „egyszerű ösvényt” kínálja: „A csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. A szolgálat gyümölcse a béke.” Ez a rövid ima egybekapcsolja a két pólust, Istent és ez embereket. Ehhez mindenképpen csend kell, mely a hívő ember számára az alapító, Josemaría Escrivá szavaival a „lelki épület alapja”, mely termékeny lesz és valóban Opus Dei, Isten műve lesz az ő egész népe számára.

A csendes imádságban szerzett egyszerűség ezután a szolgálat konkrét tetteiben valósul meg: egy rendezett papi életben. Nem sok és sokféle dolgot kíván az Úr az ő papjaitól: „Fiam, add nekem a szíved!” – szól hozzánk Jézus, ahogy az alapító fogalmazott egyik homíliájában 1956 januárjában. Az élet odaadása és az egyszerűség vonása mellett Parolin bíboros harmadik kulcskifejezésként a küldetést, a missziót említette. Ezért képes a pásztor elhagyni a karámot, hogy utánaeredjen az elveszett báránynak, de azt is szem előtt tartja, hogy az Úrnak vannak másutt, más karámból való juhai is, amelyeket szintén neki kell vezetnie. Az igényes misszió megkívánja, hogy a lelkipásztori szeretetszolgálatot kapcsolják össze az evangéliumot hirdető, hűséges és alkalmazkodó egészséges teremtőképességgel.

Parolin bíboros ismét Teréz anya örökségéhez fordult, a rend kalkuttai gyermekotthonának falán olvasható a felirat:

Az ember értelem nélküli, logikátlan és önző. Nem baj. Szeresd!

Ez a tanítás felülírja a falfeliratok bölcsességét, kitágítja félelem nélkül az Úr kegyelmi adományainak a határait – hangsúlyozta a szónok. Végül a bíboros államtitkár megvallotta, hogy nagyon mélyen megérintette a szentelendők válasza, mely 29-szer hangzott fel: „Adsum! Itt vagyok!” „Az Egyház buzdít, bátorít és kísér benneteket, és hálás nektek a meghívásra adott igenlő válaszokért” – zárta homíliáját Pietro Parolin.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria