Farrell bíboros az amerikai tüntetésekről: Térjünk vissza a pártoskodástól Krisztushoz!

George Floyd meggyilkolása és az országot eluraló feszültségek okán a Sant’Egidio közösség imavirrasztásra hívott minden jóakaratú embert, hogy kérjék az Urat a békés együttélésért az Amerikai Egyesült Államokban.

Elmélkedésében az ír gyökerekkel rendelkező amerikai bíboros emlékeztetett, hogy George Floyd igazságtalan halála után az egész világ figyelme az Egyesült Államok sok városában kitört tiltakozásokra irányul. Amerikai állampolgárként osztozik sok honfitársa szomorúságában, amiért hazájukban ma is él a faji alapú kirekesztés, előítélet, gyűlölködés.

Hangsúlyozta, hogy

a testvéri együttélés nem olyan dolog, amit egyszer elérünk, és aztán már nem kell tennünk érte semmit.

A hatvanas-hetvenes évek faji megkülönböztetés ellen küzdő jogvédő mozgalmai kétségkívül hatással voltak a nemzetre, de nem oldottak meg minden problémát. Ezek a napok rávilágítanak arra, hogy folyamatosan tenni kell az olyan fontos értékekért, mint a békés együttélés és egymás kölcsönös elfogadása. Ezek megvalósulása nem abból fakad, hogy a történelem során írásba foglalták az elveket, hanem abból, hogy az emberek szíve mélyén alapvető hozzáállássá válnak. Minden nemzedéket segíteni kell abban, hogy testvériessé váljon a szíve. A társadalomban a testvériességet újra és újra fel kell építeni, mert az emberi szív hajlamos az egoizmusra és hajlik a bűnre, és ebből mindig új igazságtalanság, erőszak, elnyomás fakad.

Nagyon értékes, amit mi, keresztények adhatunk ehhez – buzdított a bíboros. – Nekünk mindig azt az újdonságot kell hirdetnünk és életünkkel tanúsítanunk, amit Krisztus evangéliuma hozott a földre. A felolvasott evangéliumi rész (Jn 14,23–27) nem csak elmélet, konkrét hatással kell lennie az életünkre: arról szól, hogy az Atya és a Fiú benne lakik abban az emberben, aki szereti Jézust; beszél a Vigasztalóról és a békéről, amit Jézus nekünk ajándékoz halála és feltámadása gyümölcseként.

Ha minden keresztényben különleges módon benne lakik Isten, akkor nem élhet benne a gyűlölet és mások megvetése. Ha a Vigasztaló Szentlélek lakik a keresztény emberben, akkor Isten szemével, az ő szeretetével és együttérzésével tekint a másik emberre.

„A mi egységünk alapelve a Szentlélek. Ő emlékeztet bennünket, hogy mindenekelőtt Isten szeretett gyermekei vagyunk; ebben mindnyájan egyformák, egyébként mindnyájan mások vagyunk” – mondta Ferenc pápa pünkösdkor. Ha béke él a szívünkben, nem lehet benne versengés, nem tagadhatjuk meg másoktól a méltóságot. Azt kell megélnünk, és hirdetnünk kell másoknak is, hogy megvalósítható a kiengesztelődött és testvéri emberiség.

Nemzetének alapjában minden ember egyenlősége, szabadsága, jóléte, a békés együttélés áll, és ez nem más, mint a kereszténység a törvény nyelvére lefordítva. Ezért ha a keresztények megélik Jézus tanítását, segítenek honfitársaiknak abban, hogy visszatérjenek a nemzet alkotmányos és törvényi ideáljaihoz.

Jézus nem tett különbséget az emberek között, nem zárt ki senkit az üdvösségből és az irgalomból. Erőteljes felhívás ez számunkra, akik oly gyakran teszünk különbséget társadalmi osztály, anyagi jólét, faji, politikai hovatartozás alapján.

Sajnos a keresztények is olykor tévesen gondolkodnak, azonosítják magukat egy táborral, távolságot tartva azoktól, akik az ellentétes táborhoz tartoznak: jólétben élők és szegények, értelmiségiek és tanulatlanok, haladók és konzervatívok, fehérek és feketék…

Ha így gondolkodunk, teljesen elveszítjük Krisztus üzenetének egyetemességét, a végén pedig magát a keresztény hitünket is az általunk kedvelt ideológiával azonosítjuk.

Ezzel ellentétben Szent Pál így mutatja meg, hogy teljesen befogadta Krisztus lelkét: „mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Gal 3,27–28).

A társadalom javát akkor segíthetjük elő a legjobban, ha visszatérünk ehhez az evangéliumi tisztasághoz, elkerüljük az ideologikus, részrehajló látásmódokat.

A keresztények számára az eszköznek mindig összhangban kell lennie a céllal. Jézus úgy beszélt a szegénységről, hogy szegényen élt, úgy beszélt az irgalmasságról, hogy az ellenségeivel is irgalmas volt. Nem lehet a társadalmi békét erőszakkal elérni, nem lehet még nagyobb igazságtalansággal legyőzni az igazságtalanságot. Nekünk, keresztényeknek minden embert arra kell buzdítanunk, hogy egyesítsék erejüket egy olyan dologért, amely mindenki tartós javát szolgálja, senki ne essen az oktalan pusztítás kísértésébe, ne engedje szabadon vak dühét. A sértő szavak és gesztusok, az erőszak nem hoz semmi jót; tartós jót nem hoz más, csak a másik elfogadásának kultúrája, az egyetemes testvériség, a méltó életkörülmények, az igazságos törvények. Éppen ezért

a keresztények nem rejtőzhetnek el félelmükben a feszült társadalmi helyzetek láttán, hanem éppen ellenkezőleg: ott kell lenniük, hogy megmutassák, milyen úton valósulhat meg igaz és tartós módon a sok ember szívében élő jogos vágy az egyenlőségre, az elfogadásra, az igazságosságra.

Amikor az Egyház az evangélium szavait visszhangozza, Jézushoz akar hűséges maradni, nem akar az egyik vagy a másik szembenálló fél mellé állni, hanem segíteni akarja a társadalmat a közjó elérésében és abban, hogy igazi baráti kötelékek alakuljanak ki az emberek között.

Végül Farrell bíboros azt kérte az Úrtól, hogy tekintsen az igazságtalanság és a fajgyűlölet ártatlan áldozataira, kiontott vérük segítse szeretett amerikai népét abban, hogy békés és testvéri társadalmat építsen fel.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír