Elhunyt „a Forma-1 plébánosa”

2018. szeptember 25. kedd 19:14

Sergio Mantovani szeptember közepén 92 éves korában megtért Teremtőjéhez. A F1-es versenyzők plébánosának is nevezett Don Sergio életét elsősorban természetesen Istennek szentelte, de utána a pilóták következtek. Méhes Károly újságírónak, az F1classic blog szerkesztőjének nekrológját olvashatják.


Aki előtt még Niki Lauda is örömmel megemelte a sapkáját © MÉHES K.

Sergio Mantovanit az autóversenyzők papjának hívták, ehhez az is elég jel volt, hogy ugyanezzel a névvel létezett egy pilóta is, aki amolyan úrvezetőként rajthoz állt néhány nagydíjon az ötvenes években, igaz, minden különösebb siker nélkül. Aztán egy balesetben, az 1955-ös Valentino Nagydíjon elvesztette az egyik lábát, de legalább életben maradt, és ez akkoriban már önmagában eredménynek számított. Ahogy a nagy Fangio mondta az 1958-as monzai futam végeztével: „Jó kis verseny volt, senki sem halt meg.”

A mi Don Sergiónk 1953-ban öltözött be, és mint aki Isten szolgálatát egy különös területen kívánta elmélyíteni, mind több időt töltött szülővárosának, Modenának egyik büszkeségénél, a Maserati cégnél. Az olaszok istenes népek, ki ne örült volna egy eleven őrangyalnak: szerelőtől versenyzőig mindenki szívesen látta. A korszak nagyjaival, Jean Behrával, Juan Manuel Fangióval és Stirling Moss-szal is baráti viszonyba került.

Don Sergio imáiból sosem felejtette ki a versenyzőket –
de ennél többet is tett értük

Mintha csak elöljárói is jó szemmel nézték volna a versenyzők papjának ténykedését, 1959-ben kinevezték a Szent Katalin-plébánia élére, ami ott állt a Viale Ciro Menotti melletti hídnál, egy kőhajításnyira a Maserati-főhadiszállástól.

A padre különösen jóban lett a francia Jean Behrával, akivel mély beszélgetéseket folytattak, többek között arról, vajon mi marad egy autóversenyző után, ha meghal. Behra – aki egyik fülét már elvesztette egy írországi futamon – komolyan hitt benne, hogy az autóversenyzők nem gazdag playboyok, se nem veszélyt kereső félőrültek, akiknek a közvélemény gyakran hiszi őket. Elhivatott, intelligens, átlagon felüli reflexekkel rendelkező férfiakról van szó, mondogatta, máskülönben nem lennének képesek egy 200 kilométer/órás sebességgel száguldó versenygépet uralni. Aztán egy ízben, a modenai autodromo boxfalán ücsörögve Behra különös módon arról kezdett el beszélni, hogy milyen fontos a gyerekek nevelése, főképp a kicsi korban.

„Építsen egy szép nagy, világos óvodát a gyerekeknek, atyám. Ebben az életkorban hadd legyen még öröm az élet a számukra, lesz még elég sötét nap az életükben később” – mondta filozofikus hangulatban a francia pilóta, és mintha csak saját sorsát vizionálta volna: egy héttel később a berlini AVUS-on Porschéjával karambolozott, s egy villanyoszlopnak ütközve szörnyethalt. 


Don Sergio szívesen emlékezett Enzo Ferrarira, akinek jó barátja volt

Mint kiderült, Behra nem a levegőbe beszélt, amikor az óvodaalapításról ábrándozott. Egy csekély összeget hagyott Don Sergióra, majd amikor mindez nyilvánosságra került, több pilóta és csapattulajdonos is hozzájárult a nemes cél megvalósításához. Az óvoda megépülhetett, és az első csoportját természetesen Behráról nevezték el. A második egy, a helybéli Junior Formula során időközben (1960 októberében) halálos balesetet szenvedett Giuseppe Farandáról kapta a nevét, míg a harmadik csoport Eugenio Castellotti nevét vette fel, aki 1957-ben hunyt el a modenai pályán, egy Ferrari tesztelése közben. Sajnos, mire az óvoda teljesen elkészült, Monzában meghalt Wolfgang von Trips is, aki még ott volt az alapkő letételekor – az ő nevét kapta a negyedik csoport. Egész Modenában ez volt akkoriban a legmodernebb gyermekintézmény: nagy, világos terekkel, kápolnával, terasszal, kerttel és sok szép játékkal. 1961. december 3-án avatták fel, a már visszavonult Juan Manuel Fangio vágta át a szalagot. Jelen voltak Faranda szülei, Castellotti édesanyja, Behra özvegye, és tiszteletét tette a Maserati részéről Omer Orsi és a Serenissima csapat alapítója, Volpi herceg is. Ott álltak az első kis óvodások, frissen vasalt köténykéjükben és masnival a hajukban, míg a modenai püspök megható beszédet mondott: „Legyenek ezek a gyerekek a már elhunyt autóversenyzők őrzőangyalkái, és főképp azokéi, akik még élnek, és a pályákon köröznek a jövőben is!”


