Ezen a napon emlékezünk meg a mi Urunk, Jézus Krisztusról, az örök főpapról, akinek a papok az utódai, részesei az áldozatának, és akiket összeköt Krisztus örök papsága – mondta szentbeszédében Buda Péter.
Maksó Péter diósgyőri káplán, akit két éve szenteltek pappá, s így a szemináriumban éveken át társa volt a diakónusoknak, három kérdést tett fel a szentelendőknek: Hogyan jutottak arra az elhatározásra, hogy jelentkeznek a szemináriumba, és elfogadják a meghívást az Isten és az emberek szolgálatára? Milyen emlékeket őriznek a szemináriumi évekről? Milyen félelmekkel és várakozásokkal néznek a hivatás, a papi pálya elé?
Resch András érettségi után térképésznek tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Igazi fordulatot életében a Neokatekumenális Út közösséghez való csatlakozása hozott. 25 évesen lépett a szemináriumba, majd két évet Dél-Afrikában, misszióban töltött, így nyolc év után jutott el a papszentelésig. Öccse, Resch Tamás hasonló pályát futott be, az ELTE tanítóképzőjében szerzett diplomát, de csak egy évig tanított. Ő is a Neokatekumenális Út közösségben eltöltött idő után döntött a papi hivatás mellett. Ugyancsak két évre szakította meg tanulmányait, Írországban, Olaszországban és Miskolcon járt misszióban. Soltész Ádám Abaújszántón nevelkedett. Ahogy társai, ő sem a papi pályára készült, egyetemi tanulmányai idején családalapításra gondolt. Végül mégis igent mondott az isteni meghívásra, és most örömmel készül a papszentelésre.
A szentmisén részt vett a Fráter György Katolikus Gimnázium tanulóinak egy nagyobb csoportja is.
Forrás: Gróf Lajos
Fotó: Fojtán László
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria