Elhunyt Frank Miklós atya

Kitekintő – 2010. szeptember 28., kedd | 15:23

2010. szeptember 28-án 86 éves korában elhunyt dr. Frank Miklós, a müncheni St. Gabriel kolostor házi lelkésze, az ÉLETÜNK szerkesztőbizottságának tagja, magyar lelkinapok és lelkigyakorlatok gyakori vezetője a nyugat-európai magyar egyházi közösségekben, a Magyar Karitász egykori vezetője, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének és a Szövetség Német-nyelvterületi delegációjának vezető káplánja, a Debrencen-Nyíregyházi Egyházmegye papja.

Budapesten született, orvoscsaládban, 1924. május 23-án. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte 1934–től 1942-ig, ott is érettségizett. Ezt követően felvételét kérte a nagyváradi egyházmegyébe, amelynek papnövendékeként előbb két év filozófiát végzett 1942 és 1944 között a szatmári püspöki szemináriumban, majd 1944–től 1946-ig Nagyváradon tanult teológiát. Boldog emlékű Scheffler János, a szatmár-nagyváradi egyházmegye vértanú püspöke 1946–ban Rómába küldte, ahol a Gregoriana egyetemen kiegészítő filozófiai tanulmányokat folytatott. 1947–től püspöke utasítására az innsbrucki Canisianum növendékeként elvégezte a négy éves hittudományi kurzust az ottani egyetemen. 1950. március 26-án szentelte pappá Paulus Rusch innsbrucki püspök a Canisianum kápolnájában. Első miséjét Grazban, a Szent Vér főplébánián mondta. Ezt a rádió is közvetítette, így szülei, akiket természetesen nem engedtek kiutazni, legalább a rádión keresztül követhették a primíciát.

1951 és 1953 között letette a teológiai doktorátust megelőző szigorlatokat, de mielőtt nekilátott volna a disszertáció megírásának, az innsbrucki püspök egy közeli tiroli falu, Lans lelkészévé nevezte ki. Evvel párhuzamosan 1954–től 1959-ig az Innsbrucki Magyar Gimnáziumban tanított hittant és latint, 1956 telétől pedig a magyar menekültek között végzett lelkészi szolgálatot az Ötztal-i és a Zillertal-i táborokban.

1959-ben László István burgenlandi püspök, az ausztriai magyar papság vizitátora közbenjárására átköltözhetett Rómába, ahol végre elkezdhetett doktori munkáján dolgozni, amelyet Karl Rahner vezetése alatt 1961-ben befejezett. 1961 júliusában került sor a promocióra. Római évei során, 1959 és 1962 között egyházjogi tanulmányokat is végzett a Lateráni Egyetemen, ahol egyházjogból licenciátusi fokozatot szerzett.

Lelkipásztori évek következtek: az olaszországi magyarok lelkészeként 1967-ig Trieszttől Capuáig járta a menekülttáborokat és igyekezett lelkileg, és a kivándorlási ügyekben is, segíteni a főként a Vajdaságból és Erdélyből érkezett magyarokat. Ugyanakkor gondjaira volt bízva a római magyar lelkészség, és ezzel együtt a Rómában tanuló magyar diákok lelki gondozása. Erre az időre esik a világ karitász szervezeteit összefogó Caritas Internationalis főtitkár-helyettesévé történt kinevezése 1965. áprilisában. Két évvel később az olaszországi magyar lelkészi teendőket átadhatta Asztalos Jánosnak, részben Salamon László kapucinus atyának, megtartva 1973-ig a római magyar lelkészséget, amelyet aztán Kovács Angelus kapucinus atya vett át.

1976-ban Georg Hüssler prelátusnak, a Caritas Internationalis újonnan megválasztott elnökének kérésére, aki egyben a Német Karitász elnöke is volt, a németországi Freiburgba költözött, az ő személyes referenseként a nemzetközi karitász-ügyek intézésére. Ezzel párhuzamosan elvállalta az Elzászban élő magyarok lelkipásztori gondozását is.

A Német Karitásszal kötött szerződés lejárta után, 1983-ban a müncheni Szabad Európa Rádió katolikus magyar egyházi adásainak szerkesztője lett és egyben a Jó Pásztor nővérek házi lelkésze. Rádiós munkáját a magyar adások megszűnéséig, 1993. október 31-ig végezte, annak ellenére, hogy 1990-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kérésére elvállalta a Magyar Karitász újraszervezését, amelyet 1945-ben a kommunista kormányzat megszüntetett. A következő tíz év alatt megtörtént az országos karitász-hálózat kiépítése, az egyházmegyékben és a plébániák nagy részében sikerült karitász-szervezetet létesíteni és ezzel megerősíteni a keresztény szolidaritás alapjait. 2000-ben a Magyar Karitász vezetését Nagy Károly atya vette át tőle.

Írásai jelentek meg a Katolikus Szemlében és rendszeresen az Életünkben.

1976. januártól a Magyar Máltai Lovagrend káplánja, 1996-tól konventuális kápláni rangban és a magyar Szövetség lelki vezetője.

Szolgálata elismeréseként: 1994-ben Surján László népjóléti miniszter a Magyar Köztársaság Pro Caritate emlékéremmel tüntette ki; 1999. június 21-én II. János Pál pápa kinevezte pápai prelátusnak; 2001. júliusában Madl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság tiszti Keresztjét, 2004. májusában pedig Fra Andrew Bertie, a Máltai Lovagrend nagymestere a kápláni nagykeresztet adományozta számára.

Idős kora ellenére, ha csak tehette, részt vett a magyar lelkipásztori munkában előadások, lelkinapok tartásával és rendszeres találkozókon összefogja a München és környékén élő magyar máltai lovagok közösségét.

Dr. Frank Miklós prelátus 2010 nyarán autóbalesetben súlyos sérüléseket szenvedett, betegségéből többé nem épült fel és szeptember 28-án reggel meghalt a müncheni Barmherzige Brüder Kórházban.

A temetésről később történik intézkedés, további tájékoztató: Magyar Katolikus Misszió, D-81925 München, Oberföhringer Str. 40, T: +49-89/982637,
info@ungarische-mission.de , www.ungarische-mission.de

Magyar Kurír