Évtizedek óta a fiókban heverő könyv jelent meg a politikusként ismert győri kanonokról

Jánosi Gyula (1910–1978) nem az asztalfióknak szánta művét. A kézirat végső változata 1978-ra készült el, ám az akkori politikai helyzetben nem sok esély volt a megjelenésre. Bár Giesswein Sándor (1856–1923) politikai tevékenysége a munkássághoz kötődik, mivel katolikus pap, sőt kanonok volt, így a kommunista rendszerben nemkívánatos személyként nem jelenhetett meg a róla szóló mű.

Reisner Ferenc rektor köszöntőjében kiemelte, Giesswien Sándor a Jóistentől kapott karizmáit ki tudta fejteni.

A rohanó világban irigykedve tekinthetünk rá; talán mi is le tudjuk lassítani életünk fordulatszámát, hogy ráfigyelhessünk a lényegre: a Jóistenre. Okoljunk az ő életéből, hogy a legtöbbet ki tudjuk hozni önmagunkból, abból, amit a Jóisten nekünk ajándékozott – ajánlotta.

Papi mivoltából fakadóan nagyon elkötelezetten akart tenni a nehéz sorban élőkért Giesswein Sándor – fogalmazott Veres András győri megyéspüspök, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyház egyik alaptevékenysége a karitász, vagyis a szegények és rászorulók segítése.

Ezt Giesswein nemcsak megértette, hanem össztársadalmi szinten akart egy – ezt a célt minél jobban megvalósító – szervezetet is létrehozni. Az Egyház hosszú évszázadokon keresztül a gazdasági élet cselekvő részese volt, de a karitatív munkában is élen járt. Az 1948 utáni történelemtanítás eltorzítva mutatta be az Egyháznak a közéletben és a gazdasági életben betöltött szerepét, holott kiemelkedő személyek – mint Giesswein Sándor kanonok és sokan mások – odafigyeltek a szegényekre is.

A szerzőről szólva Veres András elmondta, négy évig a történelemtanára volt, de soha nem tudták meg róla, hogy tudományos munkát is végez. „A szerzetes megtestesítőjét láttuk benne, amit tanított, hiteles volt, sok tankönyvön kívüli anyagot is megtudtunk tőle, de a magánéletéből és a tanításon kívüli munkájából többet nem” – fogalmazott a főpásztor.

Adja Isten, hogy Giesswein Sándor munkásságát egyre többen megismerjék, és érezzenek szándékot arra, hogy az életművét még bővebben másoknak is bemutassák, de legfőképpen kövessék. Nagy tudású és képességű személyiség volt ő, akiről keveset tudunk, de sokaknak meg kellene ismerni az életét – zárta köszöntőjét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

1802-től 1950-ig nagyjából kiszámítható pálya volt a bencéssé válás folyamata a rendbe lépéstől a fogadalmakon keresztül a tanulmányok elvégzésén át a pappá szentelésig, majd vagy tanítottak és mellette tudományos munkát végeztek, vagy a plébániákon láttak el lelkipásztori szolgálatot a szerzetesek – vázolta egykori rendtársai életét Várszegi Asztrik. Az emeritus főapát elmondta: Jánosi Gyula – aki neki történelemből vezető tanára volt – sok változást megélt. Latin–történelem szakos tanárként végzett, tanított Sopronban, Győrött. Publikált a Pannonhalmi Szemlében, a Vigiliában és más folyóiratokban, és a Pedagógiai Lexikon munkatársa is volt. Fő munkája Giesswein Sándor életének és munkájának a kutatása volt.

„Világos áttekintésű könyv” – méltatta a kötetet Csóka Gáspár OSB, akinek Jánosi Gyula szintén a vezetőtanára volt. Kiemelte, hogy a mű értékelésénél figyelembe kell venni, hogy 1978-ban fejeződött be ez a munka. Bármennyire is reménytelen volt a kiadása, kezdettől fogva úgy állt hozzá a szerző, hátha mégis megjelenhet, ezért úgy utalt a hivatkozott forrásokra, hogy az állami lektor érdemesnek találhassa. A korabeli középiskolai történelemtanári zsargont használja, ez szintén az 1978-as állapotokat tükrözi.

A kötet nem pusztán életrajz – hívta fel a figyelmet a bencés szerzetes. – Giesswein élete mellett széleskörűen bemutatja annak szülővárosát, Tatát, a bécsi Pázmáneumot, az iparosodó Győrt. Az egykori győri kanonok 16 egyesületnek volt elnökségi tagja vagy elnöke.

Csóka Gáspár kiemelte, a feminizmus kapcsán Giesswein kifejtette: egyenértékűségnek kell lenni, de ez nem teljes egyformaságot jelenti. Megmaradt ideális jellegű, magasan gondolkodónak. Giessweint úgy tartják számon, mint a keresztényszociális gondolkodás megalapozóját. Kortársai kevésbé ismerték el: a Bangha-féle Katolikus lexikonban mindössze tíz sorban írtak róla, az új Magyar katolikus lexikon viszont már három kolumnát szánt neki.

A kötet szerkesztője, Somorjai Ádám OSB a kiadványról elmondta, néhány kéziratot sikerült megtalálni a Benedictinában, meghalt rendtársak hagyatékában. Jánosi munkája megvolt, csak le kellett ellenőrizni a hivatkozásait. Jövőre lesz száz éve, hogy november 15-én meghalt Giesswein Sándor. Emlékezni kell arra, hogy volt egy olyan ember, aki nemcsak az egyházmegye kanonokja, Moson vármegye országgyűlési képviselője volt, hanem akinek számon tartották a nevét, egyetemes egyházi vetülete van, hiszen papként odafigyelt a munkásokra, a katolikus munkásmozgalomra.

A könyvbemutató moderátora, Zombori István történész elmondta: a METEM kezdetektől feladatául tűzte ki, hogy az 1950 és 1989 között íródott, ám a kommunista hatalom által kiadni nem engedett történelmi munkákat megjelentesse. Az egyik forráslelőhely az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, ahol több elkobzott kézirat is fellelhető. A történész felhívta a hallgatóság figyelmét: előttünk a lehetőség, hogy Giesswein Sándor munkásságát tanulmányozzuk. Napjainkban, amikor még mindig támadják a kereszténységet, nagy szükség van a Giesswein Sándor-típusú emberekre.

A Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben egy gipsz mellszobor emlékeztet az egykori győri kanonokra.

Jánosi Gyula OSB: Új idők küszöbén Giesswien Sándor élete és műve
Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket gondozta: Somorjai Ádám OSB
METEM, Budapest – Győr, 2022

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Hencz Márton

Magyar Kurír