Elhunyt Barsi Ernő néprajztudós

„A hallott szó elvész, a leírt megmarad” – e latin mondással kezdődik Barsi Ernő egyik könyve, amely mottója is lehetne egy kutató élet munkásságának. A mindig fáradhatatlan tanár úr olthatatlan szeretete a magyarság és a népi kultúra iránti generációk számára mutatott irányt, és jelölte ki az utat. Meg kell őrizni gyökereinket, vallotta.

1920. június 28-án született Sályban, nehéz időkben, az első világháború végén. A sárospataki református gimnáziumot 1938-ban végezte el, majd 1942-ig a teológiai akadémiára járt, szintén Sárospatakon. Közben tanára, Szabó Ernő segítségével magánvizsgát tett a zeneakadémián. A hegedű tanszakon, majd később a hegedűtanár-képzőn végzett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán 1970-ben doktorált szellemi néprajzból.

Élete végéig tanított, imádkozott, énekelt és publikált. Több száz néprajzi és népzenei tanulmánya, könyve jelent meg; ismeretterjesztő és tudományos írásai Magyarországon és külföldön is ismertek, népszerűek. Bármikor és bárhol a magyar világban közönség elé állt, Várvidéktől Erdélyen át Kanadáig, telt ház fogadta.

Hitvalló ember volt, akinek tanítványok ezrei áldják a nevét. Élete, életműve példa – olvasható a volksgruppen.orf.at honlapon.

A néprajztudós augusztus 8-án, csütörtök délután, 93 éves korában csendesen elaludt.

Győri Egyházmegye/Magyar Kurír