A pápa az antropológiai kihívásokról: Ami technikailag lehetséges, nem biztos, hogy morálisan jó

Ferenc pápa – 2017. november 18., szombat | 17:33

A pápa november 18-án délben a Kelemen teremben fogadta a Kultúra Pápai Tanácsa közgyűlésének szervezésében tartott konferencia tagjait, akik az emberiséget érő antropológiai kihívásokról tanácskoztak Rómában. A Kultúra Pápai Tanácsa közgyűlése tagjaként az ülésen Erdő Péter bíboros is részt vett.

Erdő Péter bíboros a Vatikáni Rádió pénteki műsorában számolt be a november 16. és 18. között tartott konferencia tapasztalatairól.

Ferenc pápa a konferencia tagjaihoz intézett beszéde kezdetén a felvetett témát, az emberiséget érő antropológiai kihívásokat úgy értelmezte, mint a tudomány és a technika fejlődése irányvonalainak egyfajta értelmezési lehetőségét, hármas tartalmi vonatkozásban.

Az első helyen áll az orvoslás és a genetika, mely bepillantást kínál az emberi lény mélyebb összefüggéseibe, de fölajánlja a struktúrák megváltoztatásának a lehetőségeit is. Ennek révén eddig gyógyíthatatlannak vélt betegségeket győzhetünk le, de egyúttal megnyitják a lehetőségét az emberi lény programozása, megtervezése előtt.

A második helyen a neurotudományok kínálnak mind több információt az emberi agy működéséről: ezek révén a keresztény antropológia alapvető valóságai – mint a lélek, az öntudat, a szabadság – olyan megvilágításba kerülnek, hogy azokat alapvetően megkérdőjelezik.

Harmadik helyen az önálló és gondolkodó gépek hihetetlen fejlődése – részben már megvalósult formában – arra a megfontolásra indítanak, hogy mi is az a kifejezetten emberi, ami megkülönböztet bennünket a gépektől. 

E tudományos és technikai fejlődés láttán sokan azt gondolják – emelte ki a Szentatya –, hogy egy új korszak, egy új emberi lény születésének hajnalán vagyunk, amely felülmúlja az eddig megismertet. Mindezek a kihívások nagy és súlyos kérdőjeleket vetnek fel, ezért az Egyház – figyelemmel kísérve korunk embereinek örömeit és reményeit, szorongásait és félelmeit – az emberi személyt helyezi a megfontolások középpontjába. 

Beszéde középső részében a pápa a bibliai kinyilatkozatás alapjaira hivatkozott: A Szentírás ugyanis a maga egészében antropológiai választ ad arra a kérdésre, amit a 8. zsoltár is felvet: „Uram, mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,5). A bibliai válasz az ember hármas dimenziójában fogalmazódik meg: az anyagvilág és az élőlények, az Isten és az embertársak viszonylatában. Az emberi szabadság az önállóságában és a morális döntésein keresztül valósul meg. Ma azonban az ember önazonosságát kutató antropológia, a megkérdőjelezett évszázados válaszok nyomán, utólagos elmélyítésre szorul. Napjaink szemléleti távlatai képlékennyé váltak, melyek okai a társadalmi-gazdasági változások, a népek elvándorlása és ebből adódóan a kultúrák találkozása egymással, továbbá a globális kultúra és főként a tudomány és technika hihetetlen felfedezéseinek elterjedése. 

Ezen kihívások előtt – szögezte le Ferenc pápa – mindenekelőtt hálával tartozunk a kutatóknak az emberiség javára tett szolgálatukért. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember – a szeretet, az ingyenesség és szolgálat jegyében kapott teremtettsége jegyében – köteles követni ezt az isteni logikát, szemben az uralom és a hatalmaskodás logikájával. A tudomány és a technika, jóllehet kitágította a természetről szerzett ismeretek határait, önmagában nem elegendő arra, hogy választ adjon a felvetett kérdésekre.

Napjainkban egyre világosabbá válik, hogy a vallási hagyományok bölcsességi kincseiből, a népi bölcsességből, az irodalom és a művészet kincseiből kell meríteni – hangsúlyozta a pápa. – Ezek ugyanis az emberi létezés legmélyebb titkát érintik, és segítenek a filozófiai és teológiai megközelítés újrafelfedezésében.

A Szentatya a Laudato si’ kezdetű enciklikájából idézett: „Ugyanakkor időszerűvé válik annak a humanizmusnak a parancsoló szükségessége, amely magába építi a különböző ismereteket, a gazdaságit is, egy át- és egybefogóbb szemlélet érdekében” (141).

Ennek segítségével lehetne túllépni azon a fájdalmas megosztottságon, mely a „két kultúra”, a humanista-irodalmi-teológiai kultúra és a tudományos kultúra között fennáll – mutatott rá a pápa. 

Az Egyház a maga részéről néhány alapelvet ajánl fel a dialógus támogatására: Az első a személy központi szerepe, aki cél, és nem eszköz, és akinek harmonikus kapcsolatban kell állnia a teremtett világgal, lévén az Istentől rábízott javak őrzője. A második szempont a javak egyetemes célra rendeltsége – a tudományos és technikai fejlődés az egész emberiség javát szolgálja, nem pedig kevesek előnyét, hiszen ez újfajta egyenlőtlenséggel gyarapítja a meglévőt. A harmadik a mindig érvényes alapelv, hogy ami technikailag lehetséges, nem biztos, hogy morálisan elfogadható. A fejlődés igazi mértéke, ahogy VI. Pál megfogalmazta, minden ember és az egész ember érdekét szolgálja – zárta beszédét Ferenc pápa az emberiséget érő antropológiai kihívásokról szóló tanácskozás tagjaihoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria