Egyedülálló, 12. századi szerzetesi oktatási kézikönyvet azonosítottak Cambridge-ben

Kultúra – 2022. december 5., hétfő | 13:40

A Gonville and Caius College középkori latin anyagát feldolgozó kutatási munka során sikerült egy eddig ismeretlen tartalmú és műfajú, keletkezési dátumú és helyű művet azonosítania Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem professzornak november 28. és december 3. között Cambridge-ben.

Ismert, hogy a premontrei rend tavaly ünnepelte alapításának 900. évfordulóját. Az alkalomra számos történeti áttekintés jelent meg, különböző nyelveken. Ezek a munkák jól mutatták, hogy milyen kevés ismerettel rendelkezünk az első premontrei apátságok létrejöttéről és az ott folytatott mindennapi szerzetesi élet sajátosságairól. Ilyen szempontból is jelentősnek nevezhető Szuromi professzor mostani felfedezése.

A Gonville and Caius College kéziratállományában azonosított munka különösen is figyelemre méltó, nemcsak a premontrei rend története, hanem az érett középkor szerzetesi irodalmának műfajai tekintetében is. Az öt könyvből álló kötetet egy később hozzáillesztett kiegészítés vezeti be, amely töredék Jób könyvét magyarázza. A premontrei szerzetesek folyamatos képzéséről tanúskodó kézikönyv anyaga ez után kapott helyet. Az aprólékos szövegkritikai, paleográfiai és kodikológiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a kódex az antwerpeni Szent Mihály-apátságban készült.

A munkában azonosítható belső tények alapján kellően pontosan meghatározható a kézirat története. Antwerpenben már a premontrei rend megjelenése előtt is jól szervezett, tizenkét kanonokból álló társaskáptalan működött. Szent Norbert 1124-ben ezt alakította át premontrei közösséggé. Az első apát Waltmannus lett, aki 1138-ban bekövetkezett haláláig állt az antwerpeni apátság élén. A Szuromi professzor által feltárt kézirat négy helyen is úgy ír Waltmannus apátról mint a közösség hivatalban lévő vezetőjéről. Mindez meghatározza a kézirat keletkezési helyét és idejét, amely így Antwerpen, 1124 és 1138 között. Ezt mind a pergamen kidolgozottsága, mind a használt írásforma is alátámasztja.

Műfaji szempontból szokatlan, de célját tekintve egységes műről van szó. Az első könyv a méltó közösségi életről, a Biblia, Szent Ágoston Regulája, a rendi mindennapi élethez szükséges egyházi írások buzgó olvasásának kötelezettségéről szól. A második a szent rend fokozatairól és a papszentelésre történő felkészülésről értekezik. A harmadik a nap és a szerzeteskanonoki élet közösségben történő, imádsággal való megszentelését részletezi. Ezt összekapcsolja az egyes zsoltárok magyarázatával. A negyedik könyv részletes lelkitükröt tartalmaz; míg az ötödik a halálra való lelki felkészülést fejti ki, kiegészítve a kortárs helyi temetkezési egyházfegyelem részletes kifejtésével. Az egyes témáknál lapszéli rövid összefoglalót; a végén pedig a lapok alján a kulcsfogalmakat összegző áttekintést olvashatunk. Azonban ezek nem a gyakorlati célra használt kéziratoknál megszokott későbbi bejegyzések, hanem a kódexszel egy időben, már a könyv elkészítése folyamán beillesztett segédletek. Az is bizonyos, hogy a felsorolt öt könyv nem utólagosan egybekötött több mű egysége, hanem eredetileg is egy művet alkot.

A kézirat további története is figyelemre méltó. Egy eddig nem ismert – a szerzetespapi élet legjelentősebb elemeit összegző – műfajhoz tartozik, és mindenképpen a mindennapos gyakorlati használatra állították össze. Ennek ellenére a kódex lapjainak állapota egyáltalán nem utal arra, hogy ténylegesen bekerült volna a mindennapos közösségi használatba. A lapok tiszták, az írás sehol sem kopott meg, a bekötött műbe utólag írt megjegyzéseket nem találunk. Úgy tűnik, hogy a kódex másolásának befejezését követően röviddel elkerült az apátságból, mégpedig angolszász területre. Norwich városa (akkori nevén Northwic), amelyet 1004-ben elpusztítottak a vikingek, a normannoknak köszönhetően a 11. század végére, 1094-re újjáépült, és a 12. század első felében (1110 és 1146 között) sokan vándoroltak át ide németalföldi településekről. Az antwerpeni premontrei apátságból is érkeztek szerzetesek. A Szuromi professzor által felfedezett kódex belső borítóján megtalálható Ewerard püspök nevének tulajdonosi bejegyzése, aki 1121–1146 között volt Norwich püspöke. Mindennek tükrében a kézirat nem sokkal Waltmannus apát halála után, Emelinus apát (1138–1161) első éveiben kerülhetett át Norwichba mint a szerzeteskanonokok képzésének kézikönyve (a hozzá legközelebb eső jelentős város Cambridge és Peterborough).

A Szuromi Szabolcs Anzelm professzor által végzett kutatás egy minden vonatkozásában egyedülálló kéziratot tárt fel. Az antwerpeni Szent Mihály-apátság 1795-ig működött, 1831-ben pedig végleg lebontották. Azonban a most felfedezett kézirat megőrizte első apátjának elvárásait a premontrei közösséghez tartozók képzéséről, napi lelkiségi és imádságos életükről, sőt „Szent Norbert rendelkezéseinek” hűséges megtartásáról. A mű mindenképpen kitüntetett helyet foglal el a premontrei apátságok működésének korai – virágzó – időszakával kapcsolatos források között. Egyúttal a korabeli mindennapi szerzetesi, kanonoki és nem utolsó sorban a papi életre vonatkozó előírásoknak egy egyedi műfajú kötetben összegzett hiteles emléke.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria