Ferenc pápa: Ajándékozzuk meg égi édesanyánkat azokkal a virágokkal, amelyeknek a legjobban örül

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai liturgikus ünnepen az üdvtörténet egyik csodáját ünnepeljük: Szűz Mária szeplőtelen fogantatását. Őt is megváltotta Krisztus, de rendkívüli módon, mert Isten azt akarta, hogy Fiának anyját fogantatásának pillanatától kezdve ne érintse a bűn nyomorúsága. Ezért hát Mária egész földi élete során mentes maradt a bűn minden foltjától, „kegyelemmel teljes” volt (Lk 1,28), ahogy az angyal nevezte, és

a Szentlélek egyedülálló működésében volt része, hogy mindig tökéletes egységben tudjon maradni Fiával, Jézussal. Sőt, Jézus tanítványa volt: anya és tanítvány. De bűn nem volt benne.

Az Efezusiaknak írt levelet megnyitó csodálatos himnuszban (vö. Ef 1,3–6.11–12) Szent Pál megérteti velünk, hogy Isten a szentségnek arra a teljességére, arra a szépségre teremtett minden embert, amelyben a Szűzanyának kezdettől fogva része volt. A cél, amelyre meghívást kaptunk, számunkra is ajándék Istentől, aki – miként az apostol mondja – „a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, hogy szentnek és szeplőtelenek” legyünk (Ef 1,4); eleve arra rendelt bennünket (vö. Ef 1,5) Krisztusban, hogy egy napon teljesen mentesek legyünk a bűntől. És ez kegyelem, ingyenes, Isten ajándéka!

Amit Mária már az elején megkapott, azt mi a végén kapjuk meg, miután átmentünk Isten kegyelmének tisztító „fürdőjén”. A mennyország ajtaját Isten kegyelme nyitja meg előttünk, melyet hűséggel fogadunk. Minden szent ezt az utat járta végig. Ugyanakkor a legártatlanabbak is magukon hordozták az ősbűn jegyét, és minden erejükkel harcoltak annak következményei ellen. A „szűk kapun” mentek át, mely az életre vezet (vö. Lk 13,24). És tudjátok-e, ki volt az első, akiről biztosan tudjuk, hogy a mennyországba jutott, tudjátok-e? Egy „pindurkát jó” ember: a Jézussal keresztre feszített két gonosztevő közül az egyik. Így fordult Jézushoz: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor belépsz országodba!” Ő pedig így válaszolt: „Még ma velem leszel a mennyországban” (Lk 23,42–43).

Testvérek, Isten mindenki számára felkínálja kegyelmét; és sokan, akik ezen a földön utolsók, a mennyben elsők lesznek (vö. Mk 10,31).

De vigyázzunk! Nem lehet ügyeskedni: nem halogathatjuk állandóan életünk komoly rendbetételét, kihasználva az Úr türelmét: „Ó, hiszen ő türelmes, vár ránk, ő mindig kész megadni kegyelmét!” Becsaphatjuk az embereket, de Istent nem, ő jobban ismeri szívünket, mint mi magunk. Használjuk ki a jelen pillanatot! Pontosan ez a nap kihasználásának keresztény értelme: nem az élet élvezete a múló pillanatban, nem, ez a nap megragadásának a világi értelme. Ezzel szemben a végett kell megragadnunk a mai napot, hogy nemet mondjunk a rosszra és igent Istenre; meg kell nyílnunk kegyelme előtt; és végre fel kell hagynunk a magunkba zárkózással és az álszentségbe burkolózással. Szembe kell néznünk saját valóságunkkal, azzal, amilyenek vagyunk; el kell ismernünk, hogy nem szerettük Istent és nem szerettük felebarátunkat úgy, ahogy kellett volna, és ezt meg kell gyónnunk.

Így kell elindulni a megtérés útján, előbb bocsánatot kell kérnünk Istentől a kiengesztelődés szentségében, majd helyre kell hoznunk a másoknak okozott kárt.

De mindig nyitottan a kegyelemre. Az Úr kopogtat az ajtónkon, kopogtat a szívünkön, hogy barátságot kössön velünk, hogy közösségre lépjen velünk, hogy üdvözítsen bennünket.

Ezen az úton kell járnunk ahhoz, hogy „szentek és szeplőtelenek” legyünk. Anyánk érintetlen szépsége utánozhatatlan, mégis vonz bennünket. Bízzuk rá magunkat, és mondjunk egyszer s mindenkorra nemet a bűnre és igent a Kegyelemre!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és más országokból érkezett zarándokok! Köszöntöm a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária plébániájának csoportját ma a Szeplőtelen Szűzanya ünnepén: derék emberek, mindig itt vannak!

Ma az Olasz Katolikus Akció tagjai megújítják tagságukat. Most őket köszöntöm, és eredményes előrehaladást kívánok nekik. Imádkozom azért, „hogy Krisztus kialakuljon bennetek” – ahogy Szent Pál írja –, és hogy a testvériség építői legyetek.

Köszöntöm Rocca di Papa önkormányzatának képviselőit, akik ma – a hagyományoknak megfelelően – meggyújtják a karácsonyi csillagot a város „erődjén”. Krisztus fénye világítsa meg mindig közösségeteket!

Mint tudjátok, ma délután nem kerül sor a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária szobra előtti hagyományos tiszteletadásra a Piazza di Spagnán, hogy elkerüljük az emberek összesereglésének kockázatát, amint azt az állami hatóságok elrendelték, és amelyeknek engedelmeskedni tartozunk. De ez nem gátol meg bennünket abban, hogy

megajándékozzuk égi édesanyánkat azokkal a virágokkal, amelyeknek a legjobban örül: imával, bűnbánattal, Kegyelemre nyitott szívvel.

Mindenesetre ma kora reggel magánúton elmentem a Piazza di Spagnára, aztán a Santa Maria Maggioréba, ahol misét mutattam be.

Áldott ünnepet kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fotó: Vatican.va

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír