Enzo Bianchinak el kell hagynia az általa alapított bosei kolostort

Kitekintő – 2020. május 29., péntek | 17:37

A bosei ökumenikus közösség május 27-én tette közzé az apostoli vizitáció eredményét: Bianchitól és a közösség három másik tagjától azt kéri a Szentszék, hogy költözzenek máshová. A kérés azzal van kapcsolatban, ahogyan az alapító gyakorolta a vezetői hatalmát.

Pietro Parolin bíboros államtitkár írta alá azt a Ferenc pápa által jóváhagyott rendeletet, amely a januárban lezárult apostoli látogatást követő „hosszú és elmélyült megkülönböztetés” nyomán született meg. A döntés értelmében a bosei közösség négy tagjának le kell mondania feladatairól és el kell hagynia a kolostort.

Ferenc pápa ugyanis apostoli látogatást rendelt el, miután „komoly aggodalomra adott okot az a sok jelzés, ami a Szentszékhez érkezett arról, hogy közösségükben feszült és problémás helyzet uralkodik az alapító hatalmának gyakorlása, a közösség irányítása és a testvéri légkör tekintetében” – írják a bosei kolostor által kiadott közleményben. Hozzáteszik, hogy tekintettel a közösség jelentőségére az Egyházban és az ökumené terén, és arra, hogy ezt a fontos szerepet gyengíti vagy akár meg is semmisítheti a belső egyet nem értés, a Szentatya megbízható és bölcs embereket küldött a helyzet kivizsgálására, időt szánva a meghallgatásra. 2019. december 6. és 2020. január 6. között zajlott a vizitáció, ezt követően a vizitátorok „átadták a Szentszéknek beszámolójukat, amelyet az alapján dolgoztak ki, hogy a közösség minden tagja szabadon rájuk bízta tanúságtételét”.

„Hosszú idő telt el imádsággal és megkülönböztetéssel, míg a Szentszék 2020. május 13-án kibocsátotta a rendeletét” – magyarázzák a közleményben. Hozzáteszik, hogy a rendelet tartalmát a legnagyobb diszkréció mellett közölték velük, tiszteletben tartva az érintettek személyiségi jogait. Azonban miután néhány érintett bejelentette, hogy nem fogadja el a rendelkezéseket, fontosnak tartották elmondani, hogy az intézkedések négy személyt érintenek: Enzo Bianchi, Goffredo Boselli, Lino Breda testvéreket és Antonella Casiraghi nővért. 

A közlemény ismerteti, hogy az államtitkár levelet írt a közösségnek és Luciano Manicardi elöljárónak, amelyben kifejezte, hogy „a Szentszék reménnyel tekint a jövőbe, kijelöli a megújulás folyamatának fő vonalait, bízunk benne, hogy mindez valóban megújulásra ösztönzi monasztikus és ökumenikus életünket. Ebben a pünkösdi készületi időben azért fohászkodunk, hogy új erővel áradjon ki a Szentlélek minden szívbe, meghajlítsa, ami kemény, felmelegítse, ami fagyos, kiegyenesítse, ami eltévelyedett és segítsen mindenkinek, hogy ne a személyes érzései kerüljenek előtérbe, hanem a Lélek működése”.

Maga Bianchi többek között ezt írta a rendelet kibocsátásakor: „Értem, hogy a jelenlétem gondot okozott. Most új erőforrássá kell alakítani. Talán távolról, de a szándékok és a remények megújult egységében.” A párbeszéd azonban folyamatosan zajlik az alapító és a pápai küldött, Amedeo Cencini között, szeretnének olyan megállapodásra jutni, ami segít továbbmenni a mindenki számára oly fájdalmas szakadás után. Az Enzo Bianchi alapította bosei közösséget nagyon sokan szeretik, a biellai egyházmegye püspöke, Roberto Farinella is elmondta, hogy a köztük kialakult testvéri közösség nem csökken, imádkoznak a testvérekért és azért a sok emberért, akik lelki ajándékokat merítenek a bosei közösség kincseiből. Az elöljáró és a közösség sok támogató üzenetet is kap.

Az olasz egyház „nagy bölcse”, a kilencvenéves jezsuita, Bartolomeo Sorge azt tanácsolja Bianchinak, fogadja szeretettel a szenvedés próbatételét: „Amikor az Egyház beavatkozik, akkor meg kell csókolni az Egyház kezét, aki az édesanyánk és nem áll érdekében feláldozni gyermekeit. Később pedig látszanak majd a gyümölcsök, az elszenvedett csapások hitelessé teszik Isten művét. Azt tanácsolom ezért Bianchi atyának, csomagoljon össze és menjen, ahová küldik, és tegye ezt örömmel.”

1965. december 8-án, a II. vatikáni zsinat lezárásának napján Enzo Bianchi úgy döntött, a Bose környéki tanyavilágba költözik. Az első testvérek, köztük egy nő és egy protestáns lelkipásztor, három év múlva csatlakoztak hozzá. Attól kezdve reggel, délben és este énekes zsolozsmát mondtak, együtt dolgoztak, gyakorolták a befogadást, tanulmányozták a Szentírást és a monasztikus hagyományt.

Ma körülbelül nyolcvanan tartoznak a közösséghez, férfiak és nők egyaránt, a katolikusokon kívül vannak protestánsok és ortodoxok is. A közösség kezdettől fogva ökumenikus jellegű: nem keresték, hanem ajándékként kapták ezt a lehetőséget, amelyet igyekeznek gyümölcsöztetni, tevékenyen munkálkodnak a keresztények egységéért.

A közösségi imádságon kívül fontosnak tartják az egyéni imát, ezt segíti mindennap a lectio divina: a közösség egy tagjának felolvasását a vendégek is meghallgathatják. Szombat este a közösség tagjai a vendégekkel együtt imavirrasztással készülnek a vasárnapi eucharisztikus szertartásra. Elolvassák a vasárnapi szentmise szövegeit, és a perjel vagy egy másik testvér segít a megértésükben.

A bosei szerzetestestvérek egyszerű életet élnek, imádságból és munkából állnak napjaik. Mindenki maga keresi meg a kenyerét, a közösség a tagjai által keresett pénzből él. Különféle szakmákban dolgoznak: van gyümölcsös- és veteményeskertjük, kerámia-, ikonfestő- és asztalosműhelyük, könyvkiadójuk, nyomdájuk, foglalkoznak biblikus és kateketikai kutatással.

A vendégszeretet, vendéglátás fontos része a közösség életének. Különösen szívesen fogadják azokat, akik szeretnék megtapasztalni a közösségi életet, vagy szeretnének egy kicsit elvonulni, csendben lenni. Várják azokat, akik szívesen részt vesznek életükben, imádságukban, vagy szeretnék megvitatni a testvéreikkel a világgal, az Egyházzal kapcsolatos kérdéseiket.

Enzo Bianchi 1968-ban alapította meg a közöséget, amely kezdettől fogva az ő vezetése alatt működött. A perjel 2016. december 26-án, a rendi káptalanon jelentette be lemondását, amely január 25-én lépett hatályba. Utóda Luciano Manicardi lett.

(Forrás: Monasterodibose.it)

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News; Avvenire

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria