Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig

Kultúra – 2016. április 7., csütörtök | 10:49

Április 7-én mutatják be a magyarországi mozikban azt a Ferenc pápa életútjáról készült argentin filmet, amelynek alapját az Elisabetta Piqué által írt, „Francisco – Vida e revolución” (Ferenc – élet és forradalom) című kötet adja. Magyarországon a filmet a Cirko Film és az Új Ember mutatja be.

„Ne feledkezzetek el imádkozni értem!” Ferenc pápa egész személyiségét kifejezi ez az egyszerű kérés, amelyet sokszor intéz azokhoz, akiknek szentmisét mutat be, akik őt hallgatják, akiket meglátogat, vagy akik őt látogatják meg. Ez az egyszerű, a találkozások végén elhangzó mondat az, amely közel hozhatja számunkra a pápa személyét, aki nem fél elismerni saját gyöngeségét, esendőségét, másokra való utaltságát. Ferenc pápa, vagy ahogyan az argentin rendezésű film eredeti címében is nevezi, Jorge atya (El padre Jorge) a találkozások embere. Az Elisabetta Piqué újságírónő személyes visszaemlékezésein alapuló mozifilm erőssége is ezeknek a találkozásoknak a bemutatásában van.

A film kiindulópontja a madridi újságírónő, Aná találkozása Buenos Aires érsekével közvetlenül a Joseph Ratzinger bíborost, XVI. Benedek pápát megválasztó konklávé előtt. Aná személyes élményei, a Jorge atyához fűződő kapcsolata vezeti végig a film nézőjét Ferenc pápa életútján, a történetben kiemelt szerepet kap az argentin fővárosban töltött papi szolgálatra való visszaemlékezés. 

Aná látogatásai során egyre mélyebben ismeri meg Bergoglio érseket, akit elkísér Buenos Aires szegénynegyedébe, ahol a gyakran tömegközlekedéssel érkező Jorge atya szívesen fogadja a feléje közeledőket. Együtt ebédel a nyomorban élőkkel és a kilátástalan jövő elé tekintő emberekkel; kórházban ápolt beteg gyerekeket látogat meg; az argentin katonai diktatúra idején embereket ment és kísérletet tesz két jezsuita rendtársának kiszabadítására; misét mond a város peremvidékén – Jorge atya jelen van az emberek életében, ahogyan elődje, Szent II. János Pál pápa is „alulról” indult, hogy így átérezhesse a hétköznapi emberek küzdelmeit, és egészen közel kerülhessen hozzájuk. A film érzékenyen mutat rá a Ferenc nevet választó Bergoglio belső motivációira és törekvéseire, hogy része legyen az emberek életének, osztozva örömeikben éppúgy, mint fájdalmaikban.

Ez a jelenlét az, amely áthatja az egész filmet: szemlélői lehetünk annak, ahogyan a kezdetben életmódja miatt különlegesnek tekintett Bergoglio Aná életének is részévé válik, ahogyan tulajdonképpen mindketten belépnek egymás hétköznapjaiba. A sokszor humorral átszőtt jelenetek nemcsak Ferenc pápa spontaneitására és emberszeretetére irányíthatják rá a figyelmet, hanem új arcát mutatják meg az egyháznak is. Ahogyan II. János Pál, a „fehér ruhás vándor” kilépett a Vatikánból, hogy elvigye a boldogságot a távoli vidékekre, úgy Ferenc pápa is szüntelenül a kapcsolatok keresésében él, ami állandó lemondást követel. A filmben is megjelenik ez akkor, amikor a bíborosok előtt mondott beszédében a szegény egyházat hangsúlyozva fejti ki a perifériák evangelizációjának szükségességét.

Ebben a mindig közeledő, szerető jelenlétben mutatkozik meg az egyház új arca, amely egyben Isten valósága is.

A film kapcsán párhuzamot vonhatunk Ferenc pápa és II. János Pál életének fontos momentumai közt. Bár egyértelmű és konkrét utalásokkal nem találkozunk, kettejüket összeköthetik a diktatúrák során szerzett tapasztalataik, az emberi nyomorúsággal való találkozásaik és az erre adott személyes válaszaik. Ahogyan korábban II. János Pál pápa is kilépett a Vatikánból (noha nem elsőként tette), sokszor felrúgva a megszokott menetrendet, és magához engedte a gyermekeket, úgy Ferenc pápa is folytatja az egyházi hierarchiáról kialakult kép „átalakítását”, amikor egészen gyengéd, atyai gesztusokkal fordul a hívek felé.

A Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig című film a pápa életének egy-egy bemutatott mozzanatán keresztül szólítja meg a nézőket és teremt lehetőséget arra, hogy vonzóvá tegye azt az életvitelt, amit Ferenc pápa nemcsak szavakban, hanem tettekben is hirdet: az elesettek felé való fordulást, a szegénység és az alázat útját.

Fotó: Filmtrailer.hu; Filmrakat.hu; ÚjEmber.hu

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria