Ferenc pápa az ökumenikus imán: A legkisebbek is hozzájárulhatnak mások boldogulásához!

Ferenc pápa – 2020. január 26., vasárnap | 14:01

Január 25-én, Szent Pál apostol megtérésének ünnepén a Szentatya esti dicséretet vezetett a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. A közös liturgián a Rómában élő többi keresztény felekezet képviselői is jelen voltak. Beszédében a pápa azt hangsúlyozta, hogy a keresztényeknek minden emberrel törődniük kell, meg kell őrizniük a vendégszeretet ősi keresztény hagyományát.

Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

A fogoly Pált Rómába vivő hajó fedélzetén három különböző csoportot találunk. A legerősebb csoportot a százados alá rendelt katonák alkotják. Aztán ott vannak a tengerészek, természetesen a hajó minden utasa tőlük függ a hosszú utazás során. Végül ott vannak a leggyengébbek és a legkiszolgáltatottabbak: a foglyok.

Amikor a hajó megfeneklik Málta partjainál, miután a viharnak kiszolgáltatva napokig hánykolódtak a tengeren, a katonák azt tervezik, hogy megölik a foglyokat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy senki sem szökik meg, de a százados, aki meg akarja menteni Pált, megállítja őket. Annak ellenére ugyanis, hogy a legkiszolgáltatottabbak közé tartozott, Pál valami fontosat adott útitársainak. Miközben lassan mindenki elvesztette a túlélés reményét, az apostol váratlan reményüzenettel állt elő. Egy angyal megnyugtatta őt: „Ne félj, Pál: Isten meg akarta őrizni neked mindazokat, akik veled utaznak!” (ApCsel 27,24).

Pál bizakodása megalapozottnak bizonyult, végül ugyanis az összes utas megmenekült, és Máltára érkezve megtapasztalják a szigetlakók vendégszeretetét, kedvességét és emberségét. Ebből a fontos részletből vették a ma véget érő imahét témáját.

Kedves testvérek, az Apostolok cselekedeteinek ez az elbeszélése a mi ökumenikus utunkhoz is szól, mely a felé az egység felé tart, amelyre Isten vágyva vágyik. Mindenekelőtt azt mondja nekünk, hogy azok, akik gyengék és kiszolgáltatottak, akik anyagilag keveset tudnak felkínálni, de Istenben találják meg gazdagságukat, azok értékes üzeneteket közvetíthetnek mindenki számára. Gondoljunk a keresztény közösségekre: még a legkisebb és a világ szemében kevésbé jelentős közösségeknek is, ha megtapasztalják a Szentlelket, ha megélik az Isten és felebarát iránti szeretetet, van üzenete az egész keresztény család számára! Gondoljunk, hogy a kirekesztett és üldözött keresztény közösségekre! Ahogy a Pál hajótöréséről szóló elbeszélésben, gyakran a leggyengébbek hozzák a legfontosabb megmentő üzenetet. Mert így tetszett Istennek: nem a világ erejével, hanem a kereszt gyengeségével szabadít meg minket (vö. 1Kor 1,20–25). Ezért Jézus tanítványaiként vigyáznunk kell arra, hogy ne engedjünk a világias logikáknak, hanem inkább hallgassuk meg a kicsinyeket és a szegényeket, mert Isten azokon keresztül szereti küldeni üzeneteit, akik jobban hasonlítanak emberré lett Fiára.

Az Apostolok cselekedeteinek elbeszélése egy másik szempontot is eszünkbe juttat: Isten elsődleges akarata az, hogy mindenki megmeneküljön [üdvözüljön]. Ahogy az angyal Pálnak mondja: „Isten meg akarta őrizni neked mindazokat, akik veled utaznak.” Ez az a pont, amelyhez Pál ragaszkodik. Nekünk is ismételgetnünk kell egymásnak: kötelességünk megvalósítani Isten elsődleges vágyát, aki – amint maga Pál írja – „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön [megmeneküljön]” (1Tim 2,4).

Ez felhívás arra, hogy ne kizárólag saját közösségeinkkel foglalkozzunk, hanem nyíljunk meg mindenkinek a javára, Isten egyetemes látásmódját magunkévá téve, aki megtestesült, hogy az egész emberiséget magához ölelje, és aki mindenki üdvösségére meghalt és feltámadt. Ha kegyelmével magunkévá tudjuk tenni látásmódját, akkor legyőzhetjük megosztottságainkat. Pál hajótörésénél mindenki hozzájárul ahhoz, hogy mindenki megmeneküljön: a százados fontos döntéseket hoz, a tengerészek gyümölcsöztetik tudásukat és készségeiket, az apostol bátorítja a reményvesztett embereket. A keresztények között is minden közösségnek van olyan ajándéka, amelyet felkínálhat a többieknek. Minél jobban felülemelkedünk részleges érdekeinken és félre tudjuk tenni a múlt örökségét azzal a vággyal, hogy a közös kikötő felé haladjunk, annál természetesebbnek tartjuk majd, hogy felismerjük, elfogadjuk és megosszuk ezeket az ajándékokat.

És elérkezünk a harmadik szemponthoz, mely ennek az imahétnek a középpontjában állt: a vendégszeretet. Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetében Szent Lukács azt mondja Málta lakosairól: „Kedvesen bántak velünk”, vagy „nem mindennapi emberséggel” (ApCsel 28,2). A hajótöröttek felmelegítéséhez a parton gyújtott tűz gyönyörű szimbóluma az emberi melegségnek, amely váratlanul körülveszi őket. A sziget kormányzója is barátságosnak és vendégszeretőnek bizonyul Pállal szemben, aki ezt azzal viszonozza, hogy meggyógyítja az apját, és aztán sok más beteget is (vö. ApCsel 28,7–9). Végül, amikor az apostol és azok, akik vele voltak, Itália felé távoztak, a máltaiak nagylelkűen ellátták őket minden szükségessel (ApCsel 28,10).

Ebből az imahétből szeretnénk megtanulni, hogy vendégszeretőbbek legyünk, mindenekelőtt köztünk, keresztények között, az eltérő felekezetekhez tartozó testvérek között is. A vendégszeretet a keresztény közösségek és családok hagyományához tartozik. A köztünk élő idősek példamutatással megtanították nekünk, hogy egy keresztény ház asztalánál mindig van egy tál leves a betérő barátnak vagy a kopogtató rászorulónak. A monostorokban a vendéggel nagy tisztelettel bánnak, mintha maga Krisztus lenne. Ne veszítsük el, éppen ellenkezőleg, élesszük újra ezeket a szokásokat, amelyek az evangéliumot sugározzák!

Kedves testvérek és nővérek, ezekkel az érzésekkel szívélyes és testvéries szeretettel köszöntöm Gennadiosz metropolitát, az ökumenikus patriarchátus képviselőjét, Bernard Ian Ernestet, a canterburyi érsek személyes képviselőjét Rómában, továbbá az itt egybegyűlt egyházak és egyházi közösségek összes képviselőjét. Köszöntöm az Ecumenical Institute of Bossey diákjait is, akik azért jöttek Rómába, hogy elmélyítsék ismereteiket a Katolikus Egyházról, és köszöntöm azokat az ortodox és keleti ortodox fiatalokat, akik itt [Rómában] tanulnak az ortodox egyházakkal való kulturális együttműködés bizottsága ösztöndíjának köszönhetően; ez a bizottság a keresztények egységének előmozdításáért felelős pápai tanács mellett működik, melyet szeretettel és hálatelt szívvel köszöntök. Együtt, anélkül, hogy belefáradnánk, továbbra is imádkozzunk Istenhez a teljes egység ajándékáért!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria