Egyházi alkalmazottak és önkéntes munkatársak találkoztak Nagyváradon

Külhoni – 2019. június 26., szerda | 9:01

Egyházi alkalmazottak és munkatársak találkozóját rendezték június 22-én a nagyváradi római katolikus püspökségen. Az eseményen a találkozás és a közösségépítés kultúrájáról volt szó.

A laikus egyházi alkalmazott tevékenysége nem merülhet ki csupán a plébániai vagy templomi szolgálat teljesítésében, hiszen magatartásával tanúságot tesz hitéről, példát mutat a Krisztushoz való ragaszkodásáról. A hitről való tanúságtétel egyik leghitelesebb formája a közösségépítésben nyújtott segítség, a Ferenc pápa által oly sokat említett hidak építése által. Ebből a megfontolásból szervezték meg Nagyváradon „Boldog az, aki hisz, és akinek van bátorsága találkozást és szeretetközösséget teremteni” mottóval az egyházi alkalmazottak és munkatársak találkozóját.

A vendégeket Böcskei László megyéspüspök köszöntötte. Nem csak a nyolcórás munkából áll az egyházi alkalmazott szolgálata – hangsúlyozta, majd arra figyelmeztette a munkatársakat, hogy nem a saját plébániájuk egyházát építik, hanem Krisztusét. A megyéspüspök hozzátette, értékeli az alkalmazottak munkáját, még akkor is, ha nem mindig szól róla. „Amikor plébániákat látogatok, akkor mindig a munkatársak munkájának színvonala alapján állapítom meg a hitélet színvonalát, ami kifejezésre jut a külső megnyilvánulásokban is: a templom és a liturgikus kellékek állapota, azok kezelése, gondozása. Az adott feltételek mellett próbáljunk mindent megtenni, hogy éljen a közösség, hogy élet legyen benne. Nem csak a munkaleírási papírokban van megfogalmazva az, amit tudnunk és teljesítenünk kell. A lelkiismeretünkben ott van az a tudat, hogy én az Egyházért, a közösségért, Istenért teszek valamit. Nem csak az alkalmazási szerződés alapján, vagy csak a fizetésért, vagy megbízásból teszek valamit, hanem hivatástudatból teszek meg mindent, hogy az egyházközség működjön” – mondta a főpásztor.

Ezt követően Böcskei László az egyházi alkalmazott helyes magatartását mutatta be. „Milyen kell hogy legyen egy egyházi munkatárs? Nyitottnak kell lennie az embertársak felé. Próbáljunk másokat is megnyerni ennek az ügynek. Próbáljunk másokat is bekapcsolni ebbe a tevékenységbe, hogy szorgoskodjanak az Úrért. Legyünk vonzóak, befogadóak, és ezáltal legyen élő az Egyház. Néha egy kicsit kockáztatni is kell: boldog az, aki hisz, és van bátorsága találkozást és szeretetközösséget teremteni. Két dolog szükséges: bátorság a közösségépítéshez és hit annak kisugárzó, boldogságot teremtő erejére. Alakítsunk ki magunk körül olyan tereket, ahol az emberek találkozhatnak egymással, és találkozhatnak Istennel” – hangsúlyozta Böcskei László püspök, majd Ferenc pápa Bukarestben elmondott prédikációjából idézett: „A találkozás kultúrájában senkit sem dobnak ki, senkit nem bélyegeznek meg, mert mindenkire szükség van. Ekkor érkezik Isten, és megszületik a csoda.” Egy egyszerű sekrestyés is tud ilyen csodát tenni, vagy a kántor, amikor életével is próbálja nem magához, hanem Istenhez vezetni az embereket. Az egyháztanácsosok tudják, hogy a közösség működéséhez szükséges a világi adminisztráció elvégzése is. Teremtsünk tehát találkozási tereket – buzdított a főpásztor.

A találkozás tanúságtételekkel folytatódott. Pék Sándor, a nagyvárad-újvárosi templom plébánosa, valamint laikus munkatársa, Kovács Katalin mutatták be a plébániai közösségépítés terén végzett munkájukat. A vidéki plébániákat a margittai Krisztik Kornélia képviselte, aki ismertette a helyi plébániai közösség működését. A püspökségi munkaközösség nevében Braun Enikő beszélt, aki kifejtette, hogy a püspökségi alkalmazottak a plébániákon működő egyházi alkalmazottakért dolgoznak.

Az esemény második részében bemutatták a püspöki palota felújítási munkálatait. Csorba Sándor levéltáros a nagyváradi püspöki rezidenciák történetét ismertette, míg Matuz Zsolt projektvezető a palota épületének és kertjének felújításáról és új részeinek rendeltetéséről beszélt. Böcskei László megyéspüspök kiemelte, hogy nemcsak egy kőépület felújításáról van szó állagmegőrzés céljából, hanem a palotából és kertjéből is találkozási helyet szeretnének létrehozni: nem egy múzeumot, ahol a múlt értékeit megmutatják, hanem egy élő közösséget teremtő és befogadó ingatlant.

Forrás és fotó: Nagyváradi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria