Az Örömhír hirdetői lettek – Papszentelés Veszprémben

Az ünnepi szentmisére a főegyházmegye területéről és azon túlról is érkeztek nagy számban papok, rokonok, barátok és hívek, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a szentelendőkért. Az evangélium felolvasása után kezdődött a kiválasztás szertartása, amelyben Varga István, a Boldog Gizella Szeminárium és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora felterjesztette a jelölteket a szolgálatra, alkalmasnak ítélve őket a feladatra.

Márfi Gyula érsek szentbeszédében a papság lényegére fókuszálva a három legfontosabb szentség kiszolgáltatásáról beszélt. Az első a bűnbánat szentsége. A pappá szenteléskor a jelöltek megkapják a joghatóságot és a lelki hatalmat, hogy a bűnösöket feloldozzák. Azonban nagyon fontos tisztában lenni a bűnök pontos megfogalmazásával, hiszen a mai modern ember egyre felületesebben kezeli, hogy mi bűn, és mi nem az. Éppen ezért is komolyan kell venniük papi életük alatt a bűnt, a bűnbánatot és a bűnbocsánatot, hiszen a feloldozás szövegében is benne van, hogy a Szentlélek kiáradásával bocsát meg a Mennyei Atya a bűnösöknek.

A betegek szentségéről a főpásztor elmondta, hogy nem kell tőle félni, szeretni kell a betegeket és a haldoklókat. A haldokló ágya mellett állva éreztetni kell, hogy mindannyian hiszünk, és tudjuk, hogy van élet a halál után. A betegek és a haldoklók látogatása, áldoztatása nagyon nehéz feladat, de a papi hivatás egyik legfelemelőbb szolgálata.

Végezetül a szentmise bemutatásáról elmondta, hogy a legnagyobb ajándéka a papságnak, hogy elmondhatják: „ez az én testem”, „ez az én vérem kelyhe”, s ezáltal a kenyér valóban átváltozik Jézus testévé, a bor átváltozik szent vérévé. Ezeket a szavakat bármennyiszer is elmondják, nagyon fontos, hogy igazi hitből fakadó áhítattal mondják ki, és minden esetben legyen ez öröm, hogy kimondhatják, hiszen Jézus kereszthalálát és feltámadását teszik jelenvalóvá, a jelen pillanat eseményévé. Így semmisül meg a kétezer év távolság, és így lesz köztük Krisztus teste és vére – hangsúlyozta a főpásztor.

A szentbeszéd után az áldozópapjelöltek egyenként a főpásztor elé járultak, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek az érseknek és utódainak. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt a jelöltek arcra borultak, míg a többiek letérdelve imádkoztak. Márfi Gyula érsek a két kezét a szentelendők fejére tette, amit a papság kézrátétele követett, majd a főpásztor elénekelte a felszentelő imádságot. Ezután a felszentelt új papokra a beöltöztető lelkipásztoruk ráadta a stólát és a miseruhát, majd az érsek megkente kezüket krizmával. Végül átadta nekik szolgálatuk eszközeit, a paténát és a kelyhet, majd a szentelési szertartás lezárásaként békecsókot váltott velük, amit a papság békecsókja tett teljessé.

Ezt követően az újonnan felszentelt papok együtt mutatták be a szentmisét főpásztorukkal, majd a szertartás végén újmisés áldásban részesítették az érseket.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír