Cigánybúcsú Máriagyűdön egy résztvevő szemével

2018. május 27. vasárnap 18:59

Ahogy évtizedek óta mindig, úgy idén is a Pécsi Egyházmegyében élő cigányok részvételével zajlott a máriagyűdi pünkösdi főbúcsú. A cigánybúcsú hagyományáról a zarándoklat rendszeres résztvevője, Boros Julianna számolt be.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A férjemmel, Zoltánnal 2003-ban ismerkedtem meg, azóta minden évben elzarándokolunk Máriagyűdre, a cigánybúcsúra. Számunkra ez ünnepnap, amelyen a Szűzanyához fordulunk, köszönetet mondunk azért, hogy egészségesek vagyunk, hogy az esetleges betegség elmúlt, hogy mindenünk megvan, ami szükséges, aminek lennie kell és kérjük a Szűzanyát, hogy segítse tovább az életünket.

A férjem családja Alsószentmártonból származik, ahol beás cigányok élnek, anyanyelvük a beás nyelv egyik típusa, a muncsán. Zolit a nagymamája nevelte fel Siklóson, így a hagyományokat, a szokásokat elsősorban a családon belül ismerte meg és sajátította el. Én a Tolna megyei Mözsről származom, romungró (magyar anyanyelvű) cigány családból. Gyermekkoromban a szüleimmel csak egy alkalommal voltam Máriagyűdön, a búcsúban. A családi anekdota szerint a szüleim nagyon szerettek volna gyereket, ezért elmentek Máriagyűdre, és a következő évben megszülettem.

Zoli családjában ismertem meg azokat a szokásokat, amelyek a pünkösdvasárnapi cigánybúcsúhoz köthetők. A legismertebb hagyomány, hogy a zarándokok Alsószentmártonból indulnak gyalogosan a kegytemplomhoz a szentmisére. A szentmisét idén is Lankó József atya (nekünk csak Tiszi) tartotta, a szertartás hagyományosan beás és magyar nyelven zajlott. Az egyházi énekeket az alsószentmártoni és környékbeli cigány asszonyok énekelték. A mise után rendszerint körmenet indul a Fájdalmas Szűz Mária-szoborhoz, ahol imádkozunk, gyertyát gyújtunk, könyörgünk mindannyiunk Égi Édesanyjához, hogy segítsen meg minket és családunkat.

Az egyházi ünnep mellett néhány évtizede még nagy hagyománya volt annak, hogy a családok a körmenet után az otthon előre elkészített ételekkel leültek a szabadtéren és megebédeltek, beszélgettek régen látott rokonokkal, ismerősökkel. Még tizenöt éve is tömegek érkeztek, napjainkban egyre kevesebb ember jön. Látható, hogy a fiatalok nem jönnek vagy nem laknak már a környéken.

A körmenet végén megáldják a kegyhelyen vett gyertyákat, melyeket később az otthoni imák alatt, illetve mindenszentek ünnepén és karácsonykor gyújtunk meg. Szenteltvizet is szoktunk hozni a búcsúból, például új ház vásárlásakor az első ott alvás előtt ezzel hintjük meg a sarkokat. A búcsúban találkozunk régen látott ismerősökkel, rokonokkal. Ez a hagyományőrzés és a kapcsolattartás miatt fontos, mivel mi Pécsen élünk, és jóval ritkábban találkozunk velük, ilyenkor beszélgetünk arról, ki hogy van, örömeinket-bánatainkat megosztjuk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy évről évre egyre kevesebben vannak a búcsúban ismerősök, barátok, rokonok.

Amikor vártuk, de nem jött a gyermekáldás, a búcsúban férjemmel együtt könyörögtünk a Szűzanyához, segítsen meg minket, éveken át jártunk, hittük, hogy segíteni fog, csak türelemmel kell lennünk. 2011-ben Anna lányunk és 2014-ben Máté fiunk is megszületett. Az orvosok szerint orvosi csoda volt, mi azonban tudjuk, hogy ez nem orvosi, hanem isteni csoda.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Norbert/ Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
az-udvosseg-eletado-ereje
Az üdvösség életadó ereje

Keresztelő Szent János születése – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,57–66.80)

16:00
papszenteles-elott-nyitott-szivvel-holpar-balazs
Nyitott szívvel – Holpár Balázs, a Győri Egyházmegye újmisése

Holpár Balázzsal a szentelés előtti nap délutánján beszélgettünk a győri szeminárium rekreációs termében.

12:00