Don Sergio a versenyzők emlékműve előtt

Don Sergio azonban nem elégedett meg ennyivel. Továbbra is áldozatos istápolója volt az örök versenypályákra távozott pilóták emlékének, így aztán az intézmény falán egyre több emlékfelirat sorakozott az évek múltával. A lista csak nőttön nőtt: Bonetto, Marimon, Ascari, Castellotti, de Portago, Sighinolfi, Musso, Collins, Hawthorn, Schell, Faranda, Cabianca, Crivellari, von Trips, Rodriguez… Egész falak teltek meg nevekkel és emléksorokkal. De jöttek tovább a többiek: Bandini, Clark, Scarfiotti, Courage, McLaren, Rindt és Giunti...

Don Sergio pedig amellett, hogy továbbra is elengedhetetlen szereplője volt az olasz futamoknak, fáradhatatlanul dolgozott – a szó minden értelmében – emlékművén: az iskolává bővülő intézmény kertjében 1971-ben elkészült a modenai szobrász, Marino Quartieri szobra, a hat méter magas Ara-emlékmű. Egy versenykocsiból kinövő óriási szárny szökik az ég felé, ami egy hatalmas talapzaton áll: erre vannak felvésve az életüket vesztett versenyzők nevei, és körben mindazoknak a cégeknek, gyártóknak a szimbólumai, amelyek valamilyen módon kapcsolatban állnak az autóversenyzéssel.


Don Sergio az első Magyar Nagydíjon is jelen volt 1986-ban, itt épp Regazzonival társalog a Ferrari-boxban © SZ. KONCZ I.

Újabb hét évvel később, azaz 1978-ra Don Sergio elérte, hogy új plébánia épüljön, majd 1987-re elkészült a Casa della Gioia e del Sole, vagyis az Öröm és a Nap Háza: egy modern, minden kényelemmel ellátott szociális otthon, ahol nyolcvanhét idős embert tudtak elhelyezni. Itt töltötte élete utolsó három évét a nagy Gigi Villoresi, a háború előtti, majd azt követő évek egyik legjelesebb olasz pilótája. A legutóbbi építkezés 1997-ben ért véget, amikor elkészült az új tornaterem, amit az 1986-ban elhunyt pilótáról, Elio de Angelisről neveztek el. És ennek a kapcsolatnak is micsoda története van! Don Sergio nem csupán a versenypályákról ismerte de Angelist, de a családdal is baráti kapcsolatba került. Fia halála után Giulio de Angelis egy különösen értékes festményt ajándékozott a Santa Caterina-i plébániának. Ám két héttel később a dúsgazdag üzletembert túszul ejtették szardíniai villájában. Don Sergio azonnal „szolgálatba helyezte magát”, és közvetítőnek ajánlkozott a túszejtők és a család között. Ebben a minőségében bizonyos éjszakákon száz és száz kilométert vezetett le a leglehetetlenebb szardíniai utakon, hogy információkat adjon át az egyik és a másik félnek. Öt hónapon át folyt ez az egyezkedés, míg végül a két fél megegyezett, hogy mekkora összegért engedik szabadon Giulio de Angelist. Ekkor hajtotta végre Don Sergio az igazi hőstettet: elvállalta, hogy ő marad a banditák fogságában addig, amíg a pénz meg nem érkezik. Végül is három napon át tartották fogva, majd szabadon engedték.

Imolából szinte sosem hiányzott a közeli Modenában szolgáló atya © MÉHES K.

Én már úgy ismerkedtem meg vele 1993-ban, mint élő legendával. Először Imolában láttam: egy pap, fekete öltönyben, hajtókáján ezüst kereszttel, kezében fekete aktatáska, a nyakában a FIA-belépő. Két Ferrari-kamion között állt, mosolygott, és örült, hogy mindenki odasiet hozzá, igyekszik megszorítani a kezét. És aztán találkoztunk Monzában, aztán megint Imolában, Monzában – és így tovább. Egy idő után mi is régi ismerősként paroláztunk. Olaszul beszélt hozzám, én meg csekélyke szókincsemmel válaszolgattam: sì, , bene…, Ungheria…, molto grazie.

Utoljára a 2016-os monacói hétvégén futottunk össze, és úgy üdvözölt, mint régi jó cimboráját, mi több, ő kérte, hogy közös fotó készüljön rólunk.

Isten nyugosztalja, Don Sergio!

Forrás: Méhes Károly/f1classic.reblog.hu

Fotó: Méhes Károly 

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
papi-szolgalat-kommunizmus-idejen-varju-imre-atyaval-beszelgettunk-20181022155222
Papi szolgálat a kommunizmus idején – Varjú Imre atyával beszélgettünk

Varjú Imre azok között a papok között volt, akik 1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, majd a megtorlás idején börtönbe kerültek. A súlyos történelmi pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdeztük őt. A 2014-ben készült interjúnkat olvashatják nemzeti ünnepünk alkalmából.

12:00
az-eucharisztia-az-egyhaz-eletenek-forrasa-egyhazmegyei-eucharisztikus-lelkinap-oroshazan
Az Eucharisztia az Egyház életének forrása – Egyházmegyei eucharisztikus lelkinap Orosházán

A második előkészületi évre meghirdetett mottó jegyében szerveztek egyházmegyei lelkinapot október 20-án a Békés megyei Orosházán. Az eseménynek a város Jézus Szíve-temploma adott otthont, melynek szomszédságában áll az egyetlen olyan kültéri emlékmű, melyet az 1938-as kettős szentévben állítottak.

2018. október 22. hétfő