„Kezeimnek fölemelése esti áldozat” – Előszenteltek Liturgiája Debrecenben

„Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst, a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt.” Az Előszenteltek Liturgiájának jellemző éneke a 140. zsoltár kezdősora, amit egészen nagyszerdáig éneklünk. Eszünkbe kell juttatnia, hogy figyelmünknek, szavunknak, kérésünknek, vágyunknak fölfelé, az Isten felé kell igazodnia, nem máshová – ezekkel a gondolatokkal kezdte tanítását Kocsis Fülöp, és hangsúlyozta, hogy az e naphoz tartozó, a Teremtés könyvéből vett, az ember teremtését elbeszélő szentírási rész is félelmetes súllyal figyelmeztet minket: nagyon nem mindegy, hogy hová igazodik a lelkünk, figyelmünk. 

Ettől a történettől függ számunkra minden. Isten saját képére alkotja meg az embert, és neki ad mindent. Ám amikor az ember megkapja ezt a hatalmat, beleszédül, és elfelejti, hogy az Isten képmásaként kellene uralkodnia – magyarázta a főpásztor.

Ha tekintetünket az Úrra szegeznénk, sok mindent megértenénk a gondolataiból. Könnyedén fölfognánk, hogy segítő parancsai és megszabott határai értünk vannak.

Rájönnénk, hogy tévelygésünket is ő hozta helyre azzal, hogy leszállt közénk és végső megalázkodást vállalt értünk. Az ember, mikor megtudta, hogy uralkodóvá fog válni, tekintetét levette Istenről, és csak arra figyelt, amit uralni akart. Ez vezetett végzetes céltévesztésre. Holott az uralkodás nem más, mint odaadás és szolgálat – hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

Döbbenetes, meddig jutott már ez a vakság a mai világban. Az ember már azt a józan, boldogító igazságot is megkérdőjelezi, hogy az Isten saját képmásaként férfinak és nőnek alkotta az embert. A világunkat jellemző félelmetes, kaotikus gondolkodás végképp leleplezi, hogy mennyire félreértettük Istennek azt a szándékát, amikor uralkodást bízott ránk – emelte ki a metropolita. – Az, hogy férfinak és nőnek alkotott minket a Teremtő, csodálatos, kibontható, kibontandó ajándékot jelent.

Egészen másképp uralkodik a férfi és másképpen uralkodik a nő, másképpen szolgál a férfi és másképpen a nő. S amikor az ember Istenre figyel, akkor talál rá ezekre az igazságokra, akkor fedezi föl saját magát, akkor érti meg emberi, férfiúi és női mivoltát. Akkor érti meg, mit jelent a férfi és a nő. Még pontosabban: mit jelent az, hogy férfi vagyok vagy nő vagyok. Akkor tisztul le az Istennel való kapcsolatunk, mert férfi és női mivoltunkat is csak az Istenben tudjuk értelmezni. A szerelmet, a férfi és nő egyesülését is csak Istenben lehet értelmezni, hiszen az is az ő isteni lényegének része. Ezért nagyon lényeges, hogy mindig figyeljünk Istenre, mert ma már világosan láthatjuk, hogy az eltévedt gondolkodás milyen abszurd dolgokba fut bele – figyelmeztetett a főpásztor. 

Tanítását zárva azt kívánta, az Előszenteltek Liturgiájának énekeit énekelve mindig jusson eszünkbe, hogy figyelmünk Istenre, fölfelé, őhozzá „igazodjék”. Akkor megértünk nagyon sok mindent a világról, önmagunkról, de legfőképpen megérthetjük, mit jelent Isten felénk forduló személyes szeretete.

*

Az Előszenteltek Liturgiája a bizánci egyház sajátos nagyböjti szertartása. Alapvetően szerdán és pénteken végzik, de lehet más napokon is, valamint a nagyhét első három napján. Ősi előírás szerint nagyböjtben nem végeznek hétköznapokon Szent Liturgiát, az egyház azonban hetente kétszer biztosítani akarta az áldozást híveinek, éppen a böjtben való megerősítésért. Így alakult ki az előre megszentelt áldozatok liturgiája, amely egy ünnepélyes vecsernyéhez kötött áldoztatási szertartás. Az első része követi a nagy alkonyati istentisztelet menetét, a második pedig a Szent Liturgia anafora utáni, a szentáldozáshoz kötődő részét.

A keleti egyház különleges nagyböjti szertartásáról bővebben ITT olvashatnak.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szöveg: H Varga Eszter

Fotó: Domokos Éva

Magyar Kurír