Életemmel, papságommal Istenre mutathatok – Palánki Ferenc megyéspüspök ezüstmiséje szülőfalujában

Hazai – 2019. június 17., hétfő | 19:41

Papszentelések, hálaadó szentmisék időszakában ezüstmisére indultunk június 16-án Debrecenből a Nógrád megyei Csesztvére, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szülőfalujába, hogy együtt ünnepeljük pappá szentelésének 25. évfordulóját – írta beszámolójában Kovács Ágnes. Írását szerkesztve közöljük.

„Ó nyárelő sokünnepű hava,
Papszentelések édes évszaka!
Évforduló minden vasárnap.
S az öreg pap, kit kézvezetni várnak
Fölkent fiak, barátok, unokák:
Vállán érzi az Apostol kezét
Ó páratlan primiciák!
Ezüstmisék, aranymisék!

Ezüstmise, férfiak ünnepe!
Eljárt az élet forró közepe,
Sürög az ember, korhamvazta fővel,
A munkából is ima lesz idővel.
Haszontalan szolgák vagyunk:
A szerelemből megmaradt a hűség;
Ezüst hajakkal Téged szomjazunk,
Ezüst igazság, ezüst egyszerűség.” (Sík Sándor: Misék)

Elhagyva a nagyvárosi lüktetést, letérve az autópályáról az egyre gyérebb forgalom lassításra késztette az embert. Nem is tehettünk volna mást, hiszen a festői Cserhát elénk táruló dimbes-dombos lankái várták, hogy rácsodálkozzunk szépségükre, és közben lassan lélekben is érkeztünk, csöndesedtünk. Szentháromság vasárnapján több mint ötszázan jöttek el a középkori Szent Márton-templomhoz hálát adni az elmúlt 25 év találkozásainak örömeiért, nehézségeiért.

„Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.”
(Sík Sándor: Te Deum, részlet)

A meghitt, bensőséges ünnepség a házigazda Turai János balassagyarmati plébános köszöntő szavaival kezdődött, és Sík Sándor Te Deum című verse indította az ember gondolatait a hála és a köszönet felé. Nagy öröm a mintegy 300 lelkes település lakóinak, hogy Isten kegyelméből papot, majd püspököt adhattak az Egyháznak. A csesztvei emberek egy családként, egy szívvel, egy lélekkel, odaadással ünnepelték „fiukat”.

Köszöntőt mondott Palman Imre, Csesztve polgármestere is, aki a település nevében fejezte ki örömét községük szülöttének hivatásáért, és büszkeségük jeleként az önkormányzat nevében Palánki Ferenc megyéspüspöknek Csesztve község kitüntetését adományozta.

A szentmise szónoka Beer Miklós váci megyéspüspök volt, akit régóta tartó barátság fűz Ferenc püspökhöz. A főpásztor homíliájában megerősítette azt, hogy a számunkra véletlennek gondolt történések Isten üzenetei az életünkben, amelyeket ki kell bontanunk. Palánki Ferenc püspökkel való találkozásai, személyes élményei szintén nem a véletlenek sorozata: kedves, igaz, őszinte barátság hatja át kapcsolatukat. Ennek első mozzanata a mester és tanítvány találkozása volt az esztergomi szemináriumban, majd a papszentelés és püspökszentelés pap- és püspöktestvéri kapcsolattá erősítette a szálakat.

Ezt követően a megyéspüspök Szentháromság vasárnapjára, Isten ünnepére irányította a hívek figyelmét, hangsúlyozva, hogy annak titkát csak megsejteni tudjuk. Isten bennünket szólít meg Jézus Krisztus személyében, aki vállalva embersorsunkat testvérünkké lett, hogy a kereszten a legnagyobb szeretet biztonságát, feltámadásával a reménység forrását adja, majd a Szentlélek kiáradásával átjárja a szívünket, életünket, hogy bennünk éljen isteni szeretetével. Isten magához emel bennünket, erre figyelünk, ennek örömét adjuk tovább a papi szolgálatért bemutatott hálaadó szentmisében is, újra és újra kérve a Szentlelket, hogy mindezt elhiggyük. E szolgálaton keresztül is annak bizonyságát kapjuk, hogy Isten bízik bennünk és komolyan vesz minket.

Ezután a szónok a Szentírásból idézett: „Istent soha senki nem látta” (1Jn 4,12), de ha szeretjük egymást, akkor láthatóvá tesszük Őt. Jézus Krisztus megváltó halálával és feltámadásával kitárja előttünk az örökkévalóság távlatát. A kis település Árpád-kori temploma a temetőkert mellett található. Az itt bemutatott szentmisén Ferenc püspök jelmondata – Jézus a feltámadás és az élet – is megerősítést kap, hogy az elhunyt szeretteink sírja mellett a feltámadás, az örök élet reménységét ünnepelhessük, azt, hogy találkozunk az atyai házban.

Végül Beer Miklós arra kérte a híveket, imádkozzanak leendő papjainkért, Ferenc püspök atyáért, hogy ő Assisi Szent Ferenc lelkületével kormányozza, vezesse egyházmegyéjét, és püspöki szolgálatával egész magyar népünknek adjon bátorítást, reménységet.

„hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk az ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap….” (Babits Mihály: Eucharisztia)

A szentmisén jelen volt Eperjes Károly Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész is, akit 25 éves barátság köt Palánki Ferenc püspökhöz. Megtérésének ideje röviddel a főpásztor pappá szentelése előtti időre tehető, és azóta is naponta járul az Oltáriszentséghez.

Hálaadásaként Babits Mihály Eucharisztia című versét adta elő. A színművész bevezetőként elmondta, a költő ezt a verset trianoni fájdalmában írta. 2020-ban, a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében lesz Trianon 100. évfordulója is. Babits verse harmonizál Beer Miklós püspök prédikációjával, illetve Ferenc pápa csíksomlyói gondolataival is, aki a magyar szentek földjén először Máriát köszöntötte. Majd Szent II. János Pál pápát idézte, aki azt mondta: a legbiztosabb út az Atyához Márián keresztül vezet. 

Adjatok hálát mindenért! Szent Pál felszólításának gondolatával fejezte ki köszönetét az ezüstmisés Palánki Ferenc, aki először mindenért és mindazokért köszönetet mondott Istennek, akik segítették, hogy válaszolni tudjon Isten meghívására. A hála szavai szóltak szülei, családtagjai, paptestvérei felé is; különös szeretettel imádkozott elhunyt édesanyjáért és testvéréért. Majd hangsúlyozta: minden érdeme nélkül, bűnei ellenére Isten feltétel nélkül szereti őt, és ezt mindannyian elmondhatjuk. Isten várja, hogy erre válaszoljunk személyes életünkkel és szolgálatunkkal.

Visszaemlékezett Miklós püspökkel való találkozásuk első élményére, amely egy mély, és azóta is életét meghatározó gondolattal kezdődött. Eszerint a keresztény kötőszó nem a csak, hanem az is kell hogy legyen. Ne zárjuk ki a másikat az életünkből, szeretetünkből, mert akkor nem jutunk sehová. Igyekezni kell életünket elveinkhez igazítani, mert különben az elveink fognak igazodni az életünkhöz.

Végül Pál József Csaba temesvári püspököt idézte, aki az elmúlt napokban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjainak tartott lelkigyakorlatot. A lelkigyakorlat-vezető egy filozófust idézve mondta: ha az égre mutatok, a bölcs ember nem az ujjat nézi, hanem az eget. Palánki püspök atya hangsúlyozta, a több mint ötszáz ember nem miatta jött el ünnepelni, hanem hogy az égre nézzenek, és meglássák Istent.

Köszönetet mondott tehát, hogy életével, papságával Istenre mutathat, és kérte a hívek imáját, hogy minél tisztább, egyértelműbb jel lehessen: olyan, aki Istenre, az igazi otthonunkra mutat, arra a szeretetközösségre, az igazi boldogság forrására, ahová mindannyian vágyakozunk.

A szentmisét követően Csesztve minden lakójának őszinte szeretetéből részesülhettek a jelenlévők, hiszen senki sem mehetett haza apró finomságaik megkóstolása nélkül.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria