Ferenc pápa: Jézus nagy dolgokat tesz velünk, ha rendelkezésére bocsátjuk magunkat!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Lk 5,1–11) Lukács változatában Szent Péter meghívását beszéli el. Tudjuk, az eredeti neve Simon volt, és halászként dolgozott. Jézus meglátja őt a Genezáreti-tó partján, miközben más halászokkal együtt a hálóit rendezi. Fáradtnak és csüggedtnek találja, mert azon az éjjelen semmit sem fogtak. És Jézus meglepi egy váratlan tettel: beszáll a bárkájába, és kéri, hogy távolodjon el egy kicsit a szárazföldtől, mert onnan akar beszélni az emberekhez, nagyon sok ember volt ott. Így Jézus leül Simon bárkájában, és tanítja a parton összesereglett tömeget. De szavai Simon szívében is bizalmat ébresztenek. Ekkor Jézus egy újabb meglepő „húzással” azt mondja neki: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra” (Lk 5,4).

Simon ellenvetéssel válaszol: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, és nem fogtunk semmit...” És tapasztalt halászként azt is hozzátehette volna: „Ha egész éjszaka nem fogtunk semmit, akkor annál kevésbé fogunk nappal.” Viszont Jézus jelenlététől inspirálva és szavától megvilágosodva azt mondja: „de a te szavadra, kivetem a hálót” (Lk 5,5). Ez a hit válasza, az a válasz, amelyet nekünk is adnunk kell, az a készséges magatartás, amelyet az Úr minden tanítványától kér, főleg azoktól, akiknek vezető feladatuk van az Egyházban. És Péter bízó engedelmessége csodás eredményt szül: „Megtették, és hatalmas mennyiségű halat fogtak” (Lk 5,6).

Egy csodás halfogás történik, ami a jézusi szó hatalmának jele: amikor nagylelkűen rendelkezésére bocsátjuk magunkat, ő nagy dolgokat visz végbe bennünk. Mindannyiunkkal így tesz: kér, hogy fogadjuk be életünk bárkájába, hogy vele együtt újrainduljunk, és egy meglepetésekkel teli, új tengerre evezzünk. Meghívása, hogy evezzünk ki a mai emberiség nyílt vizére, hogy a jóság és az irgalmasság tanúi legyünk, új értelmet ad létünknek, amelyet gyakran az a veszély fenyeget, hogy önmagába zárul és ellaposodik. Néha meglepődünk és tétovázunk az isteni Mester hívásának hallatán, és kísértést érzünk arra, hogy elutasítsuk, mert alkalmatlannak érezzük magunkat. Péter is, a hihetetlen halászat után, azt mondta Jézusnak: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” (Lk 5,8). Szép ez az alázatos ima: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” De ezt térdre hullva mondta annak, akit immár „Úrnak” ismer el. Jézus pedig bátorítja: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10), mert Isten, ha bízunk benne, megszabadít bűnünktől, és új távlatot nyit előttünk: együttműködni az ő küldetésével.

A legnagyobb csoda, amelyet Jézus Simonnal és a többi, csüggedt és fáradt halásszal tett, nem annyira a halakkal teli háló, hanem az, hogy segítette őket, hogy ne váljanak a kudarcok miatti csalódás és csüggedés áldozatává. Felszabadította őket arra, hogy szavának és Isten országának hirdetői és tanúi legyenek. A tanítványok válasza gyors és teljes volt: „Partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust” (Lk 5,11).

A Szent Szűz, aki példaképünk Isten akaratának gyors elfogadására, segítsen bennünket, hogy megérezzük az Úr hívásának vonzerejét, és tegyen készségessé bennünket, hogy együttműködjünk vele üdvözítő szavának terjesztésében mindenütt.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Két nappal ezelőtt, Bakhita Szent Jozefina emléknapján tartottuk az emberkereskedelem elleni ötödik világnapot. Az idei mottó: „Együtt az emberkereskedelem ellen!” [A téren lévők tapsolnak.] Még egyszer! [Megismétlik:] „Együtt az emberkereskedelem ellen!” Ne felejtsétek el ezt! Ez a mottó arra hív, hogy fogjunk össze ebben a feladatban. Köszönetet mondok mindenkinek, aki harcol ezen a területen, főleg a sok szerzetesnővérnek. Különösen a kormányokat kérem, hogy határozottan szálljanak szembe ennek a nagy bajnak az okaival, és vegyék védelmükbe az áldozatokat. De mindannyiunknak lehetősége és kötelessége az együttműködés, szóvá kell tennünk és el kell ítélnünk a férfiak, nők és gyermekek kizsákmányolásának és szolgaságban tartásának eseteit. Az imádság az erő, amely fenntartja közös, elkötelezett erőfeszítésünket. Ezért most arra kérlek benneteket, imádkozzátok velem a téren kiosztott imát Bakhita Szent Jozefinához. Mondjuk közösen:

Bakhita Szent Jozefina, téged kislányként rabszolgának adtak el, és kimondhatatlan szenvedéseket kellett elviselned.
Miután kiszabadultál a fizikai rabszolgaságból, a Krisztussal és az ő Egyházával való találkozásban találtad meg az igazi szabadulást.
Bakhita Szent Jozefina, segítsd mindazokat, akik rabszolgaságban vannak!
Nevükben járj közben az irgalmasság Istenénél, hogy rabságuk láncai összetörjenek!
Szabadítsa ki Isten mindazokat, akik fenyegetést kaptak, sérülést, bántalmazást szenvedtek az ember- és a szervkereskedelemtől! Adjon enyhülést azoknak, akik túlélték ezt a rabságot, és tanítsa meg nekik, hogy Jézusban a hit és remény modelljét lássák, hogy begyógyuljanak sebeik!
Kérünk, imádkozz és járj közben mindannyiunkért: hogy ne váljunk közömbössé, hogy kinyissuk szemünket, és meglássuk méltóságuktól és szabadságuktól megfosztott megannyi testvérünk nyomorát és sebeit, és meghalljuk segélykiáltásukat! Ámen.
Bakhita Szent Jozefina, imádkozz értünk!

Üdvözöllek mindannyitokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a veronai híveket és az „Álmok koldusai” csoportot Schióból.

Szép vasárnapok kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír