Ferenc pápa: Emlékezzünk meg imáinkban édesapánkról!

2018. június 17. vasárnap 17:20

A Szentatya június 17-én, a déli Mária-ima elimádkozásakor a napi evangélium alapján Isten országának növekedéséről és az ember megfelelő hozzáállásáról, valamint több aktuális kérdésről beszélt.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakaszban (vö. Mk 4,26–34) Jézus Isten országáról és az ország növekedésének dinamizmusairól beszél a tömegnek, mégpedig két rövid példabeszédben.

Az első példabeszédben (vö. Mk 4,26–29) Isten országát a mag rejtélyes növekedéséhez hasonlítja: a magot a földbe vetik, az kikel, növekszik, kalászosodik, függetlenül a földműves gondozó tevékenységétől, aki a termés beérésekor nekilát az aratásnak. A példabeszéd üzenete a következő: Jézus prédikálása és tevékenysége meghirdeti Isten országát, az bekerül a világ talajába, és mint a mag kikel, önmagától kifejlődik, saját erejéből és emberileg megfejthetetlen ismérvek szerint. Az, ahogyan kihajt és növekszik a történelemben, nem annyira az ember tevékenységétől függ, hanem az főleg Isten hatalmának és jóságának kifejeződése, a Szentlélek erejéé, aki a keresztény életet előreviszi Isten népében.

Néha úgy tűnik, hogy a történelem a maga viszontagságaival a mennyei Atya tervével ellentétes irányban halad, aki viszont minden gyermekének igazságosságot, testvériséget és békét szán. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy az ilyen időszakokat a próbatétel, a remény és az aratásra való virrasztó várakozás idejeként éljük meg. Isten országa ugyanis, tegnap ugyanúgy, mint ma, rejtélyes és meglepő módon növekszik a világban, és feltárja a kicsiny magban rejlő erőt, a mag győztes életerejét. A személyes és társadalmi viszontagságok kalászain belül néha úgy tűnik, kudarcot vallottak reményeink, mégis továbbra is bíznunk kell Isten halk, mégis hatalmas működésében. Ezért a felhős és nehézségekkel teli pillanatokban nem szabad csüggednünk, hanem továbbra is Isten hűségébe és mindig megmentő jelenlétébe kell kapaszkodnunk. Emlékezzetek erre: Isten mindig megment! Ő a megmentő!

A második példabeszédben (vö. Mk 4,30–32) Jézus mustármaghoz hasonlítja Isten országát. Pindurka magról van szó, amely mégis annyira megnő, hogy a kert legnagyobb növényévé válik: előre nem látható, meglepő növekedés! Nem könnyű megértenünk Isten előre nem láthatóságának eme logikáját, és elfogadni azt életünkben. De az Úr ma hívő hozzáállásra bátorít minket, mely felülmúlja terveinket, számításainkat, várakozásainkat. Isten mindig a meglepetések Istene! Isten mindig meglep minket! Meghívás ez arra, hogy nyitottabbak legyünk Isten terveire mind egyéni, mind közösségi szinten. Közösségeinkben figyelnünk kell azokra az Úr által kínált kisebb-nagyobb alkalmakra, amikor jót tehetünk, és engednünk kell, hogy ő bevonjon minket mindenkire irányuló szeretetének, befogadásának, irgalmasságának dinamikáiba.

Az Egyház küldetésének hitelességét nem a siker vagy a megelégedést adó eredmények adják, hanem az, ha Istenbe vetett bátorsággal és az Istenre hagyatkozás alázatával haladunk előre. Ha annak tudatában haladunk előre Jézus megvallásában és a Szentlélek erejével, hogy kicsiny és gyenge eszközök vagyunk, akik Isten kezében és az ő kegyelmével nagy dolgokra képesek, és így elősegítik országának növekedését, mely ország „igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).

Szűz Mária segítsen minket, hogy tudjunk egyszerűek és várakozók lenni, hogy hitünkkel és munkánkkal együttműködjünk Isten országának növekedésében az emberi szívekben és a történelemben!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Caracasban boldoggá avatták María Carmen Rendíles Martínezt, a Siervas de Jesús de Venezuela [Jézus venezuelai szolgálói] nővérek alapítóját. Carmen anya, aki a múlt században született és halt meg Caracasban, nővértársaival együtt szeretettel szolgált a plébániákon, az iskolákban és a rászorulók között. Dicsérjük az Urat eme hű tanítványáért, és ajánljuk közbenjárásába a venezuelai népért mondott imáinkat! Köszöntsük tapssal az új boldogot és a venezuelai népet!

Aggódva követem az évek óta konfliktusoktól szenvedő jemeni lakosság drámai sorsát. Felhívást intézek a nemzetközi közösséghez, hogy fáradságot nem kímélve sürgősen ültesse tárgyalóasztalhoz az érintett feleket, hogy elkerülhető legyen a már most is tragikus humanitárius helyzet súlyosbodása. Kérjük a Szűzanyát Jemenért!
[Üdvöz légy, Mária…]

Jövő szerdán lesz a menekültek világnapja, amelyet az ENSZ vezetett be, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, amit gyakran nagy szorongások és szenvedések közepette megélnek azok a testvéreink, akik szülőföldjük elhagyására kényszerülnek az ottani konfliktusok és üldöztetések miatt. Az idei világnapot akkor tartjuk, amikor épp tárgyalások folynak a kormányok között egy menekültügyi világegyezmény elfogadásáról, melyet még az idén el akarnak fogadni, és egy másik egyezményről, a biztos, rendezett és szabályozott migráció egyezményéről. Kívánom, hogy az ezekben a folyamatokban részt vevő államok megegyezésre jussanak, hogy felelősséggel és emberséggel biztosítsák azok megsegítését és védelmét, akik hazájuk elhagyására kényszerülnek. De mindnyájunknak egyenként is feladata, hogy közel kell legyünk a menekültekhez, hogy időt szánjunk a velük való találkozásra, hogy megbecsüljük hozzájárulásukat [a közösséghez], hogy ők is jobban be tudjanak illeszkedni azokba a közösségekbe, amelyek befogadják őket. Ebben a találkozásban, egymás tiszteletében és támogatásában rejlik sok probléma megoldása!

Köszöntelek mindnyájatokat, kedves rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm azokat, akik Spanyolországból, Máltáról, Brazíliából – zajosak ezek a brazilok! –, az Amerikai Egyesült Államokból jöttek; a London Oratory School és a noveldai (spanyolországi) Colegio Oratorio Festivo tanulóit.

Azt hallottam, van köztetek egy argentin csoport. Ne felejtsétek el, hogy hazánkban ma tartják az apák, édesapák napját. Emlékezzetek meg imáitokban édesapátokról!

Köszöntöm a teramói, francavillai és marei híveket, a trentói Actio Catholica csoportját; a campobassói fiatalokat, akik nemrég bérmákoztak; az Olasz Egyházi Könyvtárosok Egyesületét és az olbiai „Un incontro, una speranza” [Egy találkozás, egy remény] csoportot.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
nem-legenda-merce-kaszap-istvanra-emlekeztek-parbeszed-hazaban
Nem legenda, mérce – Kaszap Istvánra emlékeztek a Párbeszéd Házában

Kaszap István (1916–1935), a fiatalon elhunyt jezsuita novícius tiszteletére rendeztek emlékestet az Ars Sacra Fesztivál keretében a budapesti Párbeszéd Házában szeptember 17-én. Az esten a Parastúdió előadásával és kerekasztal-beszélgetéssel idézték fel a fiatal hitvalló emlékét.

2018. szeptember 18. kedd
berczi-bernat-ciszterci-apat-benedikalasat-unnepeltek-zircen
Bérczi Bernát ciszterci apát benedikálását ünnepelték Zircen

Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján tartották az új ciszterci apát benedikálását Zircen. A szertartást Mauro Giuseppe Lepori generális apát végezte. A zirci ciszterci szerzetesközösség július 13-án választotta meg hat évre Bérczi L. Bernát eddigi kormányzóperjelt a monostor apátjává.

2018. szeptember 18. kedd