Elhunyt Bálint Anna erdélyi szociális testvér

Külhoni – 2020. november 16., hétfő | 18:11

Bálint Anna szociális testvért életének 88., fogadalmas életének 63. évében, 2020. november 13-án magához szólította az isteni Jegyes.

Bálint Anna Székelyszenttamáson született 1933. február 25-én. Négy testvérével együtt olyan családban nőhetett fel, ahol az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlása természetes dolognak számított. Kisgyermekként született meg benne a szerzetesi élet utáni vágy, már 12 éves korában elhagyta szülőfaluját; Zsidó Alberta testvér a kolozsvári anyaházba vitte a kislányt. Annuska később így emlékezett vissza erre az eseményre: „Mindenképpen apáca szerettem volna lenni, anélkül, hogy tudtam volna, mit jelent ez.” Három évet tölthetett csak vágyai helyszínén – ahol zsenge kora miatt nyilván fogadalmat még nem tehetett, hiszen a szerzetesrendek feloszlatása miatt neki is el kellett hagynia a közösséget és az anyaházat. Egy zsidó családnál vállalt munkát, két évig háztartási alkalmazottként dolgozott, majd elvégzett egy négyéves élelmiszeripari technikumot Kolozsváron, hogy megélhetését biztosítsa.

Az Istennek szentelt életről nem mondott le: áldozatot hozott azért, hogy minden reggel korán szentmisére mehessen, és végezte Szűz Mária kis zsolozsmáját. Kitartásának megvolt a jutalma, hiszen a szétszóratás sem volt képes megtörni a szociális testvérek elhivatottságát: többen Kisbácsból – ahová a hatóságok kilakoltatták őket – titokban visszajöttek Kolozsvárra, és próbálták a közösségi életet megélni más formában, de az eredeti szellem szerint. A kis közösségben mintegy folytathatta a „képzését”, lassan-lassan kialakult lelkében a szerzetesi élet mélysége, szépsége ilyen mostoha körülmények között is.

Első fogadalmát 1957-ben, a gyergyóhodosi (Salamás község) templomban, zárt ajtók mögött tehette le az akkori elöljáró, Auguszta testvér jelenlétében, aki ide rejtőzött el a hatóságok elől. (Gyémántfogadalmát 2017-ben ugyanitt ünnepelhette meg.) 1954-ben Auguszta testvér kérésére Kolozsvárra költözött, hogy az ottani idős, beteg testvérek ápolásában segítsen. 1967-ben Désen tett örökfogadalmat.

Az 1990-es változások után újraszerveződött nemcsak a Szociális Testvérek Társasága, hanem annak kültagsága is. A közösséghez kapcsolódó dési kültagokat Annuska testvér gyűjtötte egybe és kísérte három évtizeden keresztül. A kültagközösség az ő vezetésével a város szegény és idős lakosait látogatta, segítette anyagilag és lelki szempontból egyaránt. Ünnepek előtt kis ajándékcsomagokkal örvendeztették meg a rászorulókat. Annuska imádkozott a bármilyen ínségben lévőkért, akihez szükséges volt, papot hívott.

Fáradhatatlan munkása volt Isten országának még 88. életévében is: szolgálat közben, a szegényeknek szánt csomagok előkészítése közben kaphatta el a Covid-19-fertőzést is, aminek következtében három hét küzdelem után adta vissza lelkét a Teremtőnek. Amikor a pozitív teszteredményt megkapta, és rosszabbodó állapota miatt kórházba került, telefonon elbúcsúzott a közösségtől: mindig derűs, reménnyel teli lelkülete most sem zárta ki a gyógyulás lehetőségét, de békével nézett szembe a hazatérés lehetőségével is. November 13-án magához szólította az Úr.

A Szociális Testvérek Társasága Romániai Kerülete legidősebb tagjának temetése november 16-án reggel 9 órakor volt, utána gyászmisét mondtak lelki üdvéért.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria